Egy udvarias gyerek

V.-vel vásárolni mentünk, mert muszáj volt és mert a családból mi ketten szeretünk vásárolni. Jól szórakoztunk. Bíztam benne, hogy a fiúk addig itthon ragadják meg a munka végét. Aztán hazajöttünk, és úgy láttam, tényleg történt a távollétünkben ez-az, bár inkább A., mint Á. jóvoltából. Az autóból mindketten segítettek bepakolni, és mivel nem kamionnal járunk, ez hamar ment. Á. egy kisebb zsák hagymát és egy nagyobb zsák krumplit cipelt be. Fellelkesülve az ottlétén így ebédfőzés előtt, ezt mondtam neki:

Ha van kedved még segíteni nekem, többféle dolog közül is válogathatsz!
mire ő:
Köszönöm, mami, de most már inkább kimennék fára mászni! De próbálkozhatsz máskor is nyugodtan!

Hát, majd még fogok... és köszi a lehetőséget!

Családi összhangzattan

Ma reggel A., mielőtt elvitte a gyerekeket iskolába, szólt, hogy ugye, emlékszem, hogy ma semmiképp sem tud ő értük menni, én megyek. Emlékeztem.

Munkába menet hívtam anyukámat, hogy mi volt Brüsszelben. Jó volt, mondta, hozott csokit meg kalácsot, ma délután szívesen elhozná. Gondoltam egy nagyot.

És összekötöttem a kellemeset a még kellemesebbel: ha ő úgysem tud este 6 után jönni, amikorra mi tutira hazaérünk, menjen el a gyerekekért az iskolába ebéd utánra, hozza el őket, adjon nekik csokit, beszélgessen velük, aztán V.-t vigye el karatézni, utána menjen nyugodtan haza, Á. maradhat otthon már egy kicsit egyedül is, én majd elmegyek V.-ért fél hatra, minden nagyon jó, kecske jóllakatva, káposzta megmarasztva. Örültem.

Fél háromkor felhív anyukám, hogy V. vele van, de még keresik Á.-t, meg a csoportját is, mert valahová kimentek sétálni. Aztán felhív anyukám háromkor is, hogy megtalálta Á.-ékat a játszótéren, de nem tudja őket hazavinni, mert egyik gyereknél sincs kulcs, mert A. kiszedte a táskájukból - amibe én még a múlt héten gondosan belekapcsoztam, és amiről meghagytam nekik, hogy mindig legyen náluk és vigyázzanak rá. Lelkükre kötöttem

Így aztán V. táskáját bedobták a kertbe, Á.-é meg az iskolában maradt, úgyhogy majd visszamegy velük oda. De siessek, mert nincs hová menniük. Anyukámnak is van kulcsa hozzánk, de rendszerint nem hordja magával, nehogy elveszítse. Siettem.

Odaérek az iskolába alig négy után, hogy Á.-t és a táskáját hazavigyem. De sem Á., sem a táskája nincs sehol. A tanító néni azt mondja, a nagymama vihette el. Én mondom, hogy az nem valószínű, mert anyukámmal beszéltünk telefonon, és
mondta, hogy négy körül mennie kell. De mivel Á. továbbra sincs sehol, rátelefonálok mégis anyukámra. És telefonáltam.

Ó, ott ülnek Á.-val a közeli parkban táskástul, csak nem képzelem, hogy magára hagyja a gyereket az utcán? Nem, azt hittem, az iskolában hagyja. Nem hagyta ott, mert V. azt mondta, hogy ötig van ügyelet, de én csak fél hatra érek majd oda. Csak nem képzeled, kérdem, hogy ha nincs ügyelet, akkor fél hatig egyedül hagyom az utcán Á.-t? Hazajöttünk.

Aztán Á. itthon maradt egyedül, míg anyukámat elvittem az állomásra, meg elmentem V.-ért. Ismét hazajöttünk.

És kiengedtem őket a játszótérre egyedül. Mert már nagyok és megbízhatóak. És nyugodtan pakolásztam.

Aztán utánuk mentem, mert úgy beszéltük meg. Mert még túl sokáig nem voltak kint egyedül - vagyis négyesben N.-nel és D.-vel. Később persze N. és D. anyukája is kijött. És jót fecsegtünk.

Aztán hazajöttünk, de A. még sehol sem volt. Mert vásárolni támadt kedve. Én meg csodálkoztam.

Fejtől - lábtól

Bűzleni talán nem bűzlök, de megyek tönkre:

Tegnap este csúnyán feltörte a jobb lábamat futás kocogás gyorsan sétálás közben az a cipőm, amit március óta hordok ezen a terepen erre a célra, ezidáig töretlenül. Miközben mezítláb hazasétáltam, az járt a fejemben: vajon melyik halálos betegség kezdődik a jobb láb hirtelen deformációjával?

