A medencében

A meleg vizes medencében teljesen ellazulok, többnyire nem csinálok semmit, csak lágyan lebegtetem a tagjaimat - máskor viszont (ritkábban, de rendszeresen) megfeszítem az achillesemet, vagy a vádlimat, vagy egy kicsit a sarkamra állok, azután meg lábujjhegyre (nem mondom, hogy tornázom, mert attól azért ez messze van) - és bámulok ki a fejemből és mivel a fülem nem csukható, hallom, amit mások beszélnek. A meleg vizes medencében többnyire öregek, még öregebbek és még annál is öregebbek vannak - és én. Most van még egy... hát egy ember, aki nem öreg - bár a fiatalember titulust már csak a meleg vizes medence szájtáti népe használja rá. Az úgynevezett fiatalember ül az asztalfőn medence végében a lépcsőkön és szónokol. Mikor odakapom a fejem, épp arról, hogy manapság a nők már szülni sem tudnak. Mert régen másképp volt. Ő anno bevitte az asszonyt, aztán elment dolgozni (mert akkoriban volt munkája mindenkinek), aztán betelefonált a kórházba, ahol azt mondták, még nyugodtan húzza az időt igát, mert még nincs semmi. És a felesége szépen szült három napon át egyetlen nyekkenés nélkül - de jobban is tette, mert ha rosszat hall felőle a kórházból, ha azt hallotta volna, hogy nyavalyog, hát odamegy és még ő is lekever neki egyet. Mert az ő fia nem születhet picsogásba, mert még buzi lenne. Nem is lett az, mert az asszony tűrt némán, ahogy elvárta ő is és aztán a csecsemő sem sírt soha, mert bizony, hogy azt is meglegyintette volna. Mostanában viszont megy a picsogás, súlyos tízezrek röpködnek a levegőben, bele egyenest a zsebekbe, aztán mennek az anyukák a császárba, mert onnan csak kijönnek, mintha fodrásznál lettek volna, kiemelik belőlük a gyereket, nem küzdenek azok semmiért, másnap már a seggüket riszálják a folyosón, harmadnap hazamennek, aztán persze az orvos a magánrendelőbe kéreti őket, ott aztán megdugja azon frissiben mindet, mert akkor még nincs veszély, hogy gyerek legyen belőle, van azon felül is hat-hét kurvája, mindnek bérli a lakást. Régen gyereket nevelni is tudtak még a népek, ha őt megverte a tanár, mert hülyeséget mondott, a fülénél, a pajeszánál fogva húzták ki a padból, aztán jött a szíj meg az ostor (és a körmös! - sikítják az élvezettől elalélva kórusban az öregasszonyok), és akkor ő - és itt kell ránézni, szőke vagyok, kék szemű! nem cigány! (és a nénik halkan pihegve elalélnak: nem cigány!) - szóval akkor a fiatalember elmondta otthon, hogy a tanár megverte őt, és akkor az anyja a fakanállal hagyta helyben, az apja pedig - mert ő is mindent megtudott, amint hazaért - csizmaszárral, ostorral, lánccal verte - és lám! lám, micsoda ember lett belőle! (a nénik maguk alá pisilnek - micsoda fess fiatalember!) Mert az a baj most - folytatja - hogy vannak most olyanok, akik a gyerekeket védik, ha csak hozzáér a tanár, pedig nincs körmös (már körmös sincs, sírnak a nénik) megy panaszkodni, otthon aztán beborogatják, leveskét főznek neki, aztán feljelentik a tisztességes tanárt (ha még egyáltalán létezik olyan - rebegik a nénik), pedig hogy lesz ezekből ember? hogy lesz ezekből más, mint maskarába öltöztetett buzi, ha nincs senki, de senki, aki földbe döngölné, csírájukban elfojtaná, eltaposná őket, senki sincs, aki kiverné még az utolsó szuszt is belőlük (a mai gyerekekből), mindezek nélkül hogy lenne belőlük ember? Ha hülyeséget beszél valamelyik, elő a vasalózsinórt és adj neki! Majd megtanulná, hogy kussoljon, hogy kuss legyen, mert az a neve (a mai gyereknek), és ha nem fogná be a száját, markában a fogaival mehetne mind haza, mint régen, amikor még rendes világ volt (a nénik kacagnak, fogaik talán a markukban)

