Szüret

Szüret, este tíz, felnőttek és gyerekek egyaránt a tűz körül lazulnak, már csak kis eszegetés, mert ez megy dél óta, már csak kis iszogatás, mert kultúr a nép, a zenekar játszik. M., a frissiskolás unokatesó megkérdezi V.-t:

M.: jól sakkozol?
V.: nem túlzottan
M.: az jó, mert én még nem nagyon tudok.
V.: én sem játszom valami jól.
M.: kaptam egy sakkot...
V.: ühüm
M.: játszunk?
V.: játszhatunk
M.: pálinkában
V.: azt hogy kell?
M.: aki levesz egy bábut, az iszik egy pohár pálinkát
V.: én még nem ihatok pálinkát
M.: én sem... nem baj, igyanak a szurkolóink

V.: mami, iszol nekem pálinkát?
én: nem (és nemcsak azért, mert még haza kell vezetnem, vagy mert nem rajongok érte, hanem amúgy sem)

M. is hasonlóképp járt, bár ők otthon vannak.  Duzzogva, morogva mennek odébb: ti semmi jót sem tesztek meg a gyerekeitekért!


És a gyerekkínzás ma csak folytatódott...