V. tizennyolc éves lett.
Én pedig megkaptam a második oltásomat. Ki gondolta tizennyolc éve, hogy ma is be kell majd jönnöm egy kórházba?
én: szeretnéd, ha olyan lennék, mint Kate Middleton?
A.: mármint milyen szempontból?
én: hogyhogy milyen szempontból?
A.: sokféle szempont létezik
én: tudod egyáltalán, hogy kiről beszélek?
A.: persze! hát az elég menő lenne, ha úgy beszélnél angolul!
én: lehet, hogy menő lenne, de én nem arra gondoltam
A.: hanem?
én: hogyhogy hanem? hát szerintem elég nyilvánvaló, hogy mire...
A.: aha... és megmondod?
a sajtos nápolyit. Az íze még nem tökéletes, de az irány jó. Ha van nápolyikészítő kisiparos olvasóm, akkor hajrá!
* Ziegler sajtkrémes ostya, Cheeseo néven találtam rá
de sajnos nagyon nehéz egyszerre több különböző dolgot írni fejben - mert én úgy írok, hogy görgetem magamban a gondolatokat, mit hosszabban, mit rövidebben, aztán leírni már csak egy perc (nem) - és most inkább verseket meg novellákat írok.
Nem tudom, hogy idén A. mikor talált egy hajszálnyi repedést a télen és hagyta abba a fűtést a tavaszra hivatkozva, de ma reggel visszakapcsoltattam vele a fűtést. Pulóverben és zokniban is kis híján megfagytam a flanelhuzatba dugott pehelypaplan alatt.
Ja, és a napelemeink megtermelik a villanyszámlánkat. Mondjuk az árukat sokára fogják behozni, de előbb-utóbb az is bekövetkezik majd.
A magaságyás egyelőre a temérdek eső ellenére is jól működik - de ha így megy tovább, telepítek halakat is.