Lebegek lustán a vízben és eljátszom a gondolattal, hogy a hülye beszédét hallva odamegyek, a pajeszánál fogva kirántom a vízből, hasba rúgom kétszer, lenyomom a víz alá, aztán elrendelem, hogy körbepofozzzák egymást a nénikkel, hátha kevesebb lenne a hülyeség a medencében, aztán tapsikolhatnának - kár, hogy én egyáltalán nem hiszek ezekben a régi, jól bevált módszerekben.

Koncepcióváltásra lenne szükség

Méghozzá moly(talanító)csapdák tervezésének környékén. Most ugyanis az a helyzet, hogy rengeteg (de ezt úgy értsétek, hogy megszámlálhatatlanul kurvasok) molyt tudok összegyűjteni a ragasztós papíron. Csakhogy nekem nincs szükségem ragacsos halott molyokra. Sem ragacsos élőkre. Semmilyen molyra nincs szükségem. Azt szeretném, hogy a molyok ne keljenek ki. Ne éljenek és ne haljanak a kamraszekrényben, se pedig a konyhában, a szobában, vagyis leginkább egyáltalán sehol se legyenek molyok a környezetemben. És ha ezt utópiának hiszitek, azt kell hogy mondjam, hogy egész gyerekkoromban (és teljesen átlagos hosszúságú gyerekkorom volt) nem láttam annyi molyt, mint mostanában egyetlen molycsapdában (holott gyakorta cserélem)

Módszerek

A kormány idén is több száz család számára oldja meg, hogy csökkenjenek az iskolakezdés költségei - mondja a rádió (tudom, az is hülye, aki hallgatja, de nem bírok hangok nélkül felkelni) - és én alapvetően egyetértek a mindenkori kormány ilyesféle törekvéseivel. Csak a módszert, csak azt tudnám feledni. Mert ők úgy csökkentik, hogy a tankötelezettség korhatárát szállították le, ami által több száz (több ezer?) család már nem kell, hogy szeptemberben iskolára költsön. Úgysem lenne miből.

Ugyanitt:
Épül-szépül a Fidesz székház (tudom, mert nap mint nap járok arra) - és hogy miben lapátolnak követ a munkások, majd hogyan állnak felfelé bámulva a lengő teher alá (vascsille megrakva kővel)? Fedetlen fővel, farmernadrágban, ujjatlan pólóban, szakadt tornacipőben. Mintha csak otthon lennének munkavédelmi felszerelésről soha életükben nem hallottak volna. Talán tényleg nem is hallottak. Talán részt sem vettek munkavédelmi oktatáson. Talán csak aláírták. Talán alá sem.

a reggeli fel nem ébredéseim hátterében az állhat

hogy olyan mélyen alszom, amilyen mélységekbe nem jut el sem a hang, sem a fény

páratlan

az az érzés, amikor az amúgy is őrült rohamtempóban készülős és úgy is elkésés- gyanús reggel az utolsó utáni másodpercben telibe fújom parfümmel a szememet

Mi történt a mai napon?

A mai napon kiderült, hogy F. nyáron végzett áldozatos munkája egy kalap szart sem ér (és itt igen visszafogott vagyok épp) a realitás talajára ráhelyezve. Sőt, elég erősen érzékelhetővé vált az is, hogy a korábbi hasonló munkái is nagyjából ilyen minőségekben készülhettek el. Meg az is - amit persze korábban is sejtettünk - hogy információkat titkol el, tart vissza, ferdít el, ért másképp - és úgy egyáltalán, úgy képzeli, hogy korlátlan úr ő a szemétdombon. De nem, új korlát van a szemétdomb körül, az állam korlát én vagyok. Mostantól szelektíven szemetelünk. F. nagyot koppant, azután elhallgatott. Kélhetne lába, mint valamennyi rögnek, de nem. Most helyette is dolgozom, főleg, hogy elsimítsam mindazon aljas bűntényeket diplomáciai baklövéseket, amelyeket a felhatalmazásom, sőt tudtom nélkül, de természetesen a nevemben követett el a nyár folyamán. Most mondhatnám azt, hogy többé nem megyek szabadságra. De, el fogok menni máskor is.

