Nyaralásos

Tizenegynéhány év intenzív könyörgés után* idén végre rávettem A.-t, hogy idén menjünk el az Ördögkatlan fesztiválra. Nem tudunk végig részt venni, de legalább néhány napot. Remélem, nem öl meg emiatt a vírus. Olyan jó programok lesznek! Ki vagyok éhezve arra, hogy ismét fiatal legyek a kultúrára.

* A.: Micsoda? miféle ördögkatlan? én: pontosan tizenkét éve kérem, hogy menjünk oda (ez hazugság, mert igazából nem tudom, hogy pontosan hány éve kérem.... az első előtti június óta) A.: még sosem hallottam róla. Hol van? Mi az?

új világok nyílnak

az ollóm előtt. Azt mondta a fodrászom, hogy az általam mindig megcsodált mély csónakkivágású pólóit (amiből sok van neki) úgy készíti, hogy fog egy normál szűk nyakú pólót és egy ollót, és egész egyszerűen levágja a pólóról a felesleget. Nem kell beszegni, kicsit megpöndörödik magától és kész. Oké, viszonylag ügyesen kell vágni. De én viszonylag ügyesen vágok.  Gyűlölöm a zárt nyakú holmikat, sok, egyébként jó anyagú, jó színú pólót azért nem hordok végül soha, mert fojtogat. Nos, ma az új tudásom birtokában  nekiestem egy (aztán még egy, aztán még egy) pólónak és jók lettek! Ezentúl (soha többé) nem feszélyeznek a szűk pólónyakak. Lám, (olykor) milyen könnyen szabható komfortossá az élet!