azt hiszem, rég elértem a határaimat, mostanra pedig már annyira kifeszültem, hogy nem bírom tovább. persze, mi mást tehetnék? megroppant megint a gerincem - nem csoda, iszonyatos a súly, amit tartania és cipelnie kell. tegnap arra sem tudtam rávanni magam, hogy főzzek a hétvégére anyukámnak, mert nem bírtam állni. majd eszünk boltit. most az időt húzom, pedig már rég el kellett volna indulnom a boltba és onnan tovább hozzá. minden hétvégén rettegek attól, hogy mi vár. nem elsősorban attól, hogy halva találom (attól is), de főleg attól, hogy mit kell feltakarítani. nem tudok lehajolni, sem leguggolni, szétszakad a derekam - de a szobatisztaságnak már az emléke sincs meg. a kánikulában a pelenkát nem bírja - tovább nem is írom, aki találkozott már hasonlóval, tudja, aki nem, az elképzelni sem könnyen. nem helyes undorodni, a szeretettel ápolás elvárt. szeretem őt, de végtelenül iszonyodom a helyzettől. és belerokkantam testileg és lelkileg is. elég volt. és akkor mi van? semmi. megyek, pedig már a világot is utálom. nem úszni, nem regenerálódni, nem kirándulni, nem társaságba, nem olvasni, hanem a boltba, cipekedni (milyen ember az ilyen, még főzni sem képes az anyjának?), aztán ülök majd a kocsiban percekig, mert nem merek bemenni a kapun. sajnálom magam? igen, nagyon. panaszkodom? folyton. szörnyű vagyok? keserű? szerethetetlen? az. legszívesebben a világból futnék ki. mondjuk a futás maximum álom, csak vánszorognék. de el innen, bárhová.
2023. július 15., szombat
2023. július 13., csütörtök
Szerencsénk van Budapesttel
Persze nem akkora, mint mondjuk az abaiaknak (Aba), vagy Abádszalók, Abaliget, Abasár, Abaújalpár, Abaújkér, Abaújlak lakóinak - de azért Budapesttel szerencsénk van. A programozókkal sajnos nincs. Akik legördülő listából tekertetik elő a településneveket és komolyan elhiszik, hogy a legördülő menüt ábécésorrendben kell feltálalni, és hogy megkönnyítik a dolgunkat azzal, ha nincs felület a településnév beírásához, hiszen csak görgetünk, amíg oda nem érünk. Mint Sziszüphosz, csak nem a kövünk gurul mindig vissza (The Down Rolling Stones) a gödörbe és kezdhetjük előről, hanem mi a legördülő listában találjuk magunkat újra és újra Abán, Abádszalókon (stb) - és örülhetünk, hogy nem Kesztölc, Mesztegnyő vagy Tuzsér a főváros - de Zsurk jó lenne, mert csak végig kéne húzni lefelé a cippzárt egyetlen gyors mozdulattal. Komolyan ennyire nehéz feladat végigondolni, hogy vajon az emberek az interneten gyakrabban keresnek a lakosságszámarány függvényében, mint ábécésorrendben? Ezeknek az oldalaknak a programozói mind abaiak? Nekik nem tűnik fel, hogy különböző oldalakon keresve végeláthatatlanul görgetnek, aztán az újabb kereséskor újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra...
2023. július 12., szerda
blogalitás
Annyi minden történik, de ezek szinte mind a színfalak mögött maradnak. A gyerekeim jól felnőttek és addig-addig specializálódtak, hogy már semmit sem merek írni róluk. Továbbra is cukik, ahogyan ezt már megszokhattuk. Én dolgozom, dühöngök, döglődöm - de a dolgok többségét kénytelen vagyok a négy fal közt végezni gdpr szabályok és egyéb érzékenységek okán. De talán az nyilvánosságra hozható, hogy vettem kemény őszibarackot olcsó pénzen (mármint az egyéb dolgokhoz viszonyítva), úgyhogy befőttet fogok készíteni. A cseresznyéről és a meggyről idén lemaradtam, meg a borravalóról is mint a borravaló. Álomrózsaszín limonádét iszom: felgerezdelt biocitrom, felgerezdelt nektarin, jéghideg víz.
globalitás
akkor ma végül is a kanadai erdőtüzek vagy az izlandi vulkánkitörés füstje miatt nem látjuk a napot?