Az egyszámjegyű számnevek helyesírásáról

különösebben nem szeretnék beszélni, mert vannak annak ennél a blognál sokkal megfelelőbb tárhelyei és nálam sokkalta avatottabb szakértői is. Inkább csak nagyon kiakadok. Nem egy embertől és nem először láttam már így leírva számokat:

1gy
2tő
3rom
a 4 eddig mindenkinek ment
5t
a 6 eddig mindenkinek ment
a 7 eddig mindenkinek ment
8lc
9lenc
A tíz (és nem 10z) és annál nagyobb számoknál ilyesmit még sosem tapasztaltam. Pedig (épp csak kicsit eltérő logikával, de) szerintem szép lenne ez is: milli000000

Felvételi

V. iskolájába nekem kellett bemennem felvételizni. Az esszémet megdicsérték: milyen érett, kerek, komoly és logikus - mintha felnőtt írta volna. A táblára írt mondat elemzése (csupán állítmány, alany, tárgy és annak egy jelzője - azt is megneveztem, pedig nem kellett volna még tudnom - mondták - de hát én magyar szakra készültem - csodálkoztam) is pompásan sikerült. Szóban is minden kérdésre pompásan válaszoltam, a matekra is - csak az a gusztustalan, szakállas szemüveges öreg tanár ne nyúlkált volna a szoknyám alá! - de rendre utasítottam - magam is meglepődtem, hogy milyen határozottan, hangosan, nyilvánosan. Az osztályfőnök azt mondta, sajnálja, hogy csak tizenkét szavazatot kaptam arra, hogy én legyek az osztályképviselő, mert ő megmondja a szemembe, hogy ezer százalékkal érettebb és okosabb vagyok a többieknél. Mondtam, hogy a tizenkettő szavazat is több, mint csodálatos, én nem vagyok elkeseredve, sőt, inkább örülök - hiszen míg mások kettesével - hármasával jöttek egy-egy iskolából, engem személyesen nem ismer senki, legfeljebb a szülői levlistára írottak alapján ismerhetnek, az meg ugye semmi. Kezet fogtunk és elbúcsúztunk - de odakint nem V. várt (mint én hittem), hogy eldicsekedhessek neki a szuper teljesítményemmel, hanem anyukám. Azt hiszem, ezen a középiskolai pótfelvételin én nem is az anyuka voltam, hanem a gyerek.

Szépséghibás állások országszerte

 - olvastam a fb-on. Igazából persze szépségipari. Folyton félreolvasok - de nem bánom, viccesebb így. Ráadásul a vén Freud mindig kikukucskál a lehetséges értelmezések mögül és rávilágít valami nem teljesen lényegtelen aspektusra.

