One size brain

Már volt (majdnem) ezzel a címmel néhány éve egy bejegyzés, akkor inkább kíváncsi kérdésként, most pedig dühöngő őrültként dühösen, de legalábbis nagyon értetlenkedve. Biztosan ti is használjátok a Vintedet, szerintem amúgy egy jó alkalmazás, bár én sajnos jobban tudok venni, mint eladni (vagy ha nem is jobban, mindenképp többet) - mert bár az itthoni cuccfelesleg csökkentésére indítottam, meglepve tapasztalom, hogy bizonyos dolgok senkinek sem kellenek mindig találok valamit, amire (látszólag) még szükségem van. Egy részükre tényleg, más részüket megpróbálom újra eladni - többnyire sikertelenül vagy jóval olcsóbban, mint ahogy én hozzájutottam. Hát, nem vagyok nagy üzletember, ezt mindig is tudtam - sajnos az, hogy szélnek eresszek némi pénzt ellentételezés nélkül, az nem megy jól, pedig jobban járnék, mert nem érkezne cserébe semmi. Az adományozás sem megy. Tárgyakat igen, pénzt ritkán*

Az elmúlt hetekben kétféle dolog is megtetszett a Vinteden, egyrészt szerettem volna egy övet, a másrészt szétnéztem a poncsók, pelerinek, vállkendők,  piacán, bár én magam sem értem, hogy vagyok képes a hűvösebb időre még csak gondolni is, ilyen iszonyatos kánikula idején. Mindkét kategóriában jellemző a one size megjelölés - oké, értem, miért. De amikor megkérdezem a potenciális eladót, hogy milyen hosszú, széles egy-egy izé centiméterben megadva, és rám förmed (igen, írásban gúnyosan, kioktatóan, stb), hogy nem látom-e, hogy onesize (más-más eladók, sokan) akkor nehezen képzelem el, hogy más témákban képesek árnyaltan gondolkodni a világról. 

* bár van olyan hely, ahová évek óta állandó havi megbízással utalok, szóval emiatt nem szégyellem nagyon magam

az önbíráskodásról

Három irányból tudunk szellőztetni, három irányból dől a cigarettafüst a házba. Nagyjából napi huszonnégy órában, mert álmatlan éjszakáikon és dologtalan nappalaikon is dohányzással ütik el az időt a kedves szomszédok. Télen is zavaró, de télen legalább van cigarettaszünet. Mármint időnkénti szünet a permanens füstölésben. Nyáron folytonos, és nyáron nem tudunk folyamatosan csukott ablaknál élni. Fuldoklom. Cigarettafüstös a szekrényből tisztán kivett ruhám. Este erre nem tudok elaludni és reggel erre ébredek. Nem mondom meg, hogy cigarettafüsttől elárasztott agyamban milyen megoldásokat találok a szomszédság semlegesítésére, mert magam is elborzadok saját elméleti brutalitásomtól. De ha valamikor megértem az elborult aggyal önbíráskodókat, a mostani kánikula füsttel dúsított napjain nagyon megértem őket. Úgy érzem, bármit megtennék egy füstmentes szellőztetésért. Bármit.

Nem, nem opció szólni nekik. Bár az lenne!

Mondatok

A helyedben én inkább már megkönnyebbülést éreznék - mondta egy kedves ismerős, amikor anyukám halálán még két héttel később is (sic!) elsírtam magam. Kíváncsi vagyok, hogy reagált volna hasonló mondatra, amikor arról picsogott panaszkodott nekem, hogy elhagyta a pasija, vagy amikor a munkahelyén helyezték kilátásba, hogy megválnak tőle

Nem szégyelli magát, hogy mások bajából akar meggazdagodni? - írta a számlázási címet firtató levelemre egy felháborodott jelentkező, aki egy veszteségfeldolgozó programba jelentkezett hozzám - de azt hitte, ingyenes lesz. Mondjuk már a legelejétől egyértelműen ott van, hogy mennyibe kerül per alkalom, mennyibe kerül összesen és milyen címen mennyi kedvezményt adok. Az üzletek és az éttermek megélhetnek mások éhségéből, szomjúságából, vagy abból, hogy fáznánk pucéran. Az orvosok megélhetnek mások betegségéből. A közlekedési vállalatok abból, hogy kihasználják, hogy el kell jutnunk A-ból B-be. A sírköves a kőfaragásból. De szerinte én nem élhetek meg abból*, hogy végzettségeimet felhasználva támogatok másokat nehéz élethelyzetükben?

