Sosem hittem volna, de elkezdtem érdeklődni a kutyák iránt. Nem pont ma, csak ma fogalmazódott kerekké bennem ez az érdeklődésféleség. Annyira azért nem érdeklődöm, hogy akarjak is egy kutyát (majd egyszer talán), de úgy tűnik, egyre több kutyát jegyzek meg, tartok számon, figyelek érdeklődéssel. Elképesztő!
Van egy kis fekete, rövid szőrű kölyök, formára olyan vizslaszerű: karcsú, hosszú lábú, mozgékony. Ha nem tudnám, hogy nem szeretnék kutyát, vele például szívesen sétálnék az utcán. Mondjuk azt továbbra sem tudom elképzelni, hogy itt lakjon egy kutya, akit gondozni is kell (a simogatás meg az etetés még hagyján, de a kutyakaka nagyon taszít)
Aztán találkoztam egy tibeti terrierrel.Nem ugrált, nem nyáladzott, nem ugatott - békésen szaglászott, jött ment csendes szemlélődéssel. Belopta magát a szívembe.
Aztán a busz útvonala mellett egy sarokházban él két fehér kiskutya, olyanok, mint a kisfarkasok - már néhány hónapja figyelem, hogyan nőnek. Ahogy ugrándoznak a kertben, cipelnek a szájukban ezt-azt, húzzák-vonják, megszerzik egymástól, szaladgálnak, bukfenceznek - hát, attól mindig mosolyognom kell.
És van egy golden retriever is néhány háznyira tőlünk, nagyon kedves, nagyon fegyelmezett, és elképesztően szófogadó! Szerintem ha azt mondaná neki a lány, akivel sétálni szokott, hogy indiánszökdeléssel folytassák a sétát, közben mozgalmi dalokat énekelve, ez a kutya azt is megtenné.
Hát, így változom én (többek között)
A dobermannommal így beszélgettem: Ivánka légyszives menj ki a szobából. Iván, balra menj, Iván a füvön szaladgálj és Iván úgy tett. Sosem kellett vele kiabálni, de hát ő dobermann volt, és ne beagle aki nem szereti meghallani még a nevét sem sokszor :) A macskakaki ezerszer büdösebb a kutyakakinál, amúgy az etológusok szerint egyes kutyák "agyban" egy hatéves gyerek szintjén vannak érzelmek, kommunikáció stb... csak épp nem olvasnak és nem beszélnek. Persze nem minden kutya:)
VálaszTörlés