észveszejtő pazarlás

Iszonyú sok időt elpazaroltam - teljesen feleslegesen - arra, hogy létrehozzak egy kibaszott fb eseményt, illetve hogy azt fizetett hirdetésként eljuttassam a kiszemelt célközönséghez - hiába. Mondjuk tegyük fel, hogy én vagyok a világon a legostobább lény - oké, de akkor én már nem is hirdethetek? Vagy nem én vagyok az? Akkor mi a francért nem működik semmi ezen a tetves oldalon? Az élettől is elment a kedvem, nemcsak a fb hirdetésektől. Köszönöm, metaszar. Ó, ez egy szelídlelkű okos kis blog volt valamikor, mostanra pedig válogatatlan trágár káromkodások tárháza lett - de a világ tett ilyenné, én csak véres, kifacsart citromként lógok a sors meg a fészbúk szájában, és gyűlölöm őt. Hiába, mert nélküle nincs esélyem eladni magam (termékem, szolgáltatásom) és végső soron csontig kopik fel az állam.

Az őszi szünetben elutazok, ez tartja bennem a fagyott lelket még úgy-ahogy. Kicsit. Épphogy.