Hazajöttem, gyűjtöttem még gusztustalanságokat (majd kommentben megírom a poszt alá), négy nap alatt legalább két hétnyit nyaraltam (majd megírom külön posztban), aztán hazajöttünk, ebédeltünk (sajnos hozzászoktam, hogy naponta legalább háromszor ebédelünk), aztán beájultam az ágyba, A. mellém ájult és aludtunk. És én először az álmot írom most le, mert azt álmodtam, hogy (és A. is ott volt, mégsem emlékszik rá, ami teljességgel ért-he-tet-len!) - szóval:
azt álmodtam, hogy a kertünk továbbra is kicsi (de azért legalább a tízszerese lehetett a mostaninak), körben zárt különféle kőfalakkal, orgonasövénnyel és egy szép, fehér grádicsos kúriaépülettel, aminek a lépcsői a tavunkba vezetnek - mert a kert végében van egy tó. Sziklás fenekű, nem túl mély, de azért másfél-két méteres megvan szinte mindenütt, az egyik széle a kert füves részéről lejt a tóig, az kicsit saras, iszapos. Belecsúszott két nagy nejlonzsák, haragudtam is A.-ra meg Á.-ra, hogy én elmegyek néhány napra, ők meg hagyják elkoszlani a kertet*, és ahogy mentem a zacskók felé, két hatalmas (középtermetű kutya nagyságú) rózsaszín hüllőt pillantottam, meg, alakra úgy néztek ki, mint egy kisebb krokodil vagy komodói varánusz, de a külsejük rózsaszín volt, mint a csupasztott csirkéé. Nem tudtam, szelídek-e (szelíden pislogtak) vagy vadak (sunyin pislogtak), de még mielőtt ezen sokat méláztam volna ezen, láttam, hogy egy törpevaddisznó is áll a vízben. Annak megsimogattam a hátát, füle tövét, imádta (én persze már a simogatás közben aggódni kezdtem, hogy veszett lehet, mert álmomban úgy tudtam, a vaddisznó vész meg legkönnyebben), de nem mertem abbahagyni a fültővakarást, nehogy mérgében megharapjon (és megvesszek én is). Szóval a disznó épp elalélni készült az érintésemtől, amikor láttam, hogy az egyik flamingókrokodil** egy kisebb szikla mögül készül ráugrani (játékosan vagy vadul?), de még megrémülni sem volt időm (pedig ahhoz amúgy nagyon értek), amikor a vaddisznócska helyből felugrott vagy négy-öt méter magasba. Félő volt, hogy épp a fejemre zuhan vissza (ebből is látszik, milyen magasra ugrott, mert itt aztán volt időm félni), néztem alulról a lábait meg a hasát - de aztán mellém érkezett végül. A tó partján közben elszaladt egy zebracsíkos barna minipóni - kérdeztem is A.-t, hogy a szomszédos állatkert (a kúriában?) kinyitotta-e a kapuit. Még mielőtt A. válaszolni tudott volna, a tóból újabb hüllőtámadást detektáltunk - csakhogy ezúttal fekete volt a támadó, vészjóslóan villogó sárga szemekkel. Mint kiderült, egy vadmacska, fekete-cirmos, primitív ősember képű, gonosz szándékú. Előkaptam a Balatonról hozott*** macskamentát, de a sunyi, sompolygó dög megharapott, majd a cicaaaa! kiáltásokkal elősiető V.-t is. Láttuk, hogy gonoszsága addig terjed, hogy úszni is szeret, és lesből támad a vízből mindenkire, aki él és mozog - például a valódi, szelíd kis cicánkra. Úgy gondoltam, ha elkapja (és meghágja), lesznek kis vadmacskáink - de úgy tudtam, azok sem lesznek háziasíthatók, ezért (is) reméltem, hogy ezt nem teszi meg.****
* a valóság az, hogy A. gyönyörűen lenyírta a füvet, mire hazajöttünk
** később flamingókrokodilként említettem őket
*** tényleg hoztam, és igazából a Káli medencében legalább annyit voltunk, mint a Balatonnál
**** nem tudom, megtette-e, mert felébredtem
azt álmodtam, hogy a kertünk továbbra is kicsi (de azért legalább a tízszerese lehetett a mostaninak), körben zárt különféle kőfalakkal, orgonasövénnyel és egy szép, fehér grádicsos kúriaépülettel, aminek a lépcsői a tavunkba vezetnek - mert a kert végében van egy tó. Sziklás fenekű, nem túl mély, de azért másfél-két méteres megvan szinte mindenütt, az egyik széle a kert füves részéről lejt a tóig, az kicsit saras, iszapos. Belecsúszott két nagy nejlonzsák, haragudtam is A.-ra meg Á.-ra, hogy én elmegyek néhány napra, ők meg hagyják elkoszlani a kertet*, és ahogy mentem a zacskók felé, két hatalmas (középtermetű kutya nagyságú) rózsaszín hüllőt pillantottam, meg, alakra úgy néztek ki, mint egy kisebb krokodil vagy komodói varánusz, de a külsejük rózsaszín volt, mint a csupasztott csirkéé. Nem tudtam, szelídek-e (szelíden pislogtak) vagy vadak (sunyin pislogtak), de még mielőtt ezen sokat méláztam volna ezen, láttam, hogy egy törpevaddisznó is áll a vízben. Annak megsimogattam a hátát, füle tövét, imádta (én persze már a simogatás közben aggódni kezdtem, hogy veszett lehet, mert álmomban úgy tudtam, a vaddisznó vész meg legkönnyebben), de nem mertem abbahagyni a fültővakarást, nehogy mérgében megharapjon (és megvesszek én is). Szóval a disznó épp elalélni készült az érintésemtől, amikor láttam, hogy az egyik flamingókrokodil** egy kisebb szikla mögül készül ráugrani (játékosan vagy vadul?), de még megrémülni sem volt időm (pedig ahhoz amúgy nagyon értek), amikor a vaddisznócska helyből felugrott vagy négy-öt méter magasba. Félő volt, hogy épp a fejemre zuhan vissza (ebből is látszik, milyen magasra ugrott, mert itt aztán volt időm félni), néztem alulról a lábait meg a hasát - de aztán mellém érkezett végül. A tó partján közben elszaladt egy zebracsíkos barna minipóni - kérdeztem is A.-t, hogy a szomszédos állatkert (a kúriában?) kinyitotta-e a kapuit. Még mielőtt A. válaszolni tudott volna, a tóból újabb hüllőtámadást detektáltunk - csakhogy ezúttal fekete volt a támadó, vészjóslóan villogó sárga szemekkel. Mint kiderült, egy vadmacska, fekete-cirmos, primitív ősember képű, gonosz szándékú. Előkaptam a Balatonról hozott*** macskamentát, de a sunyi, sompolygó dög megharapott, majd a cicaaaa! kiáltásokkal elősiető V.-t is. Láttuk, hogy gonoszsága addig terjed, hogy úszni is szeret, és lesből támad a vízből mindenkire, aki él és mozog - például a valódi, szelíd kis cicánkra. Úgy gondoltam, ha elkapja (és meghágja), lesznek kis vadmacskáink - de úgy tudtam, azok sem lesznek háziasíthatók, ezért (is) reméltem, hogy ezt nem teszi meg.****
* a valóság az, hogy A. gyönyörűen lenyírta a füvet, mire hazajöttünk
** később flamingókrokodilként említettem őket
*** tényleg hoztam, és igazából a Káli medencében legalább annyit voltunk, mint a Balatonnál
**** nem tudom, megtette-e, mert felébredtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése