Hétvégi kegyelem

Volt ma ébredéstől számítva kábé másfél önfeledt, boldog órám, amikor még nem jutott el a tudatomig a vírus. Máskor sokkal hamarabb rám szokott zuhanni a korona súlya, ébredés utén néhány perccel - most pedig nem. Különösen érdekes ez annak a fényében, hogy reggel óta dolgoztam* egy kifejezetten a koronavírusra fókuszáló anyagon - vagyis úgy tűnik, a munka tudatossága felülírja bennem a negatív érzelmeket.

* bár ha azt nézzük, hogy dolgozom szombat reggel, érvényes cím lehetett volna a hétvégi kegyetlenség is (de én osztom be, mikor home office-ozok)

Party time

Ma a kollégáim, kábé tízen, tartanak szolid evős-ivós beszélgetős összejövetelt egyikük lakásán. Mentem volna, ha szabadtéren vagyunk, de egy lakásban nekem ez most nem opció. Holnap apám megy valami volt kolléga  utolsó ötvenedik születésnapját ünneplő buliba. Hozzák-viszik kocsival, reggeltől éjfélig mulatnak majd. Apám mindig is nagy partiarc volt, eszébe sem jut lemondani egy ilyen lehetőséget. 78 éves elmúlt, az ő élete, az ő bulija. Csakhogy aztán hazamegy - és én nem tudom anyukámat hová menekíteni előle, akár covidos lesz, akár nem, márpedig anyukám nincs döntési pozícióban. Frusztrált vagyok és szomorú. Meg nyilván ufónak is érzem magam - de szerencsére ez korábbról már megszokott élmény, alig zavar.

P.S.: persze simán benne van a pakliban, hogy mindenki mindent túlél, csak én halok meg annak ellenére is, hogy tartózkodom a pucér arcú társaságoktól - na de ha meghalok, akkor teljesen racionálissá válnak majd a most irracionálisnak becézett félelmeim. Ha túlélem, akkor meg annyira fogok örülni, hogy nem zavar majd, hogy mindenki kiröhög.

Valami bűzlik

Tegnapra - teljesen elfelejtve, ezért figyelmen kívül is hagyva, hogy épp futballhuligán fesztivál van a városban - időpontot kértem és kaptam is mammográfiára. Minden szűrővizsgálaton borzalmas rettegéssel veszek részt, ez a covidgőzös szurkolók közti kényszerű áthaladással megspékelve különösen izgalmas volt - de túl vagyok rajta, majd még megyek külün mellultrahangra is (ez a szó méltén szerepelhetett volna Kosztolányi legszebb tíz szava közt, ha már akkor is feltalálták volna, szerintem a cipőfűzőt tuti kiüti)

Szóval épp hazafelé troliztam egy kedvem szerinti irányba elterelt járaton, amikor figyelmes lettem arra, hogy a közeli üléspáron ülő pár (ez is milyen szép!) női tagja folytonos gyermeki nyafogással veszi tudomásul a környezetét: ez miért megy erre? jaj, hogy néznek már ki azok ott? hogyhogy átnevezték a sporthotelt? (ezt én sem értem, amikor pedig a sport a mindenek felett álló nemzeti fasz érdek szerepét játssza) - és végül is a trolin (is) kötelező maszkviselés ellen kezdett ágálni, hogy ezt minek, meg milyen baromság, és hogy ő ezt mindjárt letépi magáról, de valakinek a tökeit is le fogja tépni ezzel együtt - itt az én félelmem szerencsére kikapcsolt, mert éreztem, hogy én nem válhatok áldozattá ebben a történetben - és hogy a legfőbb gond a maszkkal az, hogy mind bűzös csatornaszagot áraszt, amire a pasija rátromfolt, hogy mindnek szarszaga van, és aztán felváltva licitáltak, hogy melyikük még milyen bűzt érez a maszkban, seggszagot, vécészagot, disznóólat, trágyalét, dögkutat, pokoli kénes bűzöket. Aztán leszálltak, már tüntetőleg a troliajtóban letépték a maszkjaikat - és én boldog voltam, hogy rajtam van maszk - és az utcán végre szabadon szájon csókolták egymást. A troli továbbhaladt, én múló hányingerrel megúsztam a beszélgetésüket - de nekem könnyű, mert az én maszkom nem büdös belül.

szógyűjtemény normális embereknek

magyarember - ember

harci kedv - lelkesedés

hadra fogható - bevonható

harcedzett - tapasztalt

fegyverkezés - felkészülés

harci díszben van - alkalomhoz illően felöltözött

harckészültségben vagyunk - létezünk és tesszük a dolgunkat

hadiállapot - elmebaj

háború - élet

megrohamozzuk - odamegyünk, udvariasan bekopogunk, megnézzük

hadicsel, haditerv - ötlet, közös gondolkodás, együttműködés

fegyverforgató - dolgozó

csapataink - embercsoportok

csatakiáltás - emberi beszéd

csatázunk - kooperálunk

Valaki megzavarodott

Nem állítom, hogy biztosan mások azok - de nekem úgy tűnik, nem az én logikám hibás. Koronavírusos gyerek esetén szoros konntaktnak minősülnek az osztálytársak, vagyis nekik (mindegyiküknek, más helyütt csak néhányuknak) karanténban kell maradniuk otthon - ugyanakkor nem minősülnek szoros kontaktnak a családtagok, vagyis ők eljárhatnak dolgozni, iskolába, óvodába satöbbi. Van erre épeszű magyarázat?

adalék

csalódott és dühös vagyok

Mert a kollégáim (akiket amúgy kedvelek) sosem hordanak maszkot a közös terekben, még akkor sem, amikor több, mint tízen összegyűlnek. Én netről kapcsolódtam be és amikor rákérdeztem, hogy hogy van ez a maszktalanság, ami számomra félelmetes mint egy nudistrastrand, akkor még ki is gúnyoltak. Vegyes életkorú fiúk - lányok, urak - hölgyek. Nem értem őket (nyilván ők sem értenek engem) - de mondjuk sima szabálykövetésből nem hordhatnának maszkot mégis? Megjött mára a második negatív leletem, hamarosan mehetek dolgozni - de félek bemenni közéjük. A maszkmentességük és az empátiamentességük egyaránt visszariaszt.