* amúgy nem élek meg belőle különösebben fényesen, sem a főállásomban, sem a szabadidőm terhére hirdetett egyéni vagy csoportos alkalmakból.

Autósok

1.

Az autóban szinte mindig könnyűzenei rádiót hallgatok, kivéve a reggeli műsorokat, mert azoktól hányingerrel vegyes sírhatnékom támad és szétkarmolom az arcomat. De azért délutánonként hallok némi bejátszót a reggeli műsorokból akaratlanul is. Most például azt hallottam, hogy Balázs (?) azon poénkodik Istivel (?), hogy lehet kapni kínából importált izét, ami az autók hátsó szélvédőjére ablakára kivetít dolgokat. Például ha elhúznak egy jó nő mellett - mondta Balázs(?) - milyen poén már kivetíteni, hogy "Laci: hulla1" Egy piros lámpánál a Baross téren gondolkodóba estem, hogy kivetítik-e az utasokat is, hogy Géza: hulla2, Dörmi: hulla3, Pista: hulla4, János: hulla(n) (stb), és hogy miért nagy poén ez a jónők (jónői sofőrök?) mellett? Hogy beledöglenek a látványába? Vagy hogy karamboloznak egy nagyot miatta? Aztán elindult a sor, és így mozgásban én rájöttem, hogy azt nevezik nagy kalandnak, hogy kivetítik, hogy Laci01 (vagy Laci001 - ezek nagggyon menő dolgok!). A félrehullás félrehallott poén jobb volt.

2.

Vettem egy méregdrága parkolójegyet, 450 Ft/óra, maximális parkolási idő 3 óra, szumma 1500 Ft (mert kényelmi jegyet is kell venni, amiért appal parkolok, nem apprópénzzel). Mivel nem töltöttem ott három órát, ahová mentem, csak két és felet, gondoltam, kihasználom, hogy ott vagyok és átgurultam ötven métert a szomszéd utcában lévő turkálóhoz, hogy vegyek anyukámnak olcsó (és egyben meleg) hálóinget. Turkálgattam, találtam is egy nagyjából okés darabot kétezerért (most mit mondjak? kicsit műszálas, de anyukámnak már úgyis mindegy, a lényeg, hogy legyen sok belőle, mert folyton cserélni kell és ne legyen túl drága, mert már nem tudom, honnan akasszak le több pénzt). Aztán visszamentem a húsz méterre álló kocsimhoz, amin ott virított egy mikuláscsomag 10200 Ft pótdíjas csekkel. A büntetés oka, hogy ez már egy új zóna, vagyis többe kerül a parkolás. Így anyukám a normál parkolójegyemmel együtt (ami szépen ketyegett tovább) kapott egy almazöld kissé használt félig műszálas hálóinget úgy tizenháromezerért.

Büfé

És amikor azt képzeljük, hogy itt Agyarországon mi már tényleg mindenre fel vagyunk készülve, akkor jön ez. Én tényleg sokszor éhes vagyok, a stressz is folyton basztat, amiatt is ennék, de bakker, láttuk jönni, hogy az Operában szétkaszabolják a Carmina Buranát, hogy a büfének több bevétele legyen? Mondjuk ha azt nézzük, hogy a mémképződést hogyan segítik elő a hasonló ötletek, akkor örülhetünk, mert abban szerintem kiváló mutatókat ér el az ország és sok szellemes komment és mém keletkezett már tegnap óta is. 

Halogatás az élet megrontója

Gondolom, egyedül vagyok azzal a skillemmel, hogy gyűlölök ügyintézni. Vagy nem?

