Olyan nyers köszönésnek tűnik, pedig milyen jó is egy jó nap! Semmi különös. Csak úgy ébredni reggel, hogy kialudtam magam, egy ötperces összebújás kávéval a kézben, békében elkészülni, időben odaérni, visszamosolyogni másokra, hasznos munkát végezni, amiben előrelépések történnek, kompetensnek érezni magam, szívesen átszervezni egy programot, mert az a másiknak kényelmesebb lenne, jót beszélgetni kollégákkal, segíteni valakinek, ezért köszönetet és hálát* kapni, az utcasarkon beszélgetni még fél órát, világosban hazaérni, látni, hogy maradt tegnapról ebéd, örülni az érettségi- és vizsgaeredményeknek, tenni egy apró lépést** a rend irányába, konstatálni, hogy meggyógyultam, örülni, hogy ma elég folyadékot ittam és mindig találtam mosdót, ahol kipisilhettem az aktuális felesleget, béke itthon - semmi extra, csak valahogy minden klappol. Klipp-klapp, klipp-klapp, klipp-klapp...
* nem hálapénzt, csak hálát
** naponta vagy tíz ilyen kéne - de ez is több, mint a nulla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése