Autó kis hibával

Készül egy poszt, amiben leírnám a keddi kálváriámat, majd hogy hogy fordult sikersztoriba minden - ami most ebből idetartozik, hogy tegnap elvittük az autómat a szerelőhöz, mert folyt belőle valami. A szerelő nem találta azt a hibát, ami miatt odavittük, de körülbelül ötszáz másikat igen, amiből úgy száz azonnali javítást igényel, legalább tíz pedig majdnem életveszélyes. De ha nem megyek vele sokat meg ha nem megyek ki a városból, néhány hónapig még elzakatolgat velem, mielőtt a befordulna velem a pokol kapuján. Megjavíttatni sok pénz - de muszáj. Hacsak nem veszünk egy újat* - de az meg még több pénz. Meg persze lutri. A pénz is nagy úr, de a luutritól még jobban félek - ez a mostani is egészen jónak tűnt, de legalább hat éve** szívok vele. Eleinte csak azt láttam, hogy ronda patkányszürke, de hamar kiderült a többi bűne is - és mindig jönnek újak. Szóval, mondom a szerelőmnek, hogy jó lenne egy másik, hjó lenne, de olyan nehéz megbízható használt autót venni, náluk nem szoktak-e olyan autók megjelenni, amiről bátran kijelenthetik, hogy jó lesz. Mondja, hogy ez nehéz, minden egyre drágább, már alig ad el valaki autót, mert úgysem tud helyette másikat venni - de azért néha előfordul, hogy valaki rajtuk keresztül ad el kocsit vagy jut új autóhoz. Volt a múltkor épp egy kis corsájuk, mint az enyém, csak néhány évjárattal jobb, alig volt benne kilométer, tip-top kis autó volt, egy komolyabb hibával, de még így is elment egy hét alatt. De kijavítottak a hibát, mielőtt elvitték, nem? - érdeklődöm. Hát, azt sajnos nem lehetett javítani, mert szerencsétlen kocsi almazöld volt - mondta szánakozón. Ez volt az autó hibája! Hogy almazöld! Én meg? Én egy almazöld, vagy türkiz vagy narancsszínű, vagy egyéb gyönyörű corsáról álmodom, de nincs sehol. Vagyis hát, nekem nincs annyi pénzem, hogy ilyen luxuscikkek közt turkáljak, mint egy almazöld corsa***

* mármint egy kevésbé régi használtat

** amióta megvan, folyton

*** egyszer hetekig csodáltam egyet a hasznnáltautó kereskedésben, álmodoztam róla - aztán elvitték

Rohan az idő

Vonszolom magam a buszmegállótól hazáig, csak néhány száz méter, de majd' meghalok a frissen ránk törő kánikulában. Az amúgy néptelen utcán a keresztutcából befordul egy nő, és heves integetésbe kezd. Amint közelebb érek, már hallom is: fiatalasszony, vegyen ágyneműt, tiszta selyem, nem fogja megbánni, meglássa, az ura százszsor is kezet csókol érte, szépasszonykám! Én mondjuk hamarabb nézném magam kiszáradt bőrű vízilónak, horpadt bádogvödörnek, törött szárnyú szöcskének, mint szépasszonynak, de egye fene. Mondom neki, hogy nem kérek. Erősködik, hogy jó lesz nekem, egyre közelít, lengeti a lapos dobozba bújtatott selymet (mint mondja), de én hazaérni vágyom, meg egy pohár vízre. Mondom neki, hogy nem veszek semmit, utcán sosem vásárolok. Rogyassza rád az isten az eget, ronda vén szipirtyó! - vágja hozzám, mielőtt végleg lemondana arról, hogy eladjon nekem valamit kartondobozban.

ká hátán ká

Kackiás. Katonás. Korrupt. Korlátolt.  Következetlen. Ketrecharcos. Kellemetlen. Kényszerű. Kíméletlen. Káros. Komor. Kilátástalan. Kemény. Konfliktusos. Kezdetleges. Kiállhatatlan. Koppanós. Kegyetlen. Kapzsi. Komolytalan. Koszos. Kuruzsló. Követelődző. Kispályás. Kivagyi. Kétséges. Kudarcos. Kábult. Kongó. Kémkedő. Képtelen. Károgó. Kukacos. Kívülálló. Keserves. Kényelmetlen. Kínos. Kanos. Kakaskodó. Köpni kell. Köpni kell. Köpni kell.

holott lehetne akár konszenzusos, korrekt, kooperatív, kreatív, karizmatikus, képzett, kongruens, kollektív, különleges, karitatív, kellemes, kívánatos is

Munka

1.