Nem akarom rossz híremet kelteni, de még nem adtam le a régi autómat. Eleinte azt hittem, el tudom adni, aztán tél lett, aztán tavasz, de inkább temetést intéztem meg szakdolgozatot írtam, a nyár alkalmas lett volna, de rühelltem az egészet, ősszel elhavazódtam (oké, képzavar, de mondjuk azt, hogy betemetett az avar) - és most már nem lehet ezt a kurva autót úgy leadni, hogy eljönnek érte, elviszik, adnak egy bontási igazolást, amivel én bemászok a kormányablakon, ők meg kivonják a forgalomból (vagy valahogy így) - most (mióta a MOHU nevű szörnyeteg rátette a borzalmas tappancsait minden ügyre) már először be kell nyújtanom a NAV-nál egy F04-es nyomtatványt , amit ők elbírálnak, de nem ám azonnal, aztán ha elbírálták, adnak igazolást, hogy felvehetem a kapcsolatot a bontóval (akiknek az adatait már előre meg kell jelenítenem a beadványomon) - és gondoltam, hogy nem azért van nekem ügyfélkapum szélesre tárva, hogy azon ne vonulhassak be pálmaágaktól legyezetten, úgyhogy beírtam, hogy F04, meg hogy szezám tárulj - de ami a szemem elé tárul, az egy emberi aggyal felfoghatatlan katyvasz, amit nem tudok kitölteni, mert nem értem, mi a kérdés, és nincsenek válaszaim, nekem leblokkol az agyam legkésőbb a mezőcsoport szónál. Lépjetek be, nézzétek meg magatok is:

Bejelentésazonosítása22.mezőcsoportBejelentésazonosításaBejelentő:TöbbletleadásaHiánypótlásHivatozottbeküldésiazonosítóTárolásra(bontásra)vonatkozadatok33.mezőcsoportTárolás(bontás)helyérevonatkozóadatokFIGYELMEZTETÉSIKONKITÖLTETLEN!IrányítószámVáros/községközterületneveközterületjellegeházszámépületlépcsőházemeletajtóHelyrajziszám:Bontásiengedélyszáma:Afelvásárlófémkereskedőátvevkoncesszorifémkereskedőazonosítása44.mezőcsoportFelvásárlófémkereskedőreátvevőkoncesszorifémkereskedőrevonatkozóadatokFelvásárlófémkereskedőÁtvevőkoncesszorifémkereskedő:AfelvásárlófémkereskedőtelephelyengedélyénekszámaFEIrányítószámVáros/községKözterületneveHázszámHitelesítés55.mezőcsoportFelelősségemtudatábankijelentem,hogyaközöltadatokavalóságnakmegfelelnek.Város/községDátumBejelentőazonosítóAleadnikívántfémkereskedelmiengedélykötelesanyagravonatkozóadatok66mezőcsoportAleadnikívántfémkereskedelmiengedélykötelesanyagravonatkozóadatok1.elemLapszámSorszámKódFelismerésrealkalmasjellemző(FAJ)Mennyiségdb/kgMegnevezés (leírás)

Igen, én okoztam, én halogattam, miattam van minden, de nem érdemlem ezt mégsem.

micsoda remek érzés

inkompetens hülyének tekintve végigasszisztálni valamit (vagyis inkább valaminek a szisztematikus tönkretételét) - hatáskör híján, beavatkozási tilalommal sújtva. Nincs hová kicsekkolni, a való élet sem logikusabb a fészbukéletnél. 

észveszejtő pazarlás

Iszonyú sok időt elpazaroltam - teljesen feleslegesen - arra, hogy létrehozzak egy kibaszott fb eseményt, illetve hogy azt fizetett hirdetésként eljuttassam a kiszemelt célközönséghez - hiába. Mondjuk tegyük fel, hogy én vagyok a világon a legostobább lény - oké, de akkor én már nem is hirdethetek? Vagy nem én vagyok az? Akkor mi a francért nem működik semmi ezen a tetves oldalon? Az élettől is elment a kedvem, nemcsak a fb hirdetésektől. Köszönöm, metaszar. Ó, ez egy szelídlelkű okos kis blog volt valamikor, mostanra pedig válogatatlan trágár káromkodások tárháza lett - de a világ tett ilyenné, én csak véres, kifacsart citromként lógok a sors meg a fészbúk szájában, és gyűlölöm őt. Hiába, mert nélküle nincs esélyem eladni magam (termékem, szolgáltatásom) és végső soron csontig kopik fel az állam.

