Kreativity

Általában hordok magammal fésűt. Általában nem szoktam használni a magammal hordott fésűt. De ma nyitott ablakkal autóztam vagy másfél órán át, és ez némileg összekuszálta a helyzetet hajamat. Nem mindig van egyébként gond az összekuszált hajammal, de ma bemutatkozni mentem és jó benyomást kelteni. És ki mint kelt, úgy arat. Szóval, még meg akartam fésülködni az autóban. De hiába turkáltam a táskámban, ma kivételesen nem volt nálam fésű. Viszont szerencsére volt nálam, így a kezembe is akadt egy töltő. Mármint telefonhoz. Végül is majdnem olyan, mint egy foghíjas fésű - döbbentem rá. Azt a frizurát, amit én viselek, könnyedén el is tudtam vele készíteni.

szavatossági idő

A szüleim elég idősek lettek hirtelen mára. Például elfelejtettek kenyeret venni tegnap és  - nem, mintha kenyér nélkül ne lehetne épségben túlélni a május elsejét - ettől eléggé megzavarodtak. Apám például ennek ellenére hidegtálat és májkrémet csinált ebédre, de végig azon aggódott, hogy így mi sem lakunk jól, sőt, este ők is éhen pusztulnak, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy csináljak-e egy gyors pizzatésztát, amit meg lehet sütni pizzaként, de akár kenyérnek, zsömlének, lángosnak is. Fellelkesült, oké, legyen pizza.

Megcsináltam fél kiló lisztből a tésztát, aztán kimentem anyukámmal napozni a kertbe, A. pedig apám gépét frissítgette - javítgatta. Addig-addig, hogy a tészta megkelt egyszer, összegyűrtem, megkelt másodszor is - én pedig megkérdeztem, hogy megsüssem-e vagy eltegyük későbbre a hűtőbe. Süssem meg - mondta apám, tegyek rá paradicsomot és mozzarellát is, szerencsére épp van a hűtőben. Oké - mondtam és elkezdtem belenyújtani a tésztát a tepsibe. Ő elővette a mozzarellát, kibontotta a zacskót, lefolyatta a levét és egy deszkán elkezdte szeletelni. Addigra én már felkentem a (kívánságának megfelelő) natúr sűrített paradicsomot a tésztára - és mondtam, hogy adja ide az egész mozzarellagömböt, majd kézből rátépkedem. Ideadta. A mozzarella kemény volt, mint a kő. Oké, csak annyira, mint mondjuk egy trappista sajt. De a mozzarellánál ez azért gáz. Szagolom - bűzlik. Ez nem jó - mondom. Nem - kérdezi csalódottan apám. Mi baja? Minden. Nézem a zacskóját, hogy mikori: 2018. szeptember 17. a lejárata. Húbasszus! A másik? Az is. Szerintem ki se bontsuk! - javaslom fintorogva. Apám azért kibontja, de meglepő módon mindkét sajtdarab ugyanolyan. Szomorúan kidobja. Van még egy - mutatja aztán. Először megtapogatom zacskón át, jónak tűnik. Dátum? Ezen évszám nincs - mondjuk egy mozzarellán normál esetben szerintem is teljesen irreleváns - csak egy 04. 28. Határeset - de lássuk. Kibontom, ez még jó. De kevés. Kerül lapkasajt is (2020-as lejárattal - erről sem akarom tudni, mi van benne). Javaslok még feltétnek egyet's mást, de nem kér rá egyebet. A sütő már felfűtve, bevetjük a pizzát.

Átjön a szomszéd Erzsi (néni) egy kis zöldért. Nem cannabist akar, csak csalánt meg pitypanglevelet a tyúkoknak. Erzsit csak hírből ismerem, apám lelkendezve bemutat neki: Erzsi! ez itt a kislányom, az én kis martinécském, azt mondja, még nem találkoztatok. Erzsi (néni) köszön, azt mondja, már találkoztunk, amikor a néhány hetes kisbabát szoptattam. A kisbabára emlékszem, lassan 16 éves lesz - a találkozásra nem. Biztosan másra figyeltem. De ami leginkább megüti a fülemet, azok apám szavai: ez itt a kislányom, az én kis martinécském. Ilyet születésem óta még soha nem mondott. Az én kislányom? Az én kis Martinécském? - ráadásul tovább dicsér, szinte könnyekig meghatottan: pizzát süt! bármit meg tud csinálni! - dicsekszik velem. Ilyen sem volt még. Közben a pizza megsül, és a zord feltét-állapotok ellenére remekül sikerül. A pizza felét azonnal megesszük. Apám ismét aggódni kezd. Vacsorára még elég lesz, de reggelre nem marad. Felajánlom, hogy csinálok még egy adag tésztát. Beleegyezik, hozza a lisztet, élesztőt, cukrot, sót, olajat, a kezem alá dolgozik. Nem győz dicsérni. Úgy meghatódom immár én is, hogy a csapból vagy fél liter meleg vízzel eresztem fel a tésztát - híg nokedlitészta lesz belőle. Kérek még lisztet.  És még. Végül közel másfél kilónyi lisztből álló tésztakészlettel hagyom ott őket, a tészta szépen negyedelve, negyedenként bezacskózva, a hűtőbe rakva. Így már nem halnak éhen a szüleim. 

