nyervog a nyárvég

Beteg lettem ismét, idén az ezerdeik eset kábé. Gondolom, a kezdőcsomagot az uszodai Frutyi bácsi köpte rám, az éjszakai szúnyogírtás mérges gázai betetőzték - nem szűnő, mélyről feltörő ugató köhögésre ébredtem - aztán a mai egésznapos légkondi bebetonozta az állapotot jövő májusig. És a hüvelykujjam is kiugrott (?) - nem tudom, mi történt vele, legszívesebben sivalkodnék, úgy fáj, ha mozdítom, egy kilincset sem bírok lenyomni. Zárjuk is le ezzel 2023-at, majd 2024 tavasz végén folytatom, ha még élek (hátha jövőre nem coviddal ünneplem a májust).

Valószínűség

Vajon mekkora a valószínűsége a következőnek:

Vágyakozva nézegetem az olaszországi szállásokat, amiket a Booking újra és újra feldob, azzal is kecsegtetve, hogy 100 eurót jóváírnak nekem ajándékként (jó-jó, nem nagy összeg, de egy fagyi* kijön belőle) - aztán a szállások közül egyet beszívecskézek és megmutatom A.-nak is, mert az van a legközelebb a parthoz. Megnézi, visszaadja a telefont. Nem érti a teljesen nyilvánvaló célzásaimat sem. A figyelmem könnyen terelhető, így a fb-on folytatom a nézgelődést, ahol a kerületi csoportban azon nyavalyog egy ismeretlen pasi, hogy nincs lenyírva az utcán a fű. Rákattintok a profiljára (igen, teljesen értelmetlenül), látom, hogy van két közös ismerősünkis. És megjelenik az ismerősei közt egy velem egyidős nő is, akit szegről végről ismerek. Ismerem a nevét és az arca sem ismeretlen - bár nagyon sokat öregedett. Gabika az első kamaszkori pasim utánam következő barátnője volt, és mindenki azzal szívatott, hogy ugyanúgy néz ki, mint én. Kicsit tényleg hasonlítottunk, de nem vészesen. Elvette, lett egy gyerekük, elváltak, nemigen hallottam többé egyikükről sem. Szóval, miután most meglátom a rinyáló fickó ismerősei közt, csak rákattintok a profiljára, hogy mi lett vele. A képek többségén egy új(abb) férjjel látható - aztán jön egy kép, amin az öt percen belül megnézett tengerparti szállás látható (később több, egyértelműen beazonosítható képpel), mely szerint most vették ezt a csini apartmant és kiadó, olcsóbban, mint a Bookingon, szívesen ajánlja az ismerősöknek. Mindenesetre én a booking oldalán kiszívecskéztem a képet, nem akarok G. nyaralójában lakni, még ha olcsó, sem.

* fagyiért pedig már nem is muszáj Olaszországba mennem (de van rá millió más okom), mert találtam egy szuper fagyizót.

úszás

A héten háromszor úsztam - egyszer még a Tiszán, aztán szerdán és csütörtökön elmentem uszodába. Szerdán A.-val - vele könnyebb, mert ha ő elhatároz valamit, akkor az úgy is van. Én nem vagyok ilyen sziklaszilárd, nekem folyton közbejön minden - de tegnap úgy éreztem, hogy A. csalódna bennem, ha nélküle nem szedném össze magam, úgyhogy összeszedtem. Mondhatni, nevetségesen lassan úszom, szerdán hatszáz métert teljesítettem fél óra alatt, tegnap hétszázötvenet - de úgy döntöttem, inkább elégedett vagyok vele, hogy máskor is legyen kedvem elmenni. Talán ma is, bár ma fodrászhoz is megyek.

A két alkalomból kétszer egy sávban úsztam egy szörnyeteggel. Én eleve a lassabban úszók sávjába pozicionálom magam - a fenti értékeket látva ez nem lehet kérdéses - és úgy érzem, ott megfelelek a követelményeknek. A szörnyeteg kábé kétszer ilyen gyors - vagyis simán mehetne a többi sáv valamelyikébe is, de nem. Úgy szortyog, liheg, fújtat és köpköd, hogy ijesztő akár előtte úszni (persze megelőz, amint tud, de mivel általában szemből is jönnek, hosszan pöfög mögöttem), mögötte pedig viszolyogtató, mert úgy úszik, hogy minden levegővételnél bevesz egy hatalmas korty vizet a szájába, amit aztán hatalmas fröcsköléssel köp vissza a vízbe a kifújt levegővel együtt. Remélem, nem jár mindennap mint én.