Az őszi szünetben elutazok, ez tartja bennem a fagyott lelket még úgy-ahogy. Kicsit. Épphogy.

El fogsz ájulni!

mondta Hunor, majd előhúzott a zsebéből egy gesztenyét és felmutatta. De ennyitől én nem ájulok el. Még a döglött bodobácstól sem, amit Lili hozott a tenyerén azzal, hogy esetleg életre tudom-e kelteni. Nem tudtam, bár ilyen képességnek örülnék.

Jártam megint a Lidlben is, ott viszont majdnem elájultam (nem), mert 400 forint egy kis zacskó (elvileg) friss kapor, persze, mindnek poshadt már az egyik fele, de amikor odamentem egy eladóhoz, aki épp brokkolikat baszogatott tologatott egy ládában, és megkérdeztem, hogy esetleg leáraznák-e, mert akkor vennék két csomaggal és a rothadt felét kidobnám, de a másik fele még menthető lenne, akkor azt mondta, hogy nem áraznak le semmit, hanem inkább beszedi az összeset. Nem tudom, mikor vált a kapor ennyire drága kinccsé, de kénytelen leszek kibányászni a magaságyásomat a gaz alól és teleültetni kaporral meg sóskával.

Meg attól is majdnem elájultam, hogy a múlt héten felhívttak a neurológiáról, ahová van anyukámnak időpontja, hogy megy-e, én meg ahelyett, hogy azonnal lemondtam volna az egészet, azt mondtam, hogy még gondolkodunk rajta (mármint én azon, hogy szükséges-e a nyári másik neurológus után, illetve hogy van-e aznap kapacitásom egy teljes napot kivenni vagy ellógni), mire kifakadt az asszisztens, hogy mostanában mindenki lemondás nélkül offolja a programot. Jó, mondtam, én mindenképp szólok, ha nem mennénk. És isten bizony, meg is próbáltam ma lemondani. De hiába ütöttem be a központi szám robothangjára válaszul a melléket, ott vigasztalanul kicsörgött órákon át. Nem, igazából csak fél órát tudtam szánni erre a procedúrára. Egy leszek azok közül, aki úgy nem megy el, hogy le sem mondja. Sorry. Milyen jó lenne, ha feltalálnának egy olyan levelezési módot, hogy csak itthon megírom valami gépen, amikor ráérek, ott meg elolvassák, amikor ráérnek! Lehetne a neve mondjuk... e-mail? Ja, már feltalálták. Kár, hogy a kórházakban még nem ismerik. Mennyivel egyszerűbb lenne, mint a telefon!

És attól aztán végképp elájultam, hogy eladásra kínálok egy ruhát, jelentkezik egy vevő (női néven, B. Zsuzsanna), helló, eladó még? helló, igen. hol lehet átvenni? írom, hogy hol lehet, amire az a válasz, hogy szeretne olyan jól megbaszni, hogy fennakadjon a szemem. Nyilván tiltottam, de még így is szar érzés.

lehet fokozni

felhívott apám szomszédja, láttam, hogy ki az, nyilván felvettem, mert sejtettem, hogy s.o.s., és belenyöszörögtem, nagy nehezen megértette, hogy én vagyok az, csak nem tudok beszélni. azt mondta, hogy apám beteg, három napja nem eszik, tegnap el is esett, teli van véraláfutásokkal. írtam anyukám gondozójának, hogy ugorjon át oda is helyettem. átugrott. apám totál ki van száradva - de ma még azért vezetett. nekem hónapok óta azt mondja, már rég nem használja az autót. nem értem, hogyan kaphatta meg még egyáltalán augusztusban a jogosítványhoz az orvosi engedélyt, amikor közveszélyes. biztosan azért nincs hangom, hogy ne üvöltsek, de érzem a torkomban a hangszalagok néma feszülését.

