Védett kártevők a házban és a ház körül

A nyomok:
homokkupacok a ház bármely pontján
faágak, botok
túlérett és rohadt gyümölcsök a táskákban
egymás mellett három kibontott doboz tej a hűtőben
sáros cipőtalpnyomok az ablakban
csokipapírok mindenütt
félig evett ebéd az asztalon
fülig zsíros arc
érintetlen szalvéta a tányér mellett
kenyérmorzsától eldugult mosogatódézsa
ebéd után fél órán belül elfogyó kilós kenyér
felkapcsolva hagyott lámpák az üres szobákban
éjszakára nyitva hagyott bejárati ajtó
szemeteskosár mellé dobált papírzsebkendők
mindenhonnan eltűnő és soha többé elő nem kerülő ollók
szamárfüles tankönyvek szanaszét
kiömlött cukor és kakaópor a konyhában
kihúzott és sosem visszatolt fiókok
maszatos teásbögre a fotelben hagyott füzethalmon
fél pár kesztyűk összepárosítva fél pár zoknikkal
az ágyban csomóba gyűrt paplan huzat nélkül
az ágyban csomóba gyűrt ágyneműhuzat paplan nélkül
a földön párna, rajta tornacipő
a radiátoron festmények és sapkák

Védekezés:
az évtizedek óta tartó fáradhatatlan kutatások ellenére egyelőre nem ismert hatásos és tartós módszer a cuki kis kártevők korlátozására

Úgy beszélni, mint egy kocsis?

Soha. Anyádon végeztess drogtesztet, baromarcú (és nagyon, nagyon finom voltam - nem beszélve az európai jogállamiságról, ami szintén engem jellemez inkább)

És hogy ne csak korrupt  idiótákról emlékezzünk meg a mai napon sem: ez viszont zseniális ötlet!

Olvas

Sebességmérő

Egészen addig kevélyen trallaláztam, míg meg nem hallottam Á. eredményét - akinek minden esélye megvan arra, hogy sokkal többre vigye nálam - akkor a büszkeségem egy kis időre alábbhagyott.

Kis karácsonyi előzetes

Ide nem ül, trottyoskám! - mondta az erősen jól táplált, malacszerű fiatalember, és elterpeszkedett a busz dupla ülésén. A sántító bácsika egy darabig próbálta meggyőzni őt arról, hogy a két ülés egyikére odafér, hiszen "nézze, csupa csont és bőr vagyok!" de aztán a következő megállónál szégyenpírral az arcán leszállt. Nem, nem a disznóképű, a bácsi. Szóltam, hogy szívesen átadom neki a helyem (és sajnos csak ennyit, a disznószerű lénybe nem fojtottam bele a szuszt, pedig...), de az enyémet a bácsi köszönte, nem kérte.


A boltban Mikulásként vadászom az édességeket (rég volt, mikor úgy gondoltam, a nemtörődömségre utaló egyértelmű jel aznap beszerezni a meglepetéseket - és az is rég volt, amikor csak bioorganikus szuperegészséges édességeket kaptak, meg mellé saját fogkrémet és új fogkefét - akkor még nagyon örültek mindennek) - szóval, egy anyuka két kisgyerekkel vásárol, olyan négy-ötévesek. A kisebbik üvölt, mint a fába szorult féreg. Az anyuka csitítja, egyre türelmetlenebbül és egyre dühösebben. A nagyobbik egyszer csak azt mondja: miért nem vágod pofán, hogy elhallgasson? Nem beszélsz így! - üvölt rá az anyja. De hát te szoktad mondani...ellenkezik a gyerek Elhallgass, mert most már tényleg pofán váglak! - szól a nő. Aztán mind elhallgattak.

Öregség

Már mind lebontották vagy átépítették azokat a helyeket, ahol életed nagy beszélgetései vagy eseményei zajlottak.

A nagy vonatparadoxon

Ha az idő kellemes, arany fények ölelnek körül, lágy szellő simogat kedvesen, vidám madarak csivitelnek, nem sietsz különösebben sehová, csak állsz a peronon és boldog vagy - a vonat azonnal megérkezik. Ellenben ha rohannál, mert késésben vagy, ha pisilned kell, teli van a kezed csomagokkal, leszakad a karod, a lábad, a derekad, folyik az orrod, fáradt, álmos, szomorú és nyűgös vagy, hideg, metsző szél, hóvihar, jég, vagy pokoli hőség támad rád - biztos lehetsz benne, hogy a vonatod nagyon sokat fog késni.

Ezzel szórakozik

1. Az X-047 űrhajó 451 köbdm hidrogént fogyaszt 1000 km-en. Mekkora tartályra van szüksége, ha a 4527 km-re lévő űrbázist akarják elérni?

2. A Xlxyqlnu bolygó felszínének 101/132-ét éri a Nap. Lehet-e a bolygó konvex?

3. A Galaktikus Szenátusban a korrupt és a tisztességes politikusok aránya 9:16. A korrupt és a tisztességes politikusok számának szorzata 5184. Hány politikus van a Galaktikus Szenátusban?

