Aki szeret sötétben tapogatózni a konkrét céljait illetően

vagy legalábbis nem bánja, ha a főbb motivációk rejtve maradnak, és ráér, az ma drukkoljon nekünk (vagyis Á.-nak)!

Nos...

szóval, nem hagytam annyiban a dolgot és a sikertelen telefonálgatást kiegészítendő írtam a választási honlap alján található e-mail címre is, amire dicséretes gyorsasággal (két órával később) válasz is érkezett. Ez:

"Tisztelt martine!

 Az Ön által on-line benyújtott kérelem nem a Nemzeti Választási Irodához, hanem a magyarországi lakcíme szerinti helyi választás iroda vezetőjéhez (a jegyzőhöz) érkezett, aki a névjegyzék vezetését végzi. Kérelméről ő hozza meg a döntést, amiről Önnek értesítést kell küldenie.

Kérem, ez ügyben keresse meg a helyi választási irodát.

Az átjelentkezésre irányuló kérelemét legkésőbb április 4-én 16.00 óráig módosíthatja vagy visszavonhatja.

Tisztelettel:

Választási Információs Szolgálat"

A levelet nem sokkal pénteken 16 óra előtt kaptam meg. A visszavonás mint lehetőség nem tűnt jó ötletnek, mert akkor már én magam sem fogom tudni, miről nem kapok értesítést, arról-e, hogy elfogadták, vagy arról-e, hogy elfogadták a visszavonást - nem akartam még tovább bonyolítani a dolgukat. És ráadásul mire ez a válaszlevél megjött, addigra már nem is voltam a gépnél, viszont örültem, mert a hosszas és pénztárcát nem kímélő telefonos próbálkozások meghozták a sikert, egyszer csak robotnő helyett egy valódi nő vette fel a telefont (És mond: Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!) Nem is, mert igazából azt mondta, hogy várjak nyugalommal (2014. április 4., péntek délután írtunk), mert ki fogják postázni (sic!) az állandó lakcímemre (ahol ugye nem vagyok, sőt, úgy áll a dolog, hogy soha többé nem is leszek) a levelet, amelyben engedélyezik (vagy sem) a másutt szavazást. És hogy a rendszer úgy látszik, mégsem működik tökéletesen. Szerintem sem, ezért is mennék szavazni - de ugye nem tudok, ha nem szerepelek a névjegyzékben, avagy nem tudom, hogy melyikben szerepelek. Nem elsőre, de végül is a nőci megértette a problémám lényegét, mely szerint késeinek (sőt, egyenest okafogyottnak) találom, ha a jövő héten kapok egy levelet a címre, ahol már nem lakom. Megadta tehát a helyi választási irodák telefonszámát, a régiét és az újét is.

Először az újat hívtam, ahol rövid úton leráztak azzal, hogy a régi helyen fognak informálni mindenről, arról is, hogy az új helyen hol kell szavaznom. Erre többször is rákérdeztem, mert nem hangzott túl logikusnak - de tartotta magát a telefonból szóló úr ehhez a verzióhoz - én pedig úgy döntöttem, további faggatózás helyett felhívom a régi választási irodát is.

Itt is egy robot vette fel, aki arról tájékoztatott, hogy rögzíteni fogják, amit mondok - majd néhány pillanattal később  átvette a robottól egy tényleges ember (vagy egy intelligensebbre faragott robot), akinek ismét elmondtam a gondomat (regisztráltam, elküldtem, várom az értesítést, már beszéltem az országos és az új helyi választási irodával, stb.), mire ő is bepróbálkozott azzal, hogy majd postázzák a végeredményt. De én egy állati rafinált nő vagyok (igaziból nem) és azt mondtam, hogy örülök, hogy rögzítik a beszélgetést, mert akkor szeretném tollba mondani, hogy ma 2014. április 4., péntek délután van, nem sokat kell már várnunk ahhoz, hogy ne lehessen semmi elintézni többé hétfőig, a választások pedig most vasárnap lesznek és én ragaszkodom ahhoz, hogy szavazhassak, de a választási iroda ígéretével szemben még semmiféle értesítést nem kaptam és nem tudok tovább türelemmel várni egy olyan értesítésre, ami későn fog megérkezni egy általam már nem lakott címre. Mire azt mondta, hogy jó, ő érti, és akkor kiküldik e-mailben is nekem a választ. Hogy mikor? Majd - próbálkozott. De én kihasználva az erőt, ami abban rejlik, hogy rögzítik a beszélgetést, azt kérdeztem, hogy vajon hová fordulhatok jogorvoslatért péntek estétől vasárnap reggeli, ha mégsem érkezne meg az ígért e-mail és én emiatt mégsem élhetnék a választójogommal. És erre a nő elkérte az e-mail címemet és öt percen belül elküldte az engedélyt, úgy bizony:

Tisztelt Választópolgár!