Lazán - és némiképp ellentmondásosan - kapcsolódva az előző poszthoz: nekem az a legnagyobb bajom a gyerekeimmel, hogy nem veszik észre a munkát. A házimunkát biztosan nem. Gyakorlatilag bármit meg tudnak csinálni: sütnek, főznek, takarítanak, mosogatnak, mosnak, teregetnek, füvet nyírnak, ablakot mosnak, vásárolnak, vasalnak (oké, ez utóbbit csak V.) Megcsinálják, ha mondom. De csak akkor. Ma itthonról dolgozom, A. mindig itthon dolgozik, V. érettségire tanul (muhaha! koncertre jár, éjszakázik, nappal alszik, legfeljebb karikás szemmel lézeng). Á. az egyetemen van, szóval, igazolt a távolléte. Délelőtt tizenegy után, miután végeztem az első etap munkával, lementem reggelizni - de minden elfogyott, amit ettem volna. Gondoltam, akkor főzök egy (két) gyors ebédet. Paprikás krumpli salátával és sütőben, héjában sült krumpli* tzatzikivel. A két saláta már készen volt, a krumplit betoltam a sütőbe és főtt a paprikás krumpli, amikor V. álomittasan leballagott a konyhába. Csak annyit kértem tőle**, hogy felügyelje az ételeket, ne égjen oda semmi. Pont ennyit is tett. A tiszta edényekkel teli mosogatógépet (amit reggel raktam be), nem pakolta ki és ebédnél aztán nyafogott, hogy miattam nem tudott tanulni semmit, mert a konyhában kellett lennie. Miért nem tanultál itt - kérdeztem, mert szerintem elég logikus lett volna. A konyha üres volt, se mászkálás, se zajok, semmi zavaró. De az úgy nem jó. Most viszont már készülnie kell az esti koncertre, úgyhogy (miattam) ma nem tanult semmit. 

2.

Én bezzeg már reggel hattól dolgoztam a kertben - dohogtam. Erre azért V. is megsajnált***. Mit csináltál ott hajnalban? kérdezte döbbenten. Először locsoltam, aztán átdobáltam a csigákat a szomszédhoz**** - mire V. nevetni kezdett, hogy ez aztán a komoly munka! - de igazából az volt. A fetrengő csigákat kiemelni a paradicsomból (petrezselyem, bazsalikon, spenót, stb) és áthajítani őket a kerítésen át a pokolba szomszédba komoly munka. Aztán még ettem cseresznyét*****, leszedtem négy fregolinyi tiszta ruhát, bepakoltam a mosogatógépet, beraktam egy mosást, kávét főztem - és még mindig csak fél nyolc volt.

*a krumplit muszáj volt már felhasználni, de az apraját nem akartam hámozgatni

** nyilván hibásan

*** pedig isteni reggel volt, idén végre először

**** oké, erre biztosan azt gondoljátok, hogy ronda dolog - de a szomszéd (a néni, aki eltűnt, majd megkerült, de továbbra is gyanús az ügy) soha nem használta a kertjét az elmúlt tizenöt évben, van sok (egyre több) bódé és a bódéval nem fedett helyeken gaz - szóval, szerintem ott nem ártanak a csigák és nekem sem kell legyilkolnom őket ami gusztustalan helytelen

