önsanyargató vagy minden határon túlmenő önkínzást tervező kedves olvasók figyelmébe

Nos... úgy áll a helyzet, hogy vettem a DM-ben egy csomag (400 g) "vegán fehérjepor - vaníliás" nevű terméket. Jó drága volt. Azzal a szándékkal vettem, hogy majd segít a fogyásban. Kibontottam (zipzárral visszazárható nagyon bio papírtasakban van) Megkóstoltam ma, 2 púpozott evőkanál  400 ml liter vízzel elegyítve, ez a tasakon ajánlott fogyasztási mód. És nem a víz pocsék itt nálunk. Lehetne inni növényi tejekkel is (rizs-, zab- vagy kölesitallal), de ezeket én már nem fogom kipróbálni. Nem haltam meg! Hanem visszazártam a tasakot, és azt mondom, nincs a világon az a pénz, amiért még egyszer innék belőle. Na jó, egyébként van. Adagonként egymillióért legyűrném. És garantált lenne a fogyás, mert az íz emlékére is öklendezni kezdek. Többszörös fogmosás és toroköblögetés után. Plusz kávé. Szóval, két evőkanálnyi hiányzik belőle. Ha valaki netán úgy érezné, hogy kedvére való ez az izé, annak elküldöm postán. Isten bizony nem szórtam bele krétaport, arzént, virágföldet (stb) - nem is részletezem, semmivel sem dúsítottam, tiszta kanállal nyúltam bele, azonnal visszacsuktam és még kérésre sem nyitom ki újra soha. Aki szeretné, írjon az elf.martine@gmail.com címre egy nevet meg egy postacímet és a jövő héten feladom neki. Értelemszerűen maximum egyetlen embert tudok megörvendeztetni ezzel a nem mondom ki, amit gondolok ízű cuccal (de vidáman beférne az íze a Roxfort diákjai körében terített mindenízű drazsé durvább, csak 18 éven felülieknek kínált ízei közé), vagyis ha nagy tolongás lenne a termékért (ezt persze kötve hiszem), akkor sem veszek többet csak azért, hogy postán elküldhessem másnak. Ha olyan kérné, akit már ismerek személyesen, neki szívesen átadom személyesen is egy vidám vegán kávézás keretében. A plasztikus leírást azért tartom fontosnak, nehogy valaki olyan zsákbamacskáért jelentkezzen, ami utóbb megfojtja, majd kitépi a beleit. 

így mulat

egy magyar háziasszony:

telefonon és személyesen trécsel tárgyal egész nap
bizonyítékokat fénymásol, majd hátizsákba teszi
bevásárol a dm-ben, ez plusz két teli zsák
este 7-kor találkozik, majd beül
iszik kólát, baracklét, chipset csipeget
cseveg (megállás nélkül)
22.57-kor távozik fizetés nélkül (a barátnő fizet, így nem üldözik - köszi, bv!)
eléri az utolsó előtti metrót, majd buszt
csomagokkal hazasétál
bizonyítékokat továbbít illetékeseknek
fáradtságtól billantyűzetre rogy, alszik (reméli)

bátornak lenni - a nap fénypontja

Írtam még decemberben néhány pályázatot, most elkezdtem összeszámolni, hogy milyen pénzeket terveztem tavaly és ehhez képest mi várható ténylegesen. Az említett pályázatok még nem kerültek elbírálásra - viszont nekem az egyik közülük fél órás, abbahagyhatatlan röhögéssel máris az idei Top3-ba került - az igényelt összegnél ugyanis... khm... rajta ragadhattak az ujjaim a billantyűzeten. Egy - amúgy minden bizonnyal fontos - kutatást ugyanis így áraztam be: a kutatásra igényelt összeg 1.000.000.000 Ft. Hátha komolyan gondolják és kifizetik... de ha mást nem, röhögnek ők is egy jót.