Tájékoztatom, hogy az országgyűlési képviselők választására benyújtott átjelentkezési kérelme alapján az alábbi településen és szavazókörben szavazhat:
Település:
Szavazóhelyiség címe:
Szavazókör sorszáma:

A szavazás ideje: 2014.04.06. 6:00 – 19:00 óra között
Tájékoztatom, hogy a szavazóhelyiség akadálymentesített.
Szavazni csak személyesen, a fent megjelölt szavazóhelyiségben lehet.
A szavazás feltétele, hogy személyazonosságát igazolja a következő érvényes igazolvány(ok)
bemutatásával:
A. lakcímigazolvány és - személyazonosító igazolvány vagy
- útlevél vagy
- vezetői engedély
vagy
B. a lakcímet vagy személyi azonosítót tartalmazó személyazonosító igazolvány
Érvényes okmányok bemutatása nélkül a választójog gyakorlására nincs lehetőség.
Választással kapcsolatos további kérdéseire a www.valasztas.hu honlapon találhat választ,
vagy a polgármesteri hivatalban működő választási irodától kérhet részletes tájékoztatást.
Budapest,  2014.04.03.
Helyi Választási Iroda

Szóval, immár semmi sem tarthat vissza.

Ki(ny)írtam magam a választási rendszerből?

Előre bocsájtom, hogy mivel rettentő fontosnak tartom, a mostani hétvégén mindenképpen szeretnék élni választópolgári jogosítványaimmal. A valasztas.hu oldalon van rá lehetőség, hogy az ember online jelezze, ha nem ott akar szavazni, ahol amúgy kéne neki. Nos, én nem ott akarok - például mert nem ott leszek és sok plusz idő lenne odamenni. Ezért a megfelelő űrlapok (nevezzük ezt nyugodtan beszélő névnek) kitöltése után azt vártam - hogy mint írták - a megadott e-mail címen visszajeleznek, hogy a) elfogadták-e az átszavazási kérelmemet b) ha igen, akkor az átkért (szintén több szavazókörből álló) helyen mégis, hová is menjek szavazni és milyen okmányokkal igazoljam, hogy én átkértem magam és pont ide. Nos, mindez idáig nem jeleztek vissza, én pedig kezdtem aggódni, hogy a kitöltött űrlapokat valóban a távoli űrbe továbbították - így a honlapon megadott telefonszámot kezdtem hívogatni, hogy ilyenkor mi (a fene) van? Mert azt el tudom képzelni (sajnos), hogy ha ide nem is írtak be, onnan azért kihúztak - ami pedig csak akkor fog kiderülni, ha odamegyek és nem engednek szavazni, mert nem szerepelek a listán, de akkor már elment egy csomó idő feleslegesen és én nem fogom tudni, hová menjek szavazni. Szóval, felhívtam a megadott számot, ahol azonnal fogadta hívásomat a robot, aki azt mondta, minden vonaluk foglalt (értem, hogy miért, de talán gondolhatnának rá, hogy ilyenkor a) több vonal legyen b) ha felszabadul egy, akkor ők hívják vissza azt a számot, ahonnan nem tudták fogadni a hívást - de nem, ezek az opciók csak az én fejemben léteznek (kettős zárójel: nyilván azért ilyen nagy a fejem, mert sokféle opció és alternatíva szerepel benne sokféle alkalomra - és ezek sokszor kihasználatlanul maradnak és tovább tágítják a nagy fejemet)) - szóval, azt mondta a robot, hogy foglaltak, hívjam őket máskor VAGY várjak türelemmel. Nos, én a türelmet szerettem volna választani - de nincs valódi választás, a robot ugyanis kimondja a mondatot, mely szerint várjak türelemmel, aztán szinte hallhatóan odagondolja a mondat végi pontot, azután pedig bontja a vonalat. Nincs választásom. Már sokszor próbáltam (teszem hozzá, sok pénzért, mobilról). De nincs válasz, nincs választás. Ötlet?

Kisfilmek a nagyvilágból

(nekünk nem volt tévénk, de ezt a nagyszüleimnél láttam időnként, többnyire nagyon érdekes filmecskék voltak - emlékeztek rá?)


"Válság Optika" a körúton, diszkont szemüvegekkel és kontaktlencsékkel. Talán csak kimentek a divatból? Korszerűtlenek? Vagy lejárt a szavatosságuk? Akár használtak is?


A matricákkal gyakran kampányoló üzletlánc legújabb hirdetése szerint "állatszőr tapintású, illatos matricák" gyűjthetőek egy füzetbe (természetesen a gyűjtse össze mindet szlogen zászlaja alatt). Na de milyen illatúak lehetnek? Konkrétabban: melyik a kevésbé bizarr? A gyümölcs- vagy virágillatú állatok-e, vagy bűzös borz, házisertés, kecske, hiéna (stb) szagú matricák? Ha már úgyis az állatoknál tartunk: felcsigáztak.


Csengetnek. A ház előtt felirata szerint a készenléti rendőrség autója áll és két fiatal egyenruhás rendőrsrác.
- Miben segíthetek? - kérdezem udvariasan (a gyomorgörcs csak aztán tör majd rám, miután elmentek)
- Önök vesztek össze a szomszédokkal? - kérdezik az egyébként megnyerő külsejű, kedves rendőrök
- Nem hinném, nem tudok róla... kit keresnek? (dadogok én)
- Bejelentés érkezett, hogy valaki összeveszett a szomszédjával (mondják)
- Mi nem szoktunk... de hogy hívják, akit keresnek? (próbálom oldani a szürrealitást)
- Nem tudjuk... nincs rá ötlete? (felelik a rendőrök - inkább növelve azt)
- Mi nem szoktunk összeveszni a szomszédokkal - mondom (és azt sem tudjuk, hogyan kell rendőrt hívni)
- A férje sem?
- Kizártnak tartom, ő senkivel nem veszekszik (tényleg nem, A. egyszerűen felette áll az ilyesmiknek)
- Még magával sem? (biztosan viccnek szánják)
- Velem? miért veszekedne velem? (szerintem egyáltalán nem vicces)
- A szomszédok otthon vannak? (kérdezik tőlem, aki a házból jöttem elő a csengetésükre)
- Nem tudom... gondolom, melyik hogy... talán csengessenek be hozzájuk is
- Köszönjük, viszlát

(És amikor elmentek, akkor kezdtem el remegni, tök értelmetlenül, hogy jöhettek volna azért is, mert valakivel valami baj történt, aztán meg az jutott eszembe, hogy állítólag nem mennek ki, míg nem folyik vér - de hát hogy is mennének, ha azt sem tudják, hová mennek? Nem is értem azóta sem a dolgot. A miénk amúgy egy békés környék, ami nyilván nem zárja ki az esetenkénti balhékat, de szerencsére nem jellemző )

és persze megnéztük

mi is az új metrót még szombaton - olcsóbb volt sokkal, mint moziba vinni a gyerekeket (vendéggyerekestül), úgyhogy egy nagy levegővel elmetróztunk a túlsó végállomásig, majd ott kiszálltunk, körülnéztünk és utána minden egyes megállónál ezt tettük: leszálltunk, megnéztük, felmentünk, lementünk, használtuk a lifteket (jaj, ha ez már babakocsis korukban lett volna, bizony, nem lennék így megrokkanva). én nem tudom, ez mindig így lesz-e, én már metrózom itthon néhány (sok) éve, de eddig összesen nem csípett oda annyiszor metróajtó, mint ezen az egyetlen estén, sokszor már akkor elkezdett csipogni, amikor a kiszállók is még csak kászálódtak kifelé, én ennél nem tudok gyorsabb lenni