Protokoll

Kijött nálunk egy protokoll, amely szerint mindenkinek az irodába lépéskori napi középhőmérsékletét mérni és rögzíteni szükséges. Mivel mi (többen) jellemzően nem az irodában tevékenykedünk, hanem csak alkalmanként térünk be oda és egyébként külső helyszíneken dolgozunk a kliensekkel, így a protokoll értelmében(?) mi kötelesek vagyunk minden reggel megmérni és rögzíteni saját hőmérsékletünket és a papírt*, amin ezt megtesszük, aláírva magunkkal kell hordanunk**.

* igen, minden napra egy mese papírlap, elektronikusan nem rögzíthetjük                   ** rám természetesen majd csak akkor vonatkozik a dolog, ha megszületik a második negatív eredményem is. Vagyis még nem.

Oltogat

Már lehet telefonon távdiagnosztizálni. Egyfelől értem, hogy a  háziorvosok többsége miért nem fogad személyesen betegeket - még egészségeseket is alig.  Másfelől azt nem értem, hogy ebben az esetben ki fog mindenkit végigoltani az ingyenes influenzaoltással. Vagy lesz rá mobilos applikáció?

Az emlékezetről

én: mikor láttátok utoljára Istvánt, a szembeszomszédot?

V.: néhány napja, nem tudom, miért?

Á.: nem tudom pontosan, nem túl rég, valamikor mostanában. Miért kérdezed?

A.: nyáron beszéltem vele valamiért... nem tudom, talán júliusban? Mert?

én: igen, nekem is úgy tűnt, hogy az elmúlt hetekben többször is láttam

A., Á., V.: oké, de miért fontos ez most? miért kérdezted?

én: mert most tudtam meg, hogy februárban meghalt

nem képzelt riport

 COVID ügyben Magyarországon

A mai napig "kellett várnom" ahhoz, hogy legyen olyan személyes ismerősöm, aki lélegeztetőgépre került. Egy kicsit fiatalabb nálam, hasonló testalkattal küzd, mint az enyém. Ha van egy kis időtök, drukkoljatok neki! És még egy kicsit jobban gondoljátok át, mielőtt minősítitek valakinek a vírustól való "alaptalan", "felesleges", "ésszerűtlen", "nyámnyila", "öregasszonyos", "vicces", "túlparázott" stb. attitűdjét vagy viselkedését.

Növekvő

Na, a délelőttből fél öt lett (mármint délután fél öt). Arra pedig, hogy mikorra lesz meg a teszt, 76 órát mondtak a múltkori 24 helyett (ami aztán inkább volt 60). Á. abbahagyta a köhögést, aminek nagyon örülök. Hogy ennek ellenére sem csinált semmi házimunkát, annak nagyon nem. Na, mindegy, nem morgok, csak legyen egészséges, néhány év múlva úgyis elköltözik.

A. pedig összeszerelt egyedül három kültéri szekrényt (négyet vettünk) - horror, kb lego méretű darabokból kellett összeeszkábálni. Remélem, gyorsan ellomtalanítják a szétszedett ezeréves roncsszekrényeinket és boldogan,és egészségesen élhetünk szép, tiszta, kulturált környezetünkben.

Én pedig kiszabadulván a rabságból elmentem vásárolni - vettem többek közt 20 kg almát, remélem, finom lesz.

Nem vicces fejlemények

Egy tegnap késő esti telefonhívás tudatta, hogy ma délelőtt jönnek tesztelni, reggel héttől nem ehetek, ihatok, nem moshatok fogat. Ebben már van gyakorlatom, ügyhogy fél hétkor felkeltem fogat mosni, hogy azért azt ne hagyjam ki, ittam egy keveset, aztán várni kezdtem. Közben összepárosítottam az utóbbi 20 év páratlan zoknijainak jelentős részét - már akinek találtam párt, ugye. Eredménnyel üzemeltethetnék társkeresőt, a legmorcosabb, legkifakultabb, gumijukvesztett feketéknek is találtam hozzájuk illő nagyon hasonlót. Azokat persze párosával fogom kihajítani - de már mindegy.

Szóval, várom a tesztelőket, makkegészséges vagyok már legalább tíz napja, előtte sem voltam durván beteg. Viszont egy fél órája lejött Á. a konyhába és nagyon rondán köhög. Talán tegnap óta - mondta, de nem emlékszik. Nem tudja, van-e láza. Koronavírus járvány van, helló! Akkor sem tudja, mióta köhög. Felvetettem vele egy maszkot. Átadtam neki a D3 vitamin készleteimet - a teljes nyarat tekintve kb összesen fél órát volt napon. Nem akarom, hogy beteg legyen, hogy betegek legyenek!