Utazás!

Abbahagyás, félretevés, ellazulás, fellélegzés, rácsodálkozás, kiengedés, besimulás, megismerés, szétnézés, visszarévedés, lemerülés, körbejárás, átlényegülés, összebújás, végigondolás, továbblépés, hazatalálás.

nemcsak a pénzen vekengek

hanem V. felvételi pontszámain is. Sikerült olyan szakot választania, ahol minden megszerzett pont kell, mert nagyon magas a ponthatár. Elég sok pontot visz és elég jól mentek eddig az írásbelik is - de a felsőfokú nyelvvizsgának még csak a fele van meg, a szóbeli rész, az írásbeli eredményére még várunk. És izgulunk - legalábbis én nagyon izgulok. Nem kevesebb, mint 40 pont áll vagy bukik a dolgon. És ezért azt javasoltam V.-nek, hogy gyorsan rázzon ki még a kisujjából egy középfokút. Az 28 pontot ér a rendszerben. De szerinte az nem érné meg, mert azzal úgysem vennék fel. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy még a középfokúval is kettővel több pontja lenne, mint a tavalyi ponthatár volt - vagyis szerintem egyértelműen megérné. De szerinte biztos, hogy sokkal magasabb lesz idén, mint tavaly volt, mert az ő ismerősei közül (értrsd: az a néhány évfolyamtársa, aki azonos szakra készül vele) mindenki inkább ide akar menni, mint egy másik intézmény azonos szakára, egyedül Bori nem. És ezért nem érdemes bezsebelni 28 szinte biztos pontot, sokkal inkább lebegtetni 40 bizonytalant. És nem érti, hogy a 40 lebeghet még akkor is, ha a 28-at megszerezte, legfeljebb ha nem kell, akkor a középfokú papírját bedugja a fiókba és soha többé rá sem néz. Komolyan néha elgondolkodom, hogy hogy végezhetek hatékony munkát, ha a lányomon a legegyszerűbb összefüggéseket sem sikerül átfolyatnom. Ja, de, egyik fülén be, a másikon ki. És most szoronghatok még egy sort azon is, hogy nehogy nekem legyen igazam és épp az a 28 pont (abból egy-kettő) kellene ahhoz, hogy felvegyék, amit nem akart már megszerezni.

visszaszámlálós

Sajnálom, hogy ilyen anyagias lettem az elmúlt időszakban, de ezt fogom folytatni ma is. Ma megkaptam életünk utolsó családi pótlékát - júliustól már nem jár. Adókedvezmény sem, kábé harmincezer forintos csökkenést könyvelhetek el a fizetésemben. Örüljek, hogy eddig kaptam - mondják néhányan. Örültem, de azért nem voltam elájulva különösebben, mert természetesnek tartom, hogy egy modern civilizált országban az állam hozzájárul a gyereknevelés költségeihez. Azt is természetesnek tartottam volna, hogy mondjuk minimum inflációt követően emelkedik a családi pótlék, de az 2009 (igen, kettőezer-kilenc!) óta nem emelkedett egy fillérrel sem. Sőt, azt is természetesnek tartanám, hogy ha a gyerekek továbbtanulnak, akkor a tanulmányaik idejére, úgy 25-26 éves korig továbbra is hozzájárulna az állam az eltartásukhoz. Mert két egyetemista gyerek/fiatal felnőtt eltartása semmivel nem fog kevesebbe kerülni, mint két ovis gyereké. És nem az adókedvezményükben látom a megoldást. Szoktak egyébként dolgozni, de jobban örülnék, ha V. például a hétvégéit pihenéssel, regenerálódással, (szakirodalom)olvasással tudná majd tölteni az egyetemista évei alatt, nem azzal, hogy egy üzletláncnál pénztároskodik reggeltől ájulásig (mint ahogy az utóbbi két évben is tette). Nem féltem őket a munkától - de pontosan tudom, hogy tőlem mit vett el az, hogy az összes (nappalis) egyetemi évemet is végigdolgoztam, míg a szerencsésebb évfolyamtársaim szakkollégiumokba jártak, kutatómunkát végeztek, TDK dolgozatokat írtak és adtak elő, külföldi ösztöndíjakra pályáztak, nekem pedig ezekre már nem volt minden évben energiám. Persze csak eleinte takarítottam meg bébiszitteltem, később egyre inkább tudtam olyasféle munkákat is vállalni, mint amit tanultam, de nagyon nem esett jól mondjuk a vizsgaidőszakokban azon parázni, hogy hogy azonos napokra esnek a munka meg a vizsgák.

Barátnőm, a bőrgyógyász

Van egy szuper app, ahol online bőrgyógyászati vizsgálatot tudtok végeztetni. Használjátok egészséggel!

Az impulzusvásárlás dicsérete

Eddig (mármint az eget rugdaló inflációt és a napról napra dráguló élelmiszerek időszakát megelőzően) nagyjából kitaláltam, mit szeretnék venni, azokat beraktam a kosaramba, aztán még hozzádobáltam ezt-azt, ami épp megtetszett. Aranytömböket korábban sem dobáltam, mert arra korábban sem futotta, meg mert nem is a MNB széfjébe jártam bevásárolni - de azért olyan nagyon nem fogtam vissza magam. Volt, hogy fejenként több joghurtot is vettem, meg még gyümölcsöt, meg még gyümölcslét, bolti szusit, gumicukrot, kávét - nem is sorolom. Egyszerűen meg tudtam fizetni az élelmiszereket. Egy ideje azonban alig merek a kosaramba dobálni valamit a tervezetten túl, mert túl drága. Keveset keresek - de azért nem minimálbéren vagyok, ha lenne érvényes KSH statisztika, azt mondhatnám, átlag feletti a bérem. Csak kevés. Na, de az átlag még annál is jóval kevesebb. De nehezen hagyom ki az impulzusokat, bánt, ha nem dobálhatom be a kosaramba, ami megtetszik. Úgyhogy az új stratégiám az, hogy néhány nagyon muszáj cikken kívül (szóval mondjuk vécépapír, mosószer, stb terén ezentúl sem az érzéseim vezetnek, hanem a szükségletek) nem tervezek semmit, hanem megyek az orrom - akarom mondani a rikító neonnarancs cetlik - után és azt veszem meg, ami épp jól le van árazva. Minél jobban, annál jobb. Aztán itthon meg kreatívkodok egy kicsit, hogy a például épp leárazott konzervbab, gomba, durumtészta, cukkini, fonnyadt spenót, 12%-os tejföl együttesből milyen változatos fogásokat varázsolok össze egy hétre.