A. pedig vett magának dioptriás úszószemüveget, amiről én nem is tudtam, hogy létezik - és mostantól én is szeretnék.

Továbbá fázom az utolsó nagy hőségriadós kánikulai reggelek egyikén.

bank

Nem tudtok egy jó bankot? Teljesen átlagos nő vagyok. Átlag alatti. Oké, nincs jó bank. De valamit muszáj használni. Szerethető, barátságos lakossági folyószámlát vezető bankot keresek. Igen, hülye vagyok. Nem, nem vagyok hülye. Utálom a bankokat. Nem értem a banki szakzsargont és félek is megtanulni, mert attól félek, kockafejem nő és úgy maradok. Neten intézek mindent. Szeretek a banki felületen (is) jól eligazodni. Sokat utalgatok. Jegyezze meg. Szeretek visszamenőleg is nézelődni saját számláim és utalásaim közt. Ingyen. Kártyával vásárolok. Naponta ötször. Szeretnék külföldön is vásárolni vele. Mármint nem megyünk elég sokszor, de akkor is szeretek vásárolni. Nincsen sok pénzem. Ha így haladunk (így haladunk) nem is lesz. Ha fizetek, azonnal akarom az sms-t róla. Nem szeretek túl bonyolultan belépni (igen, az biztonságtalan). Na, tudtok egy jó bankot?* 

* Ha netán a mostani bankomat javasolnátok sokan, talán kicsit elgondolkodnék a maradáson (csak mert a felület MÉG oké), de kábé bármiben fogadok, hogy nem jön rá szavazat.

Rámenős

Ha össze kellene szedni néhány jelzőt rólam - akár nekem magamnak, akár valaki másnak - kötve hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutna az első ezer jelző közt említeni a rámenősséget. Én ennek örülök. Ugyanakkor azt látom, hogy több kéne belőle, mert egyszerűen képtelen vagyok érvényesülni a piacon. Egyszerűen a többi paradicsom pirosabb, más paprikák erősebbek, a dinnyék nagyobbak, a szilvák édesebbek, a kukoricák tömöttebbek, a sóska savanyúbb, a krumpli hívogatóbb - muszáj tennem valamit. Proaktivitás - súgtam magamnak. Az sokkal elegánsabb, mint rámenősnek lenni. Jó, hát egyelőre nem jött be, de én megtettem azt a bizonyos lépést. És még akár be is jöhet egyszer.

P.S.: hogy mit csináltam? személyes megszólítással messengerüzenetet küldtem azoknak, akik korábban egy gombnyomással érdeklődést mutattak a holnap induló eseményem iránt.

P.S.: most meg ég a pofám, hogy letarolva szégyent, szerénységet (stb) nyomulok, mint állat

Zerocalcare

A Netflixen kell keresni vagy könyvesbolban. Olasz könyvesboltban. Egy újabb ok arra, hogy most azonnal vissza akarjak menni. Olaszországba.

Tisztulási folyamat

Állítólag egy tisztulási folyamaton fog átmenni a fidesz. Erről azt gondolom, hogy van az a szennyezettségi mérték (jelen esetben többezerszeresen túlteljesítve), amin már nem segít a mosás, mosogatás, mosdatás, tisztogatás, pucoválás, a végén így is, úgy is ki kell dobni, de még jobb elégetni az egészet, hogy írmagja se maradjon. Aztán neki lehet kezdeni egy valódi tisztulási folyamatnak. Az én életemben ez már nemigen fejeződik be (pedig szeretnék hosszú és boldog életet élni) - szóval, jobb lenne mielőbb nekikezdeni, anélkül, hogy a vakok még néhány újabb esélyt adnának a szarnak*.

* nem tudok olyan trágár szót, ami mélységében és romlottságában ténylegesen ki tudná fejezni azt a szennyet, amit ma a fidesz, a kdnp, a kormánypárt, a ner (stb) szavak Magyarországon jelentenek.

minivakáció

Hát, elszöktem a Tiszához. Papíron dolgoztam. Khm....khm... nem szép az ilyesmi, de talán megbocsátható annak a fényében, hogy papíron sokszor épp pihenek, miközben a való életben dolgozom. Hiába, más a papírélet, mint a reality.

Hogy mi volt a legjobb? Röviden minden. Hosszabban a folyó, a gát, a füvek, a fák, a szilva, a füge, a szőlő, a víz, a víz, a víz, a víz, a vacsorák (amiket nem én főztem, de mind a tíz ujjamat megnyaltam utánuk), a naplemente, a tűzijáték, a sok scrabble, a (nem sok, de valamennyit mégis) olvasás, és még az ágy is viszonylag jó volt - az ágy persze mindig ugyanaz, én idomulok hozzá mindig másképp. És alig volt szúnyog, kevesebb, mint Pesten. Szedtem örökéletű sóvirágot is - kábé öt év után lecserélhetem a korábbiakat (avatatlan szemnek mondjuk pont ugyanúgy néz ki - de én látom a cserét). Erre a hétre még szívesen (nagyon-nagyon szívesen) ott maradtam volna, de félek, hogy tíz nap lógás esetleg már szemet szúrna valakinek.