Felvételi

V. iskolájába nekem kellett bemennem felvételizni. Az esszémet megdicsérték: milyen érett, kerek, komoly és logikus - mintha felnőtt írta volna. A táblára írt mondat elemzése (csupán állítmány, alany, tárgy és annak egy jelzője - azt is megneveztem, pedig nem kellett volna még tudnom - mondták - de hát én magyar szakra készültem - csodálkoztam) is pompásan sikerült. Szóban is minden kérdésre pompásan válaszoltam, a matekra is - csak az a gusztustalan, szakállas szemüveges öreg tanár ne nyúlkált volna a szoknyám alá! - de rendre utasítottam - magam is meglepődtem, hogy milyen határozottan, hangosan, nyilvánosan. Az osztályfőnök azt mondta, sajnálja, hogy csak tizenkét szavazatot kaptam arra, hogy én legyek az osztályképviselő, mert ő megmondja a szemembe, hogy ezer százalékkal érettebb és okosabb vagyok a többieknél. Mondtam, hogy a tizenkettő szavazat is több, mint csodálatos, én nem vagyok elkeseredve, sőt, inkább örülök - hiszen míg mások kettesével - hármasával jöttek egy-egy iskolából, engem személyesen nem ismer senki, legfeljebb a szülői levlistára írottak alapján ismerhetnek, az meg ugye semmi. Kezet fogtunk és elbúcsúztunk - de odakint nem V. várt (mint én hittem), hogy eldicsekedhessek neki a szuper teljesítményemmel, hanem anyukám. Azt hiszem, ezen a középiskolai pótfelvételin én nem is az anyuka voltam, hanem a gyerek.