Irodalmi játék (birodalmi lépegetés helyett)

Feltöltök egy képet. Én magam fotóztam a nagyszobában.  Mert ránéztem és eszembe jutott egy regény.  Van kedvetek kitalálni, hogy vajon mi?

unalomba fullasztom a blogot

de sebaj, írok a bagelről és a macaronról. Keveset.

Egyrészt nem értem a felhajtást a bagel körül. Középen lyukas zsömle, kifolyik az alján a mézesmustáros lazac meg a tejszínes cékla a rukkolával. Ugyanakkor nem értettem a felhajtást a macaron körül sem. Szép, színes korongok kurva drágán. Édesek, oké, de ennyi. Aztán (kétszer is) ettem a chez dodo macaronjából. Már megvan, miért érdemes tényleg rajongani. Rajongásom jutalmául most kaptam egy kis dobozzal a Hisztériából - tömény csalódás. Pedig híres hely. Lehet, hogy van bagelből is jó.

Itthon karalábéleves, sztrapacska (a múltkor elmaradt, de megvannak az alapanyagok) - de amúgy hajtunk a mediterrán vonalra. Időjárásban is jól jönne. Egyre több jel mutatkozik arra, hogy* jön a tavasz.

* igen, arra is, hogy ráférne a kertre egy nagygereblyézés

Fény derül a halra

Á.: neked még nem mondtam, de a mediterrán étrendet követem

én: értem*

Á.: vettem nagyon sok halat

én: értem***

* szemem se rebben - csak szólok, hogy mostantól salátákban** és halakban meg tenger gyümölcseiben (ezáltal D3-ban is) gazdag posztok következnek

** Á. mostanában (értsd: cirka elmúlt tíz év) nem igazán jeleskedett a zöldségek**** megevésében

*** hetek óta dolgozom azon, hogy kiürítsem a mélyhűtőt, hogy ki tudjam mosni, de nem rovom fel neki, csak megkérem, hogy küldjön át néhány ételről leírást, amit mostanában szeretne megenni

**** V. is úgy akar(t - nem tudom, mikor múlt, mikor jelen vagy jövő az idő) vegán lenni, hogy a zöldségek***** jelentős részét nem túlzottan kedveli, szóval, nem csodálkozom

***** kéthetente megrögzötten veszem a (hazai) biozöldségeket, aztán megpróbálok húst és édességet a gyerekeim számára is fogyasztható ételt fabrikálni belőlük - mert nem szeretik a zöldségeket. Amúgy örülök a döntéseiknek.

Átváltozás

Azt álmodtam, hogy A.-val kirándulunk a téli erdőben, fára is mászunk. Egy helyen - bár felajánlom a segítségemet, de A. nem fogadja el - A. leesik a fáról, ami épp egy meredek és csúszós részen van. Amint leesik, hiába kapok utána, csúszni kezd, egyre gyorsabban pörögve csúszik, legalább 20-30 métert, a végén egy jeges pocsolyában áll meg. Utánamászok, hogy felhozzam, látom, hogy nagyon nagyot esett, félek, hogy meghalt. Odalent nem A.-t találom, hanem egy kék papíros homeopátiás műanyag fiolát - nem az ewredeti méretben, kábé akkora, mint egy hálózsák. Hiába sírok és dühöngök kétségbeesetten, nem változik vissza.

Receptúra

Vegyünk szavakat, vágjuk darabokra, tűzdeljük meg, fűzzük össze őket mondatszerű képződménnyé, aztán lépten-nyomon dobáljuk szét őket a vakvilágba. A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.

A halszagú rokonságot

ma én képviseltem a konferencián. Én vagyok a hibás*, miért tartom felejtem a konyhában a sálaimat? Ha rendesen eltenném őket, akkor nem válnának halszagúvá a konyhában, ahol Á.*** vacsorára és reggelire is halat süt magának**.  Ha rendesen ellátnám a háztartást, nem kéne, hogy szegény Á. magának süssön halat. Nem kéne, hogy V. magának főzzön cukkinis tésztát.***** Akkor nem kéne A.-nak jobb híján** többször is ugyanazt ennie******

* amúgy is mindenért** én vagyok a hibás

** mert én állítólag nem főzök és nem vásárolok eleget (állítja A., aki "jobb híján" eszik harmadjára is húslevest)

*** Á. pedig nem kapcsolta be a szagelszívót, így este halszagra aludtam el, reggel pedig újult erővel mindent elárasztó**** halszagra mentem ki a szobából

**** vagyis valamennyire bárhol halszagú lett volna a ruhám (mindkét alkaloommal minimum negyed órás teljes kereszthuzatot csináltam, de a sálnak ez kevés volt - viszont ezt már csak az úton konstatáltam - az orgona-hal elegy nem jó illat)

***** nem fonnyadna a pulton a gomba, amit nem vol időm megcsinálni, sem a meghámozott cukkini, amire szintén nem volt időm - de ő nem abból készít cukkinis tésztát, hanem egy új cukkiniből, mert amit én szétbarmoltam, az már fonnyadt

****** amikor A. otthon dolgozik (mindig), akkor neki nincs ideje arra, hogy megfőzze azt a kurva sztrapacskát, amit én megvettem, és összekeverje juhtóróval (szintén én vettem) és tejföllel (szintén), meg hogy szalonnát (szerintetek ki vette?) kockázzon a tetejére nettó húsz perces munkával, ezekre csak nekem van időm

a) ha otthonról dolgozom, mert akkor ráérek

b) ha hazajövök munka után, mert akkor ők edzésre mennek, nekem meg édes pihenés az a kis főzőcske, erre gyúrtam egész gyerekkorombabn az elképzelt kis babakonyhámban

Én ma a reggeli kávémon kívül egy pogácsát ettem. Kopog a szemem az éhségtől. De hibázok, ha megkérdezem, hogy van-e itthon valami (amit nem én vettem vagy készítettem el)

Konklúzió: alig várom, hogy elköltözzenek az ivadékaim (a halas is és a cukkinis is), A. pedig rendeljen magának ebédet, ahonnan akar, vagy intézze másképp - én is így fogok tenni.

Rezsimcsökkentés

Én szavaznék arra, aki garantálná. És Brüsszelben bevezették a négynapos munkahetet. Szeretnék csatlakozni. Már régóta dühít, hogy míg a nyugdíjkorhatár foyamatosan emelkedik, a szabadság mértéke nem, holott az ember fárad (de bízva bízik). Tegnap festettem egy friss Van Gogh képet - persze, nem pont olyan. De hát ő híres festő,  én meg még csak öt hete járok. Legyen szép napotok és legyen már igazán tavasz!

Füstbe ment terv

 

Na jó, igazából csak a póréhagyma füstölt el, a többinek elegendő volt a nedvességtartalma a túléléshez. De a tegnapi terveim is elég hézagosan valósultak meg, szóval egyelőre alig van valami holnapra is, hogy nagyobb távlatokról ne is beszéljek. Nekem alaphangon 3-5 napos hétvégékre lenne szükségem ahhoz, hogy utolérjem magam.

A torkom jobb, inkább már csak furaérzésem van, mint valami bajom.És megőrülök egy korty tavaszért!