Marokkói emberek halat csomagolnak

Mindjárt a magyar légtérbe ér a gép. Asszem, magyar vagyok, mert ez a - korábbi légtereknél amúgy cseppet sem megnyugtatóbb - tény elkezd megnyugtatni. Már enyhül a görcs a gyomromban. Magyar légtér. Ha kicsit ránagyítok a képre, tán még az arcát is meglátom, ahogy tekintget kifelé. Na, mindegy, nem az emberkonzervről repülőről, hanem a halkonzervről akartam írni, mármint hogy imádom a halat, de a pénztárcám nem mindig engedi a hosszú pórázt, így sokszor se lazac, se kékkagyló - de még rio mare tonhalkonzerv sem jut mindig (mert aranyárba mérik azt is) - de persze folyton halat ennék. Na jó, nem folyton, de napi rendszerességgel. Úgyhogy előítéleteimet sutba vágva vettem egy nagy levegőt noname natúr tonhalkonzervet. Na jó, kettőt. Sós lében úszik benne a hal. És meglepően finom, majd veszek máskor is. És a halakat nézegetve láttam, hogy volt ez a marokkói is (meg litván, német, horvát, satöbbi) - és amúgy is van mindenhonnan minden. És vajon mit csinál most az  marokkói ember, aki megnyúzta és bedobozolta az én halamat? Gépsoron, nyilván. De hát a gépsoron is csak ember az ember. Kicsoda ő? Meg aki a lencsét szedi nekem Kanadában? Ne ítéljetek el, én rendszeresen próbálkozom, de nincs magyar lencse. Nincs. Szóval, mit csinál épp a marokkóim? Alszik? Gyereket altat? Elveri az asszonyt? Európában él már egy táborban? Él még? Landed. Az autóban meg nincs nyomkövető. Elképesztő hiányosságok! Marokkóból meg itt a hal.

követek egy gépet

messziről követem, szemmel és szívvel (lélekkel is, naná), azt hiszem, nem szállt fel még a gép, amit néznem kéne (mostantól két óra hosszat, a képernyőtől el sem moccanva, sárga rajzgépeknek drukkolva) én mindig úgy izgulok, kéne egy jó erős zsinór, ami odaköti az éghez, mint a láncos kutyákat a kertbe, szaladgáljon, de el ne szökjön, aztán ha ideért, leeresztenék, mint egy fregolit a plafonról (a gyerekkori fregolink legalább két méter hosszú volt és öt méterről csüngött alá, időnként leszakadt - hogyhogy sosem ütött agyon senkit?), na most már eleget írtam, késő is van, sötét meg hideg, most már érkezzen meg végre, legyen itt nálam a földön

bozóttűz

és én a közepén állok - ennél többet most nem mondanék

a hivatalszerű működésről

V. rajzolni (is) jár, immár hatodik éve. A rajziskolában félévente van befizetés. Természetesen utalni nem lehet. Csak úgy, mint például menzapénzt - de ezt most hagyjuk, azt legalább beviheti a gyerek. De itt kell a szülői aláírás. Félévente. Az adatok alá. Félévente. Név, szülhely, iskolai azonosító, és hasonló sosem változó dolgok. Félévente. És hogy mikor van befizetés? Két napon félévente. Az egyik napon délelőtt 8-12 óráig, a másikon 14-18 óráig. Ha anyuka nem ér rá, kérjen meg a családból valakit. Nem, más napokon nem lehetséges. Nincs oka. Ez a szabály. De ki az a nyugalmazott hivatalsegéd, aki  kitalálta, hogy attól, hogy valaki nem ér rá az egyik alkalommal, biztosan ráér a másikon? Az iskola amúgy mindennap üzemel este 21 óráig. Reggel nem tudom, mikortól. Most kaptam egy kivételes engedélyt, hogy beküldhetem V.-vel a tanárnak a pénzt, zárt borítékban, az adatokat csatolva, közjegyző által hitelesítve, de mégeccer ilyesmi elő ne forduljon, mert ők ezt nem engedhetik meg maguknak, hogy itt mindenki összevissza, mint a lovak a szamarakkal, aztán lám, mi lesz belőle? A hírnevükkel játszanak, ha most ezt megengedik, el ne mondjam senkinek. Nem mondom.

