Falra hányt borsó

Rendszeresen látok olyan embereket (nem politikusokat, inkább piaci vagy civil szereplőket) beszélni különböző podcastokban, videókban, akiket néhány évvel (évtizeddel) korábban arra próbáltunk oktatni (kiképezni, trenírozni), hogy (többek közt) tudjanak a (laikus) köz számára értelmes, logikus, érthető nyilatkozatokat tenni saját témáikban. Szerencsére sokaknál dolgoztunk sikerrel, vannak, akiknek a fejlődését látva személyes büszkeséget és meghatottságot érzek - de néhány nyilatkozó úgy tesz, mintha életében először próbálna összerakni fejben, majd elmondani egy félperces szöveget (és nyökög ezen a szinten fél órát) - ha nem tudnám régről, hogy ki ő és mivel foglalkozik, pusztán a nyilatkozatából nem jönnék rá.

Halló, itt Freud beszél...

(...) munkám főkusza (...)

menü

Hát, húsvétra azért vettem húst. Sonkát is. Egy nagyon finomat a hentesnél (valódi füstölés, csak só meg hús), meg egy nem finomat a boltban (szívsonka, só és hús, de nem ízlik). De a fő attrakció a báránycomb volt. Sosem sütöttem még báránycombot, de ragunak való apróhúst nem kaptam, ezt meg igen (új zélandról, fagyasztva - bizarr, de ez van). Találtam nagyon jó receptet - illetve több jó receptet, abból mozaikoztam össze. Isteni finom lett, sőt, életem egyik legfinomabb ebédje volt. Elég lett volna 12 embernek is - ha lennénk még annyian.

Kiolvasztottam, aztán bepácoltam sok sózott citrommal, fokhagymával, rozmaringgal, olíva olajjal. Reggel ebben a pácban kezdtem sütni fedő alatt vaslábosban (230 fokon 20-30 percig, utána 180-on). Jó három órát sült, közben egyszer öntöttem rá kb. két decinyi fehérbort, meg kétszer megforgattam. A végén fedő nélkül is sütöttem úgy 15-20 percig, hogy mindkét oldala kapjon színt is. Omlós lett és ízletes, zamatos. A szaftja sűrű (villával összemomogattam a fokhagymát és a sós citromokat a sült lével) A krumplipüré, amit szántam hozzá, idő hiányában nem készült el, így csak a párolt zöldségek voltak köretként (abból viszont rengeteg): vajon párolt karalábé petrezselyemmel, karfiol, zöld ceruzabab, zöldborsó, felkarikázott sárgarépa. Édességet nem csináltunk, én ittam két kis pohár bort és később (este) ettünk vajjal megkent mazsolás kalácsot és ittunk tejszínhabos kakaót. Maradt holnapra (meg még szerintem holnaputánra) is - aztán visszatérünk a zöldségekhez. Nem könnyű állatmentesen étkezni, de remélem, meggyógyulunk mindannyian minden nyavalyánkból.

fantázia versus valóság

sosem tudtam elképzelni, hogy hogyan történhet az, hogy valaki megszakítja a legszorosabbaknak vélt családi kapcsolatait, pléne azok közül többet. úgy tűnik, a valóság remek példát mutat ebből (is)

és abból is, hogy milyen az, amikor valakinek alapjaiban rendül meg az élete - kívülről működőnek látszik, mint valami homlokzat, de belül ripityára van törve minden, és nem értem és nem értem és nem értem

idő van

Az óraátállítás húsvétra gyilkos volt. Nem is hallottam, hogy most lesz, ha hallottam volna, sem akarnám. Én jól meglennék a békén hagyott idővel. És azt is hittem, hogy már vége, hogy abbahagyták, hogy elmúltak azok a barbár idők, amikor órákat állítgattak ide-oda az emberek. Minek? Minek? Minek? Köpni kell (és hányni, fulladozni, kialvatlankodni hónapokig megint). Kérem vissza az időmet, az ellopott óráimat (nem, nem csak ősszel azt az egyet), kérem vissza a békémet!