Élményközpont

1. etap

Ki sem kell tennem a lábam itthonról, hogy egy fogászati székben érezzem magam, a szomszéd (aki körülbelül féléves ismeretség után egy hagyatéki szerződéssel legálisan birtokba került, a nénit pedig eltüntette) permanensen fúrja a falat reggel hét óta, de pont úgy, mintha az agyamat lyuggatná. Konkrétan érzem a fogamban a fúrás zaját. Indulni kéne, de nem bírok gondolkodni, hogy mit rakjak a táskámba. Jaj!

2. etap

Egyébként ma délutánra sikerült egy olyan SOS időpontot szereznem a dokimhoz, hogy odaülhetek, aztán egyszer majd sorra kerít - amúgy tök jó, örülök, csak a munkahelyemről aztán végképp világvégén van, és mivel a délutáni* munkahelyem az óránkénti 800 forintos parkolási övezetbe esik, nyilván nem poarkolok oda, csak fél órával kijjebb - szóval, futás, loholás, lóhalála, nyelvemkilóg nap következik (de muszáj kocsival mennem, mert békávéval szerintem két óra alatt sem érnék át) - mindezt málhás szamárként felcicomázva.

* a mai délelőtti** hely ingyenes övezet, hagyhatnám itt - de csak átszállásokkal megközelíthető a délutáni

** azt hiszem, nem hagytam otthon semmit, csak a fogkefét, azt majd veszek, de itt nincs meleg víz, úgyhogy nem tudom, hogy fogok így idegfájdalom és üvöltés nélkül fogat mosni

Mazsola

Mazsolázzatok, finom. Csak közben jusson eszetekbe Móricz Árvácskájából az alábbbi kis részlet (mert az irodalomban már minden ott van):

" - No mi van vacsorára?

Zsófi azt mondta:

- Ott van a kemencepadkán.

De csak úgy félvállról mondta a Zsófi, mintha nem is ő lett volna a cseléd, s egész mérgesen nézett a kis államira.

- No Pösze, ez a tied - mondta az asszony.

- Én nem vagyok Pösze.

- Hát mi vagy?

- Árvácska, a naccsága úgy hívott: Árvácska.

- Hát az anyád hogy hívott?

- Csöre.

- Az is vagy, te kis pösze, beszélni se tudsz.

- Engem csenkicse tanított, majd az iskolába megtanulok - pötyögte selypítve Csöre, aki csak most tudta meg, hogy nem beszél szépen, hanem pöszén, vagyis selypítve.

- Edd meg.

Sötét volt a konyhában. Nem lehetett tudni, mi van a lábosban, mind megette a legyet is, ami a mártásban sűrűen volt, gondolta, tepertő. Zsaba Mári bevitte a kis szobába, ahol ő hált, megmutatta: itt fogsz hálni velem. Ferembá nincs ma itthon, ha itthon lesz, akkor se hál idebe, hanem ki a marhákkal. Ez rendbe vót, mert kedvesapám is kint hált mindig az ólban, télen-nyáron. Eccer csak hallja, hogy Zsófi azt mondja:

- Nem válogatós, megeszi ez a legyet is.

És nevetett hozzá."

Például ha nyomtok egy ctrl F-et és beírjátok a keresőbe, hogy "nyelvvizsga" rögtön megjöhet a kedvetek nyelvvizsgázni határvadásznak állni. Lehet más szavakkal is kísérletezni, mindre kiad egy marék legyet valamit.

Forródrót

Reggeli rohanás, csöng a telefonom, ismeretlen szám. Mindig felveszem az ismeretlen számokat, mert attól tartok, hogy a szüleimmel vagy a gyerekeimmel kapcsolatban hívnak. Szóval, felvettem. Gépzene szól, majd géphang beszél: a bankomtól keresnek, kérik, hogy várjak türelemmel ügyintézőjük jelentkezésére. Hát, anyátokat ha várni akarok egy ügyintézőre, majd én telefonálok a nekem megfelelő időben.

