Egy tegnap késő esti telefonhívás tudatta, hogy ma délelőtt jönnek tesztelni, reggel héttől nem ehetek, ihatok, nem moshatok fogat. Ebben már van gyakorlatom, ügyhogy fél hétkor felkeltem fogat mosni, hogy azért azt ne hagyjam ki, ittam egy keveset, aztán várni kezdtem. Közben összepárosítottam az utóbbi 20 év páratlan zoknijainak jelentős részét - már akinek találtam párt, ugye. Eredménnyel üzemeltethetnék társkeresőt, a legmorcosabb, legkifakultabb, gumijukvesztett feketéknek is találtam hozzájuk illő nagyon hasonlót. Azokat persze párosával fogom kihajítani - de már mindegy.
Szóval, várom a tesztelőket, makkegészséges vagyok már legalább tíz napja, előtte sem voltam durván beteg. Viszont egy fél órája lejött Á. a konyhába és nagyon rondán köhög. Talán tegnap óta - mondta, de nem emlékszik. Nem tudja, van-e láza. Koronavírus járvány van, helló! Akkor sem tudja, mióta köhög. Felvetettem vele egy maszkot. Átadtam neki a D3 vitamin készleteimet - a teljes nyarat tekintve kb összesen fél órát volt napon. Nem akarom, hogy beteg legyen, hogy betegek legyenek!
Az a baj, hogy ez most már így lesz. Egyik szezonális betegség a másik után, és mindig gyanakodni fogunk.
VálaszTörlés