az új metró tiszta (vagy szombaton még legalábbis az volt), és sok betonból építették, néhány megállóját annyira sokból, hogy nem nehéz úgy látni, mintha a jegesmedve sziklájánál járnánk, vagy a pingvinekénél, esetleg a fókák közt, de még olyan terület is van, ahová a prérikutyákat tudnánk jól elképzelni (tudom, ez inkább az állatkert, mint a metró kritikája) - szóval, azt találtuk ki A.-val, hogy ha állatkínzást nem is vállalnánk a látványért, de valami 3D-s kivetítéssel meg lehetne oldani, hogy jegesmedvék sétáljanak mondjuk a.... úgy tűnik, nem emlékszem, melyik megállóhoz illenének épp azok a legjobban, másutt (talán a Rákóczi téren?) lehetne fókashowt vizionáltatni a néppel... szóval, vannak még kiaknázatlan lehetőségek

mindösszesen 2,5 órát szórakoztunk így szinte ingyen (a vendéggyereken és A.-n kívül mindannyiunknak van bérlete), kaptunk cirkuszt (kenyeret?), a hülyének is megérte várni rá tíz-húsz-harminc évet

A mai nap meglepetése

Sosem hittem volna, de elkezdtem érdeklődni a kutyák iránt. Nem pont ma, csak ma fogalmazódott kerekké bennem ez az érdeklődésféleség. Annyira azért nem érdeklődöm, hogy akarjak is egy kutyát (majd egyszer talán), de úgy tűnik, egyre több kutyát jegyzek meg, tartok számon, figyelek érdeklődéssel. Elképesztő!

Van egy kis fekete, rövid szőrű kölyök, formára olyan vizslaszerű: karcsú, hosszú lábú, mozgékony. Ha nem tudnám, hogy nem szeretnék kutyát, vele például szívesen sétálnék az utcán. Mondjuk azt továbbra sem tudom elképzelni, hogy itt lakjon egy kutya, akit gondozni is kell (a simogatás meg az etetés még hagyján, de a kutyakaka nagyon taszít)

Aztán találkoztam egy tibeti terrierrel.Nem ugrált, nem nyáladzott, nem ugatott - békésen szaglászott, jött ment csendes szemlélődéssel. Belopta magát a szívembe.

Aztán a busz útvonala mellett egy sarokházban él két fehér kiskutya, olyanok, mint a kisfarkasok - már néhány hónapja figyelem, hogyan nőnek. Ahogy ugrándoznak a kertben, cipelnek a szájukban ezt-azt, húzzák-vonják, megszerzik egymástól, szaladgálnak, bukfenceznek - hát, attól mindig mosolyognom kell.

És van egy golden retriever is néhány háznyira tőlünk, nagyon kedves, nagyon fegyelmezett, és elképesztően szófogadó! Szerintem ha azt mondaná neki a lány, akivel sétálni szokott, hogy indiánszökdeléssel folytassák a sétát, közben mozgalmi dalokat énekelve, ez a kutya azt is megtenné.

Hát, így változom én (többek között)

Vers

Kamaszként (de még huszonévesen is) úgy gondoltam, sosem fogok lesüllyedni arra a megalázó, barbár szintre, amely szinten nem megszokott mindennapi tevékenység a versolvasás. Aztán lesüllyedtem, nincs mit szépíteni a dolgon, hetek, de akár hónapok is elteltek versolvasás nélkül. Nem mondom, hogy minden szempontból sivár korszak lett volna, korántsem - de versek (rímek, időmértékek) tekintetében egyre sorvadtam az elmúlt években, míg mára nemhogy az egykor tudott közel kétszáz, de azt hiszem, huszonöt verset sem tudnék hibátlanul fejből felidézni. És érzem, hogy piszkosul romlik a memóriám, pokoli nagy munka lesz legalább a negyedéig visszatornázni. Nem virtusból, csak hogy akkor is legyen velem vers, amikor nincs. Úgyhogy - tényleg nem annyira memóriagyógyszerként, inkább lélekmegtartóként - igenis újraolvasom őket. Azokat, akiket szerettem és mélyen érintettek régen is, meg azokat is, akiket (megfelelő tapasztalat, vagy a megértésre lehetőséget adó életkor híján?) akkor még nem értettem.

"Az emberélet útjának felén
  egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
  mivel az igaz útat nem lelém."