***** a fáról, szóval azért is kepeszkedni kellett

Nagy utazás

Hogy haladsz a munkával? - kérdezem Á.-t, aki egy tdk kutatást végez (omg, dehát még csak most született), amiből jövőre szakdolgozatot is fog tudni írni (oké, nem most született, de az egyetemet tényleg csak most kezdte, szóval omg). Jól - motyogja, miközben alig áll a lábán, mindjárt lecsukódik a szeme a fáradtságtól, mert napi tíz órákat tölt az egyetemen. Nagyon sok a munka és sietni kell, mert a jövő héten elküldenek mintákat elemezni Göttingenbe. Úristen, tényleg zseni a fiam! Másodévesen Göttingenbe küldi az egyetem! De tartom magam, nem ájulok el a gyönyörűségtől. Ejha! - mondom visszafogottan. Mikor indulsz? Fél hétkor - mondja, Fél hétkor? Melyik nap? Hát holnap - néz rám elképedve, hogy mit értetlenkedek már. És van vonatjegyed? Hány napra mész? Mit viszel magaddal? - bekapcsol bennem az üzemanya-mód, valamit csomagolnom kell neki. Lehűt. Már a pillantásával. Hogyhogy hány napra? Reggel elmegyek, délután találkozom Paulával, aztán jövök haza. Egy nap alatt járod meg? - tényleg nem értem. Mit? - ő sem érti. Hát elmégy reggel Göttingenbe... Miért mennék Göttingenbe? Az egyetemre megyek. De azt mondtad, elküldenek mintákat elemezni Göttingenbe. Nem azt mondtam. Hanem? Hanem hogy a jövő héten mintákat küldenek Göttingenbe. Elemezni. De elő kell készítenem őket, ezért sietni kell. Ah, félreértettem. Semmi gond, akkor majd este találkozunk, jóéjszakát!

Változnak az idők

Mit nem adtam volna kamaszkoromban egy mobiltelefonért! Persze még elképzelni sem tudtam, hogy egyáltalán létezhet ilyesmi, úgyhogy nem fájt a szívem érte. Végtelenül innovatív gondolatként arról dohogtam, hogy a buszmegállókba, különösen azokba, amelyet érintenek az éjszakai buszok, kellene telefonfülkét tenni, sőt, akár hármat is lehetne egy megállóba, hogy párhuzamosan is folyhassék csevej. Persze, nem hallgattattam meg senki döntéshozó által, így semmi sem lett az ötletemből - viszont lett mobiltelefon. Nemcsak nekem, mindenkinek. Nekem kettő is van (nem dicsekvés, tényközlés, céges és magán). A gyerekeimnek (nyilván, hiszen már felnőttek) is van, de az az elképzelhetetlen dolog történik, hogy kikapcsolva/lemerülve hordják. Észre sem vettem, mondják, amikor hazaérnek végre. De én addig a körmömet rágom. Rémesen izgulós vagyok. De a német vasút miatt nem aggódtam, úgy voltam vele, hogy ott mindennek rendben kell lennie. Ehhez képest Á. vonatai oda- és visszafelé is késtek több, mint / és közel két! órát, és még mindig aggódom, eléri-e a csatlakozást. De nemcsak késik, hanem még a kalauz jegyvizsgáló* sem jött, hogy megkérdezhesse, hogy mit tegyen akkor, ha az előre megvett (nyilván) megadott helyre és vonatra szóló jegye hirtelen használhatatlanná válik, ha nem várja be a késő vonatot a railjet. Értitek, ugye? Hogy két német vonat eléri-e/megvárja-e egymást, meg hogy jön-e a német kalauz*. Addig míg ezen aggódtam, legalább nem aggódtam azon, hogy V. este 11-re beszélt meg randit azzal a barátnőjével, akit folyton ki kell húzni különféle csávákból, meg meg kell menteni különféle zűrös csávóktól. Ezekben a megmentésekben folyton sok alkohol és kiabálás szerepel, rengeteg bennük a könny, a menekülés, a zavaros, józan ésszel fel nem fogható részlet. De mire ezen is újrakezdhettem volna aggódni, V. már haza is ért reggel fél hétre.*** És időközben Á. is írt, hogy elérte a vonatot, amire a jegye szól - nahát, ezt nem hittem volna, bár nagyon kívántam. Szép napot, legyetek nagyon fiatalok, úgy látom, sokkal mozgalmasabb - de nem  izgibb - mint öreg, itthon ülő** anyukának lenni.

* kalauz jegyvizsgáló olvasóimtól érdeklődöm, hogy miért és hogyan vált sértővé a magától a nyelvemre kúszó kalauz szó, és miért szebb vagy jobb a nyeltbicsaklító jegyvizsgáló, ami miatt kikérik maguknak a kalauzt?

** oh, egy kis békés itthon ülésért sok mindent megadnék most

*** és (nyilván) ezúttal sem sikerült megmentenie Bojszit