Ki keljen fel kávét főzni május elsején? (a meggyőzés művészete, jedimesterszint)

A.: éhes vagyok... kéne egye jót reggelizni!
én: de legalább egy kávé!
A.: az is nagyon jó lenne
én: sajnos én most nem tudok hozni
A.: miért?
én: mert én ma csak másodikként tudok felkelni
A.: oké, akkor hozok én

vettem epret, nem keveset - de felteszem, nem vegyszermentes eper

Igazából nem vettem túl sokat, viszont jó drága volt. Vettem egy kiló görög epret egész olcsóért, meg egy kilót az olcsóbbik magyarból. Csak hogy legyen mit mivel összehasonlítani. A zöldséges szerint a magyar eper felülmúlhatatlan zamatban és édességben. Azt, hogy árban is, csak én teszem hozzá. Egyébként nem pusztán az ár alapján döntöttem, úgy gondoltam, hogy Görögországban annyival kellemesebb az idő - eperszemmel nézve mindenképp - hogy talán kevesebb benne a vegyszer. Tudom, a görögöt meg messziről hozzák és nagy a lábnyoma. Sajnos még nem megy minden környezettudatosan. Ami leginkább az lenne, hogy akkor ennénk csak epret, ha a mostani epervirágaink továbbfejlődnének - és csak annyit, amennyit az terem. Szóval hazahoztam az epreket. És összehasonlítottam. A görög eper minimum háromszor olyan édes és zamatosabb is. Ennyit a zöldségesekről. Döntsetek belátásotok szerint. 

afterelőleg

Á.: kérek majd tőled 2500 forintot
én: oké... mire?
Á.: afterelőlegre
én? hm???
Á.: af-ter-e-lő-leg-re (legalább szótagolni jól tud)
én: az mi?
Á.: (kicsit gyanakvóan méreget) a szalagavató már létezett a te korodban is?
én: igen...
Á.: Á.: és afterparty?
én: nem... és nem kell hülyének nézni,  tudom, hogy mi az, de az már elmúlt
Á.: az enyémre
én: de az ősszel van... vagy télen... nem most
Á.: ezért hívják előlegnek
én: de most? tavasszal?
Á.: most kell lefoglalni a helyet, különben elviszik mások*
én: huh... még jó, hogy olcsó**... mármint az előleg rá



* úgyhogy fusson, akinek kedves az élete és szüksége van afterpartyhelyszínre, és foglalja le, de rögvest!
** gondolom, ez az utolsó összeg, amire azt mondtam a szalagavató - ballagás - érettségi - bankett - felvételi - egyetem - diploma - tanulmányi utazások - Phd - kocsi - lakás - nők kombóból, hogy olcsó

Jelentkezzen, kérem

az az fura olvasóm, aki olvasta ezt a könyvet és tetszett neki! Lenne hozzá néhány keresetlen szavam kérdésem. Igazából ezzel némileg meghekkelem a mindjárt elmaradó könyvklubunkat - de annak ellenére sem bírom ventilálás nélkül, hogy ennyi idős koromra már igazán profin kellene tudom használni a késleltetést, mint technikát. Jó, nem is kérdezek többet. Csak azt mondja meg lécci valaki, hogy miért tetszett neki. Miért? Miért, miért, miért??????? Nem akarok vitázni mások ízléstelenségével, nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy miért volt többszörösen is borzalmas ez a könyv - csak azt szeretném hallani, hogy mások (valaki, bárki) mit talált benne szeretni valót? Amikor én azt sem értem, hogy adhatták ki, nemhogy még díjra is felterjesztették (és elnyerte?)  Miért, miért, miért???????