A hit hegyeket mozgat meg, a gyűlölet házakat gyújt föl

Eh, persze, hogy a szomszéd. Az, aki ellopta a nénit. Ami a rendőrség szerint rendben van, mert le van papírozva szépen. Az, hogy a néni nem teljesen beszámítható, nem baj. A papírozás állítólag már korábban elkészült. Ez számításaim szerint akkor lehetett, amikor még nem ismerte ezt a "férjét", akivel állítólag együtt él. A néni 85, az új szomszéd 40 körüli. De az ismeretségüket bizonyítani nem lehet - szóval, lett egy új szomszédunk. Aki először kiírtotta a kerítés mentén a növényeinket, aztán ellopta a szép kis fakerítésünket, aztán egy háromméter magas bádoglemezzel helyettesítette. Vagy vas. Vagy mittudoménmi. Fém. Tetőt is csinált belőle, fasza lesz, ha egyszer majd esik az eső ezen a sivatagos tájon, gondolom, szól majd az ablakaink alatt, mint az üstdob. Amúgy persze, essen. A kilátást is elfogja, arrafelé teljesen. Nyáron nem nagy gond, de téli reggeleken onnan süt a nap - persze, ha süt. Szóval, majd felrobbantam, amikor megláttam. Gondoltam, mihamarabb befuttatom újra növényekkel. Kerestem egy hosszú hegymászókötelet (persze, hogy van, miért, nálatok nincs?), aztán elkezdtem összekötözni a nádakat, meg hozzáerősíteni a bádoglaphoz egy fenyő raklapot (nem, nem szép, de könnyebben felkapaszkodnak rajta a növények), húztam, rángattam, tekertem, kötöttem, már ezer sebből véreztem (a nád éles levelein kívül a frissen kiszabadított rózsabokor volt benne a ludas) - amikor megéreztem, hogy füst van. Nagy füst. Kolbászszagú füst (salsiccia, de az kolbász) - és a mi konyhánkból ömlik. Meg mindenhonnan. És akkor eszembe jutott, hogy mielőtt még elöntötte a vörös köd az agyamat, azelőtt éhes voltam és azért nem tudtam gondolkodni, ezért feltettem egy serpenyőbe egy kis olajra a kolbászt, alágyújtottam - aztán kimentem a kertbe. Nem vagyok normális. Berohantam, sűrű füst (szerencsére nyitva van minden, nem kellett megfulladni - bár köhögni igen) - aztán puszta kézzel levettem a serpenyőt, de az lángra lobbant, és a kerámia főzőlapra kifolyt olaj is. Végül is nagy lélekjelenléttel nem öntöttem rá vizet, csak néztem, mit dobjak rá, hogy elaludjon. Elég lassú voltam, nem rajtam múlt, hogy végül inkább elaludt, és nem terjedt tovább. Azt hiszem, jobb, ha nem kezdek nagyobb projektekbe ma.

A fügéből lett négy pici üvegnyi - ennyit sikerült megmenteni. Édes-sós-chilis. Finom. És van még nyolc liternyi fahéjas-szegfűszeges ringlólé. Meg az a jó tíz kiló még feldolgozatlan szilva. Majd éjjel foglalkozom vele, amikor nem vonja el a figyelmemet a szomszéd füve kerítése. 

Válaszul a világ túlnépesedésére

nehezítik vagy megtiltják a kiskorúak hozzáférését a saját testükről, különösen a szexuális életről szóló szakmailag korrekt információkhoz

megdrágítják, ésszerűtlenül szigorítják, vagy betiltják az óvszerrel vagy gyógyszerrel történő fogamzásgátlást, ezzel korlátozva elsősorban a női önrendelkezést

mindezzel előidézik a nők által nem kívánt terhességek százezreit, majd betiltják és büntetik az abortuszt

