Vettem egy új eszközt és hasznosnak bizonyult. Nem azt állítom, hogy nagyon szőrös az arcom, inkább csak azt, hogy nagyon zavarnak a szám körül és az államon pihédző szőrszálak, pláne nyáron, amikor maszk nélkül kell járni izzadok, mint a ló. A dolgozataimmal sehogy sem haladok, de nehéz beismerni, hogy sok ez most nekem. Vén csataló vagyok, már csak aludni legelészni szeretnék, nem akarok több vérszagot szagolni vizsgát megugrani, ugráljanak inkább a csikók. Az én kiscsikóim igen szépen ugrálnak. Tegnap viszont egy kevésbé jófej kolléganőm úgy ült be a nagy teamre, hogy olyan borzalmas hangja volt, mint amikor egy rozsdás reszelőt húzogatnak egy fémfelületen - mára mindketten, akik mellette ültünk, torokfájással küzdünk. Mehetek maszkban az Epsom Derbyre ünnepélyes eredményhirdetésre. Nyiff és nyaff.
2022. június 18., szombat
Szerszámosládám titkaiból
2022. június 16., csütörtök
2022. június 15., szerda
foci
Sosem érdekelt a foci, de talán volt idő, amikor egy 4:0 azért megérintett volna még engem is. Pozitívan. Most egy keserű rándulás a szám szélén, hogy van az az ár, amiért nekem nem kell. Nem okoz örömöt, büszkeséget, nem érzek közösséget sem a focistákkal, sem a szurkolókkal. Talán még a labdával. Minden rúgás után reped a bőr.
Az érettségi három napja
Egy osztály három napon át érettségizik. Azok szívnak a legtöbbet, akiket a középső napra hívnak be. Az első napon reggel fél nyolcra mindenkinek kötelező bemenni szép ruhában azért, hogy megtudja, melyik napra osztották be. Ezt nem lehet előző nap tudni, mert az elnök aznap reggel hagyja jóvá. WTF? Akit aznapra osztottak, az marad, a többiek hazakullognak. A középső napon csak azok mennek be, akik aznapra vannak beosztva - természetesen szép ruhában. Leérettségiznek, aztán hazaugrándoznak. A harmadik nap délutánján mindenkinek be kell mennie szép ruhában, hogy megtudják, hogy sikerült az érettségijük.
Alig van köze mindehhez, de most került a szemem elé egy cikk, ahol a szerző porig alázza az úgynevezett elitiskolákba való bejutás módját (drága hétvégi előkészítők, gyerekek stresszelése, szülői hajtépés), sőt, az azt megcélzó szülői igényt is. Kár, hogy a magán fészbuk oldalán néhány éve halálra keseregte magát, amiért a gyerekét annak ellenére sem vették fel, hogy ők aztán ténylegigazán mindent mindent megtettek érte, hogy bejusson, még a protekciókéréstől sem riadtak vissza.
Semmi köze nincs mindehhez, de az ikerszomszédunkban lakó öregasszony megkerült, nem ölték meg, de az utcai vélemények szerint elcserélték vagy legalábbis alaposan begyógyszerezték, mert időnként ugyan felbukkan a kertben, de senkihez sem szól - viszont gusztustalan, dohányzó pasik fúrnak-faragnak és élnek a házban. Az új szomszédaink. Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az az, hogyha a nap és az éjszaka teljes hosszában cigarettafüst száll be a szellőztetésre kitárt ablakon. El vagyok keseredve, hogy ilyen figurákkal kell egy levegőt szívnom - nyilván valami ajándékozási vagy eltartási szerződést kötöttek, mert amúgy nekünk lenne elővásárlási jogunk. Ja, még attól is megőrülök, ha egész nap falat fúrnak és flexelnek. Egész nap falat fúrnak és flexelnek. Reménytelen, hogy dolgozni tudjunk. Mindannyian zokogunk.
P.S.: a holnaptól érettségiző V. sírva átment az utcában lakó általános iskolai barátnőjéhez tanulni. Én is bemegyek inkább dolgozni, bár mára itthoni munkám lenne. A. és Á. nem tudnak hová bújni.