Mindennapi egerünket add meg nekünk ma

A mi családunk nem eszik ugyan egeret - így a macska sem, aki nyilvánvalóan családtagként definiálja önmagát - de a mindennapi egerünk ott hever reggelente a lábtörlő környékén. És ha mi nem is tudjuk, mit kell vele kezdeni (mindennap kidobjuk - és ő mindennap megbocsátja), a cica egy ilyen napsütéses, langyos decemberi reggelen szívesen tart bemutatót egérkezelésből: az üde zöld füvön bukfencezik vele, két méter magasra is fel-feldobja, ráveti magát újra és újra lesből csak úgy, mint nyíltan. Szegény kis egér! - gondoljuk néha (egyébként akkora kövérre hízott egereket hoz, mintha egy magtár mellett laknánk, mi úgy hisszük, a komposztban laknak) - de az egész jelenet annyira magától értetődően természetes, hogy a macska egerészik, játszik vele - majd hazahozza nekünk - hogy valahogy mégis inkább szép és mégis inkább megnyugtató (amennyiben igenis van világrend, amiben időtlen idők óta épp úgy volt, van és lesz minden) mint szomorú ez a macska-egér játék, ez az élet-halál játék..

Paprikás krumpli

Alapkaja, nem? Nagyon bénának kell lennie annak, aki még egy rendes paprikás krumplit sem tud összedobni, akár félálomban is, igaz? Ráadásul mi nagyon szeretjük is. Mert én jól főzöm - ezt és mást is, nem szűkíteném le ezt a tudományomat feleslegesen egy-két ételre. És szeretek is főzni. És mivel A. többnyire itthon dolgozik (home office), és mivel idén már V. sincs befizetve az iskolába, így elég gyakran főzésre vagyok kárhoztatva hódolhatok eme szenvedélyemnek.

Utoljára ma reggel hódoltam. Elég későn dobott ki az ágy (mert tegnap este beleejtettem a kádba a telefonomat és még nem száradt ki teljesen, így viszont nem ébresztett fel), viszont akkor - látván, hogy nincs tök sötét, mint amúgy normálisan, úgy ugrottam ki... szóval, nagyon gyorsan. És még fel sem ébredtem egészen, amikor rádöbbentem, hogy nincs mára ebéd, holott szegény A. lázasan, betegen fekszik - és V.-nek hét órája lesz, nem kívánhatom, hogy főzzenek együtt valamit (bár többnyire jó párost alkotnak: V. tudja, mi kell az ételekbe, A. pedig feléri a magas polcokat is) - szóval, akár megy a vonatom, akár nem, főzni kell. Valami nagyon gyorsat és nagyon egyszerűt. Így esett a választásom a paprikás krumplira.

Van itthon nagyon finom kenyérszalonna, abból vágtam kockákat, míg kiolvadt a zsírja, megtisztítottam és felaprítottam két fej hagymát, dobtam rá néhány karikányi kolbászt is, aztán míg összedinsztelődött (ok, szépmagyarul bizonyára nem így mondják), meghámoztam, megmostam és felkockáztam és már dobtam is rá a kolbászos, zsíros hagymára. Szórtam még rá köménymagot meg tettem hozzá három gerezd fokhagymát is (mert egészséges és még a boszorkányokat is távol tartja a háztól) - aztán elszaladtam zuhanyozni, öltözni. Kifelé rohantomban még elzártam a lábas alatt a forróságot, és - amikor beértem, és láttam, hogy A. felkelt és a gépénél ül - szóltam neki, hogy van ebéd, egyenek paprikás krumplit savanyúsággal, legyenek jók, gyógyuljanak meg, én majd angolóra után jövök (az olyan este nyolc, de ma kilenc lett belőle). Megették, ízlett nekik, köszönik szépen - és hagytak nekem is.

Nem mintha nagyon éhes lettem volna, de úgy gondoltam, azért egy kenyércsücsök mellé bekapok egy kanálnyi paprikás krumplit is - csak az ízéért. Nos, az íze hibátlan, igazán finom. De a színe! Egy sápkóros krumplipüré halványabb csak nála. Mert noha a nevében is benne van, hogy paprikás az a krumpli - hát, én azt kifelejtettem belőle. A nagyon gyenge színét a néhány karikányi kolbásztól kapta - de nem véletlen, hogy általában nem pusztán azzal színezik.

Oknyomozó

Én igazán töretlen híve vagyok a férfilogikának. De azt egyszerűen nem értem, hogy A. - ahelyett, hogy meginna háromszázhuszonöt liter forró mézes-citromos teát (én csinálom neki) és feküdne az ágyban nyakig betakarózva négy négyzetméternyi 100 %-os pamutba töltött pelyhes kacsatollal, hőmérővel a szájában - szóval mindezek helyett miért járkál borongósan töprengve (és köhögve, mint a vadszamár) és miért azon gondolkodik, hogy vajon kitől kaphatta el a fentebb egészen kevéske jellemzővel is egészen pontosan leírt nyavalyát. Miért? Hát nem teljesen mindegy, hogy kitől és mikor kapta?

˙Úgy látszik, ez az izé elsőként az agyat, azon belül is a józan ítélőképességet támadja meg.
˙˙ Szeretném én ezt az izét elkapni, hogy egyszer végre gátlásoktól mentesen olvashassak be a főnökömnek.
˙˙˙ Csakis arra a kis időre, mert a hidegrázásos köhögést amúgy nem kívánom.

Fontos információ nem magyar anyanyelvű felhasználók részére

Rákattintanál-e erre a mondatra?

Angolként? Amerikaiként? Olaszként? Franciaként? Németként? Osztrákként? Oroszként? Szerbként? Bolgárként? Lengyelként? Szlovákként? Dánként? Norvégként? Japánként? Kínaiként? Ausztrálként? Szomáliaiként? Brazilként? Portugálként? Spanyolként? Horvátként? (na jó, nem sorolok fel mindenkit)

Na, és magyarként? Mikor olvasod és érted is, hogy nem neked szól? Nem neked szól!

A MÁV okos oldalán találtam... amikor információt kerestem a vonatok jégkorszakii közlekedéséről. Mert Á. azt mondta, azért ért haza másfél órával később, mint rendesen szokott, mert nem járnak a vonatok. Arra sajnos nem volt jó magyarázata, hogy miért nem hívott fel, hogy épségben van, ne őszüljek tincsekben.

Én még a munkahelyemről utánanéztem, jár-e a vonat - óvatos duhaj vagyok, na. És örömmel láttam hogy a vonatok az interneten mind menetrend szerint közlekednek. Sajnos a való élet nem alkalmazkodik elég jól Elvirához, így (sokan másokkal együtt) én is vagy másfél órát toporogtam a peronon, illetve bolyongtam vonattól vonatig tegnap a pályaudvaron, ahol sem szóbeli, sem írásbeli információt nem adtak érdemben - így eltöltöttem egy rövid időt ezen a vonaton is - de szerencsére én másképp is haza tudok jutni, szóval, mintegy három óra alatt alternatív útvonalon abszolváltam is az amúgy fél órás utat - de a vonatok mindeközben az interneten egész megbízhatóan közlekedtek. Aztán később már internet sem volt (sem áram, sem fűtés) - de ez már egy másik mese lesz.

(aki polgári engedetlenként csakazértis rákattintana, az megteheti itt , közvetlenül a narancsszínű Menetrend felirat alatt)

Mert örülni jó

Mocskos pocsolyák fröccsennek a nadrágunkra, a kabátunkra, a sálunkra, az arcunkra, a szemüvegünkre. Átázik a télikabátunk. Hideg szél tapasztja a vizes holmijakat a testünkre. A hideg, fázósan reszkető testünkre. Az esernyőnk kifordul, kilyukad, kiszúrja mások szemét. Szemet szemért, így ők a miénket az ő kifordult esernyőikkel. Kifordult és kiszúrt szemekkel bámulunk magunk elé a megállóban. Nem vár meg a villamos, nem vár meg a busz, sem a troli. A vonat pedig sosem vár. Jeges víz csordogál az arcunkon, be a nyakunkba, egyenest a szívünkig. Nyomorult fekete varjak kárognak a fejünk felett, és lelkiismeretfurdalás nélkül szarnak a nyakunkba. Nyomasztóan szürke és nedves a világ.

És mégis! Mégis van minek örülni. Egyszerűen elönt a boldogság, ha arra gondolok, hogy az én két hatalmas lábú gyerekem ma mégis száraz, melegen tartott lábbal trappol ebben a nyavalyás időben, mert kényelmes, maga szárú, vízhatlan bakacsot és csizmát vettünk nekik. Némileg akaratuk ellenére, de mégis.

Téltábornok megadóztat

Mi többek közt lábbelikkel adózunk neki.

Amikor ma elindultunk, ránéztem Á. szeptemberben (a vásárlást igazoló blokk alapján idén szeptember 14-én) beszerzett félcipőjére. Nem túlzok, ha azt mondom, ezt a cipőt egy igényesebb hajléktalan már a kukába hajította volna. A bal még csak alig volt lyukas, a jobb cipőn viszont a lábfej közepétől a középső lábujjig vált le a felsőrész a talpról. Á. szerint jó még, ő szívesen hordja, mert jól tudja benne mozgatni a lábujjait. De mi zordan letiltottuk a szeretett, kényelmes cipőről és erőszakkal elcipeltük egy Decathlonba, ahol bakancsot vásároltunk neki. Egy 44-es bakancsot! Nem, nem előrelátásból, hanem azért, mert ez jó a lábára. Ha már ott jártunk, V.-nek is megvettük az idei csizmáját - mert a tavalyi 36-ost bizony ő is kinőtte.

Én pedig - bár nem kaptam semmit - nagyon örültem, mert kipróbáltam vagy öt-hat rollert, úgy száguldoztam, mint gyerekkoromban (akkor volt utoljára rollerem) - és azt hiszem, meg is írom a Jézuskának, hogy hozzon nekem egy rollert (is a könyveim meg az egyéb apróságok mellé, amiket már szintén kinéztem magamnak)