Nők a moziban

Ma is moziba mentem, egy olasz filmet néztem meg, felirattal és olaszul. Bár azt hiszem, most épp jobb lett volna a szinkronizált, mert jó lett volna jobban látni az arcokat, reakciókat, apró szájhúzásokat - én meg helyette olvastam, mint a gép. Sokan beszélnek benne és egymás szavába vágnak. Azt hittem egyébként, hogy valami vicces filmre ülök be. Úgyhogy nektek most szólok: ha valami könnyed és vicces filmre akartok beülni, ne ezt válasszátok. Nekem konkrétan nagyon-nagyon nyomasztó volt. Amúgy jó, meg érdekes, meg minden.

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy milyen elfogadott lett egyedül moziba menni. Kamaszkoromtól sokat járok egyedül moziba és elég sokszor szóltak be, rökönyödtek meg, néztek furán, sajnáltak miatta. Most meg? Voltunk bent összesen tizenheten, ebből két pár, egy magányos férfi, a többi egyedüli nő. Mármint úgy értem a magányost és az egyedüli, hogy a moziba egyedül ment - többet amúgy nem tudok senkiről. Ha magamból indulok ki, akkor bensőséges párkapcsolatban élnek, a lélekrontó munkahelyüket akarták kiszellőztetni a fejükből, aztán pedig tai chizni mentek, majd haza, és még égett a lámpa a fürdőszobában, amikor hazaértek, de mire felsiettek az emeletre, már tök sötét volt és mélyen aludt mindenki. A. Brüsszelben van már péntek óta - ő nem taktikázik, ha ébren van, nem tesz úgy, mintha aludna, hanem boldogan vár. 

két tűz

nem úgy gondoltuk - mondják most - hogy ez majd fenyegetésnek hat, hát miért jutott ez eszedbe, kisbogár, attól, hogy azt mondtuk, sok gondot látunk és hétfőig lesz módod, hogy átgondold újra, hogy úgy legyen, ahogy mi akarjuk, ez nem jelentett igazából semmit, csak hogy gondolkodj még egy kicsit, ha akarsz - persze, csak akkor, hát nem úgy gondoltuk mi, hogy ez olyan zsarolásféle, inkább csak úgy tűnik, elkapkodtuk, most akkor utánanézünk, de az azért - sejted, ugye? - nem biztos, hogy megy úgy, ahogy te akarod, nálad komolyabb emberek is utánanéznek még ennek, hát biztosan megoldjuk, nem úgy gondoltuk, csak egy kicsit fogd már be a szád, hát nem kell, hogy mindenki megtudja azt, hogy mi nem is úgy gondoltuk

az együttműködés meg a kooperáció? eddig sem ment, látod, én akár mérget is veszek rá, hogy most sem fog az menni, nem rajtam fog múlni, de megmondom előre, hogy arról ne is álmodj, hogy másképp csinálom, mint ahogy magamtól elgondolom, most meg mi ez a bizalmatlanság, hogy nyilvános levélben tájékoztatsz, hát elmondtam már telefonon, én nem fogok írkálni neked, a személyem elleni támadásnak veszem, hogy levélben írod azt, amiben már telefonon is ellentmondtam neked, amikor megmondtam, hogy ha megfeszülsz is, te kis kurva, akkor sem lesz itt együttműködés, mert zavarod a köreimet, tűnj el végre a látókörömből, pénztől fosztasz meg, nem kevéstől, ez az én rendszerem, mert én alakítottam, huszonöt évig jó volt, miféle hanyatlásról beszélsz, zagyvaság