Ma reggel, munkába jövet egész egyszerűen elsétáltam a munkahelyem kapuja előtt anélkül, hogy észrevettem volna. A következő sarokról fordultam vissza. Új kérdést tettem fel magamnak:  vajon melyik halálos betegség indul a jobb láb hirtelen deformációjával, és folytatódik  rohamszerű éber emlékezetvesztéssel?

Segítség!!!

Beleestünk egy darálóba! Azt képzeltünk, hogy átsétálunk a nyárból az őszbe, nekem ez az évszak úgyis jobban áll, csupa kicsit esős barna, szeles zöld, vörös, felhős szürkés kék. De a boldog színorgia csak  fedőszín volt a daráló bejárata felett. Még a fejünket sem merjük kapkodni, sem sötétben tapogatózni, egyszerűen tesszük, amit mondanak:

visszavesszük a cafeteriát, ebédbefizetés, könyvvásárlás, könyvkötözés, füzet, kréta, olló, szülői értekezlet a rajziskolában, osztálykirándulás, szülői az iskolában, szülői az iskolában, én azon a héten vidéken vagyok, németórát kell fizetni, A. Párizsba utazik egy hétre, én azon a héten vidéken vagyok, matekszakkör megbeszélés, sakkórák szeptembertől, a karate időpontja megváltozott, a rajzóra ütközni fog valamivel, az úszásnak még nincs ideje, ebédbefizetés, osztálykirándulás, németóra órarend szerint, a nyelvtanszakkör az iskolában lesz, labdát kell venni, a tornacipő összement, ja nem ez a két évvel korábbi, ne vegyetek mindig ugyanolyan tornacipőt, az iskolában is lesz rajzszakkör, az őszi szünetben nincs szabadság, a születésnapon nem akarok vidéken lenni, felkészülni, elkészülni, késtél, késtéééél, anyukám nem ér rá, lejár a határidő, kell még egy füzet, kell még egy könyv, Kati néni megsértődik, wc papírt is kell vinni, fizess be 2500-at, fizess be 4000-et, csekkel nem lehet fizetni, meg kell tanulni péntekre a verset, fésülködj már rendesen, mosd ki a palackot, ha hazajössz, én nem érek rá megnézni, magad vagy felelős érte, igen, szépet rajzoltatok, nem tudunk most elmenni, jó, menjetek, igen, megveszem, hajnalban indulok, ki megy értük, nincs kocsi, menjetek gyalog, busszal, vonattal, ne veszítsd el, tavaly is elhagytad, idén is újat kaptál, beszélni kell Magdi nénivel, viszem versenyre őket, természetesen, majd megháláljuk, ha te viszed, hívj fel nyugodtan, ha ráérek, fel fogom venni, hoztam uzsonnát, ha nem szólsz, máskor is a táskámban marad, tessék szólni, nektek fontos, nekem úgyis mindegy, csinálj rendet, ne feleselj folyton, ne olvass minden helyett, készítsd el, köszönöm, igen, elaludtunk mind, elmegyünk hétvégén, persze, családi program, tudom, ütközik a versennyel, jó, akkor majd a fiúk oda mennek, mi meg a lányos programot csináljuk, ebédre egyetek kolbászos kenyeret, pakold be a táskád, bocsánat, elfelejtettem, nem értem oda időben, pedig rohantam, ne aggódj, megoldjuk, kettőt kérünk mi is, szívesen megyünk, miért nem szólsz, ha láttad, hogy mindjárt betelik, a fejedet mikor hagyod el, aludjatok már legyetek szívesek

Szüret

Szüret, este tíz, felnőttek és gyerekek egyaránt a tűz körül lazulnak, már csak kis eszegetés, mert ez megy dél óta, már csak kis iszogatás, mert kultúr a nép, a zenekar játszik. M., a frissiskolás unokatesó megkérdezi V.-t:

M.: jól sakkozol?
V.: nem túlzottan
M.: az jó, mert én még nem nagyon tudok.
V.: én sem játszom valami jól.
M.: kaptam egy sakkot...
V.: ühüm
M.: játszunk?
V.: játszhatunk
M.: pálinkában
V.: azt hogy kell?
M.: aki levesz egy bábut, az iszik egy pohár pálinkát
V.: én még nem ihatok pálinkát
M.: én sem... nem baj, igyanak a szurkolóink

V.: mami, iszol nekem pálinkát?
én: nem (és nemcsak azért, mert még haza kell vezetnem, vagy mert nem rajongok érte, hanem amúgy sem)

M. is hasonlóképp járt, bár ők otthon vannak.  Duzzogva, morogva mennek odébb: ti semmi jót sem tesztek meg a gyerekeitekért!


És a gyerekkínzás ma csak folytatódott...