a bugyi
Eléggé rohantam, állásinterjú megint (ne kérdezzétek, nem az igazi ő sem), szép ruha, szandál, mindkettőhöz azonos mértékben illő ridikül, de a vonat nem vár, én meg későn ébredtem, szóval, ezért a rohanás végig az utcán (ja, meg mert az autóm elromlott) - és akkor az utca másik vége felé megláttam egy kerítésre kitűzve V. csinos kis pizsamabugyiját. Ez V. legcsinosabb kis nyári pizsamája, rózsás, rövid ujjú felső, a felső alapszínével megegyező, de rózsaminta nélküli rövidnadrágocska, rózsaszín selyemszalaggal a derekán. Ki volt tűzve egy kerítésre, elég földes volt, meg hát gyűröttre száradt - biztosan valamelyik brutális szél sodorta el a fregoliról. Nyilván nem hagyhatom ott, még valaki elviszi, míg visszafelé jövök majd ki tudja, hány óra múlva - megnézem alaposan, leporolom róla a földet, összehajtogatom, amennyire csak tudom (kicsike, de a táskám is az) - és elrakom. Remélem, hogy nem kell állásinterjú közben kinyitnom majd a ridikült és nem hullik ki belőle mindenki szeme láttára a koszoska kislánybugyi. Nem hullott - hogy egy megnyugtatóan nagyot ugorjak a sztoriban, hazaértem vele épségben. Teszem a mosógépbe más mosnivalókkal együtt - és egyszer csak a ruhák válogatása közben a kezembe akad V. legcsinosabb kis nyári pizsamája, rózsás, rövid ujjú felső, a felső alapszínével megegyező, de rózsaminta nélküli rövidnadrágocska, rózsaszín selyemszalaggal a derekán. Basszus. Kotorászok a gépben, megvan az elsőként bedobott bugyika. A rózsaszín szalag stimmel, de amúgy sem a méret (ez kisebb!), sem a forma (ennek zsebei vannak!), sem a szín (atyaég, ez egy szürke bugyogó, V. pizsamája pedig halvány bézs). Basszus, elloptam egy idegen kislánybugyit egy távoli kerítésről. Vissza kell csempésznem mihamarabb!
a kukacok
Ülök a kertben a birsalmafa alatt, szép csendben ülök, vagyis ülve fekszem (ne kérdezzétek, van ilyen) - és ilyenkor mindig hamarosan megjelennek a rigók. Azt hiszem, több rigófészek is lehet a közelben, mert sokszor jönnek egyszerre többen is, ugrálnak a füvön, kikapnak a földből ezt-azt, elrepülnek vele, de még el sem szállt az egyik, már kettő másik jelenik meg - szóval, nagy a forgalom. Általában a kert teljes területén tevékenykednek, de most azt figyelem meg, hogy a tőlem átellenes sarokba megy mind, kicsit kotorásznak, aztán valami piros cuccal a csőrükben távoznak a bokor alól. Mikor már a hetedik (vagy hetedjére az egyik?) rigó is ezt teszi, pontosan ugyanonnan húzva ki a kukacot, elfintorodok magamban. Mi a fene lehet ott, hogy így nyüzsögnek? hogy mind onnan szállít, hogy el nem fogy soha? Miközben ezen morfondírozok, rigók jönnek - mennek, távozáskor mindnek a csőrében ott villan a vöröses giliszta... vagy kukac... vagy... basszus, ez vér. Véres húst cipelnek a rigók. De mit? Én oda nem megyek megnézni... de nehogy már ott maradjon valami szétcincált állat... sün? vagy mi lehet? majd szólok A.-nak, tegye el (nálunk ő ért a döglött, véres, szétcincált állatok szakszerű likvidálásához)... de mit mondjak neki, mit rakjon el? Muszáj megnéznem (broáf). Odasettenkedek, ugrásra készen, hogy amikor meglátom a véres rémséget, azonnal odébb szökkenhessek, mielőtt még magával ragadna a méltatlan szétcincált halálba. Megvan. Vöröslik. Mi az? Egy... egy... izé... egy... nagy fürt ribizli maradéka. A fele már hiányzik. A ribizlibokrok mellett állok - le is kéne szedni a maradékot, idén rengeteg termett a három bokron. Nem szólok A.-nak, vigyék a madarak is, ami nekik kell.