kis mai vízközpontú összevissz*aság

mentem egy tiszteletkört az aldi feszített víztükrű* parkolójában - de mivel kivételesen búvár*felszerelés nélkül indultam vásárolni, továbbálltam egy lidl irányába, ahová be is jutottam, így friss halat* vacsoráztunk (nem a víz ihletett meg, hanem a lidl választéka tette lehetővé, hogy így tegyünk) görög* salátával (ami nagyon egészséges, sokkal inkább, mint a krumpli lett volna, amit eredetileg viz*ionáltam - talán ezért is vonták ki a burgonyát a hazai boltok árukínálatából? csak mert hetek óta épp sosincs, amikor megyek a boltokba - és a többes szám nem tévesztés), aztán ettünk még dinnyét*, nem a magmenteset, amit most hoztam, hanem a tegnapit, mármint annak a másik felét - az meg pont cukormentes volt (csak szerénységből nem írták rá, így meglepetésként ért). a gerincem nevezetes szakaszai ma némileg kellemes nyugvópontra jutottak, a medencém* sem szakad szét épp - mondjuk nagyon rendesen tornázom is ezért és szedek gyógyszereket is minden fenntartásom ellenére is (valamint tejeskávét is fogok inni - remélem, ez is csak pozitívan járul hozzám) - és olyan végtelenül fegyelmezetten tudok aludni is napok óta, hogy egyáltalán nem gömbölyödök, nem tekeredek, nem hajlok el és nem álmodom nem hullámzok* - minden röpke ébredéskor ellenőrzöm a repülési magassági adatokat teljes gerincem és az abban helyet kapó csigolyák egyenkénti állapotát - és talán így megúszom* a komolyabb bajt.

*-gal és dőlt betűvel is, tehát halmozottan jelöltem minden olyan szót (fogalmat), aminek bármi köze van a vízhez, aminek a jegyében ma elteltem (vízzel) - és tulajdonképpen vízöntő* is vagyok, mit nyígok akkor (a nedves* zoknit és cipőt és nadrágot azért egész napra sokalltam egy kissé - úgyhogy meggát*olandó a megfázást megittam több liter* forró teát*)

Átváltozás

Bejöttem ma az irodába - direkt kicsit később a szokásosnál, hogy elkerüljem a beharangozott rovarírtást. Mert azt hittem, a rovarok korán halnak. De sajnos épp akkor értem én is a portához, amikor egy permetezőpalackkal felszerelt férfi is becsekkolt. Nagybani növénytermesztés nemigen folyik nálunk, így arra tippeltem, a rovarok elleni szer van nála. Ó, ezek szerint hiába jöttem később (bár az ilyesmi sosincs teljesen hiába) - mondtam szomorúan a portásnak. Emberre nem ártalmas, reméljük, hogy Ön is megússza - felelte a portás. Aztán bekapcsolva a gépet a fb falamon ezt találtam:

Azt hiszem, ez a szinkronicitás és mindez együtt jelent valamit. Érzéseim szerint valami nem túl jót. Vigyázzatok magatokra!


Üdvözlettel:
martine G. Samsa

vázlatok

Pontosan tizennégy félig-meddig megírt, az elmúlt napokban született vagy még félig megszületőben lévő poszt várakozik a tarsolyomban véglegesítésre és elküldésre, de nem aktuálisak már, még nem jók, nem olyanok - úgyhogy várom az esőt és takarítok (míg bírok, mert két nappal ezelőtt besokallt a gerincem, az alsó szakasz mellett a nyaki is, ami eddig nem szokott, vagy legalábbis orvosi papírom még nincs róla), mert szeptemberre jó lenne legalább élhetővé tenni a házat, ha takarossá nem is - mindjárt itt a szeptember, amit V. az új iskolában kezd (ezért a volt osztálytársai látványosan mellőzik a társaságát, miközben egymással viszont látványosan flangálnak olyanok is, akik eddig együtt nemigen), Á. csak simán nagy gimnazista lesz az eddigi iskolájában - de nyilván lesznek mindkét helyen gyorsan szülői értekezletek, azon elhangzanak majd az azonnal beszerzendő holmik, A. viszont lelép egy hétre konferenciára (hála az égnek vonattal és nem repülővel, ami tudom, ilyen meg olyan, pláne az utóbbi hetekben - de legalább engem így kevésbé sokkol) - így viszont minden vidámság rám marad, olyanok, mint például a reggeli ébresztések. És például nem volt olyan, hogy Á. az utóbbi két hétben - emlékeim szerint - delet megelőzően felkelt volna (de hogy őszinte legyek, nekem sem megy egyszerűen reggel magamhoz térni, márpedig a mostani 7-7.30 nagyon ideálisnak tűnik a normális 6(vagy még korábbi)-hoz képest)