Az a baj velem

hogy hülye vagyok először mindig az autó színét nézem meg. Fekete nem kell, szürke nem kell, barna ronda, piros kommersz, kék béna, almazöld? türkiz? narancs? - jó, csak nézzük meg a rendszámát! PKD? NXW? KIY? MBF? NJG? na, ne! Milyet szeretnék? Vagy jelentsen valamit, vagy nézzen ki jól - vagy legalább könnyen meg tudjam jegyezni. Például REX, ROM, RRR, PER, RAT, SEX. És akkor még mindnek van egy ára, meg egy évszám, amikor forgalomba helyezték, meg hogy hány kilométerre található tőlem... naaaa, ez sok! Az igazi nekem való autó 2020-nál nem régebbi, nincs benne 120ezer kilométernél több, maximum kétmillióba kerül* és itt árulják a szomszédban. És aztán vannak műszaki paramétereik, amik nem érdekelnek amiket nem értek. Egy napenergiával működtethető elektromos rollerre kéne inkább beruháznom. 

* ne aggódjatok, hogy nincs kétmillióm, mert ilyen autó úgysincs

Ízlések (második forduló)

Hazafelé befutok a pékhez, veszek kolbászt, sonkát. Oké, nemcsak pék. Vennék kiflit is, darabja kétszáztíz. Nagyétkűek vagyunk, fejenként két kiflit is meg tudunk enni - de ennyiért nem veszek. Kérdezem, van-e rendes kifli. Ez a nosztalgia van, mutatja a hölgy. Látom, mondom, köszönöm, de csak sima normál kiflit keresek. Nagyon finom, higgye csak el, válaszolja. Nyílt kártyákkal játszom, megmondom, hogy nem az ízével van bajom, az árával. Akkor tudok adni császárzsemlét százért. Hozok inkább egy kenyeret. Az is veszett drága, de legalább tényleg nagyon finom. Kovászos, kézzel formált. A fene sem gondolta volna mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy mérlegelésre okot adó luxuscikké válik a kifli.

Ízlések

Hiába kaptak a gyerekeink már kiskoruktól kávés kockacukrot, nem igazán sikerült ráfüggesztenünk őket a kávézásra. V. időnként beül kávézni a barátnőivel, itthon sosem iszik kávét - és eddig Á. sem ivott. De mintegy két hónapja felfedeztük, hogy kávézik. Akár többször is egy nap. Mondom neki, hogy ezek szerint mégsem volt hiábavaló a sok kávéba mártott kockacukor, csak megszerette végül. Mire ő: megiszom, de azt azért nem mondanám, hogy nagyon szeretem. Akkor hogyhogy naponta is iszol kávét újabban? Csodálkozom, mert én annyira szeretem a kávét, hogy szívem szerint óránként meginnék egyet-kettőt. Vonogatja a vállát: Inkább csak szeretem megnyomni a gombját és hallgatni a gép zörgését.

Jó napot!

Olyan nyers köszönésnek tűnik, pedig milyen jó is egy jó nap! Semmi különös. Csak úgy ébredni reggel, hogy kialudtam magam, egy ötperces összebújás kávéval a kézben, békében elkészülni, időben odaérni, visszamosolyogni másokra, hasznos munkát végezni, amiben előrelépések történnek, kompetensnek érezni magam, szívesen átszervezni egy programot, mert az a másiknak kényelmesebb lenne, jót beszélgetni kollégákkal, segíteni valakinek, ezért köszönetet és hálát* kapni, az utcasarkon beszélgetni még fél órát, világosban hazaérni, látni, hogy maradt tegnapról ebéd, örülni az érettségi- és vizsgaeredményeknek, tenni egy apró lépést** a rend irányába, konstatálni, hogy meggyógyultam, örülni, hogy ma elég folyadékot ittam és mindig találtam mosdót, ahol kipisilhettem az aktuális felesleget, béke itthon - semmi extra, csak valahogy minden klappol. Klipp-klapp, klipp-klapp, klipp-klapp...

* nem hálapénzt, csak hálát

** naponta vagy tíz ilyen kéne - de ez is több, mint a nulla

egy híján

Azt hiszem, sikerült megalkotnom anyai pályafutásom egyik legsikerültebb tortáját, mind ízben, mind kivitelben. A gyertyák már november óta a szekrényemben lapulva várták a tegnapi napot. A többi hozzávaló friss volt (és további eperszórással* ettük) V. nagyon örült** neki, csak úgy, mint a végül csak hat vendéget felvonultató ünnepségnek. Isten éltesse sokáig és kívánok neki egy olyan világot, amelyben könnyű boldogan élni.

* negyedelt eprek

** anyósom azt kérdezte tőle, hogy amúgy hogy viszonyul a katicákhoz, mert szerinte bizarr dolog bogarakkal díszíteni egy ételt