...hát, így tényleg lassú kínhalál vár az emberiségre, először az agyak sorvadnak el az egyre sokasodó testekben, aztán a testeknek sem jut táplálék, víz, oxigén, aztán felfalják egymást az agyhalottak... remélem, addigra már nem fog nekik nagyon fájni - de nekünk még fáj, mert akár sikertörténet is lehetett volna az emberiség, a test, a lélek és a szellem szépen együttműködő hármasa

Méret

A méretem 42-es, de mindig egy számmal kisebbet veszek, mert az is elég. Most ebből pont 42-est rendeltem, ami a méretem, de túl nagy lett, úgyhogy vissza fogom küldeni és a postaköltséget is behajtom rajtuk, mert szerintem nonszensz, hogy én fizessek azért, mert ők rosszul méretezik a ruháikat. (az internet bugyraiból)

nem veszek virágot mérgező emberektől

- voltam kénytelen mondani ma egy virágboltban. Persze nyilván magammal szúrtam ki jobban, mint velük. De úgy éreztem, ha onnan vinnék csokrot V. holnapi ballagására, ahol minősíthetetlenül üvöltve egymással dolgoznak, a potenciális vevőt pedig negyed óra hosszat szóra sem méltatják, azzal elfelhősíteném holnap az eget. Amúgy minden mélységet alulmúlóan szar napom volt, sírás, fejgörcs, satöbbi - még mindig nem múlt el, bár aludtam egy keveset délután - este. Holnap reggel még virágot kell vennem és csokrokat kötnöm. Nagyon szeretnék kivenni egy hónap szabadságot - tudom, ilyen csak a mesében létezik.

A kozmetikusnál tett látogatásom másnapján

arcon karmolt a macska. Teljes manccsal kapaszkodott az arcomba. Hát, köszi. És még mindig kedd szerda van. Várok egy hétvégét. Nem azt, ami most jön, sem a következőt. Egy olyan hétvégére vágyom, amikor nincs semmi kötelező feladatom. Ez maximum havonta egyszer jön össze. Belefáradtam már ebbe az évbe.

végszó

mondhatnám, hogy most mi lesz, de mi lenne? ettől még a mi életünk folyik tovább.... csak egyre abszurdabb* körülmények közt kell helytállnunk nap mint nap

* ez egy eufemisztikus megfogalmazása a fasizálódó országnak

felfoghatatlan

Én nem fogom fel. Vagy a kollégáim nem. Rémes. Bent vagyunk az irodában öten - ami nem iroda, hanem ma történetesen egy viszonylag nagy szoba. Egy külső programról érkeztünk, mind maszkban. Amint belépünk saját territóriumunkra, ötünkből négyen azonnal leveszik a maszkot, mondván, hogy "hazaértek". Jó, enni-inni kell. Én nem eszem a munkahelyemen egyáltalán*, inni néha szoktam, de ahhoz is inkább kimegyek a kertbe. Napsütéses napokon ezért többet iszom, szmogos, szmöttyös hidegben kevesebbet. Szóval, rajtam kívül mindenki leveszi a maszkját, majd Foncsika elkezd fényképeket mutogatni a telefonján nekem. Nekem, de a többiek is mind odagyűlnek és 20 centire az arcomtól tülekszenek maszk nélkül. Amikor szólok nekik, hogy omikron, akkor ijedten szétrebbennek, mint a buta galambok. Isten bizony kedvelem őket. De hogy nem az eszükért, az hétszentség. Aztán nem veszik fel a maszkot továbbra sem, kotyognak vidáman, mint a buta tyúkocskák az udvarban** - úgyhogy általában én teszem át magam hómoffiszba (már amikor épp tehetem)

* szemfülesek visszaemlékezhetnek a radiátoron melegített ebédemre - igen, van olyan napom, amikor egész nap egyedül rendelek egy szobában, akkor időnként eszem. Hozzám csak maszkban lehet bejönni (nyilván én is abban vagyok), aztán amikor kimegy a kliens, nagyot szellőztetek és leveszem a maszkom, amíg nem jön más.

** momentán több, háromszor oltott kollégám is van otthon coviddal, úgyhogy tényleg soha senki nem hallott még arról, hogy ez a nyavalya itt fertőzni is tud