nagyon szeretem

csak nem bírom elviselni

kis képes kaotika*

* arról már letettem, hogy olyan sorrendben kerüljenek ki képek, ahogy én eredetileg elterveztem

 

Gólya

Tudom, hogy annyi baj van a világban, de amikor már másodjára látok idén gólyát alacsonyan repülni a házunk felett* és fecskéket cikázni az égen (a fecskéket inkább csak akkor, amikor nincs eső és kint tespedünk a hintaágyban), akkor mégis megtelik a szívem reménnyel és boldogsággal. És kikeltek a retkek a magaságyásban** (ültettem bele kétféle retket, két sornyi kaprot, spenótot, sóskát, lestyánt, hagymát, zellert, tormát).

És V. megkapta az első Pfizer oltását, aminek nagyon, de nagyon örülök.

* nem, sajnos nem lesz több gyerekünk, de ezt örök életemben bánni fogom, akkor is, amikor a meglévő kettő szívcsordulásig cuki, meg akkor is, amikor olyan bunkók mindketten, hogy legszívesebben letépném a fejüket alaposan beolvasnék nekik és soha többé nem kapnának enni

** a négy normál raklapból épült, így nagyjából egy köbméteres ládába eddig vagy húsz köbméter színtiszta aranyból álló földet hordtunk, nyilván a hülyének is megéri néhány gumónyi retekért - de repes a szívem, ha látom

Különvélemény

A májusi eső és az arany összefüggéseit én nagyon másképp látom - különösen az épphogy elmúlt április tükrében - mint a közismert szólás(mondás)*. Baromira utálom már az egynemű, szürke eget.

* Vagy már elfelejtettem, vagy sosem értettem pontosan a definíciós különbséget szólások és mondások közt.

Csavarbolt

Jártunk minap a csavarboltban, azt hiszem, átéltem azt a poklot, amit egy férfi élhet át egy ruhaüzletben. Rémes volt! És persze százezer más dolog is történt, annyira sok, hogy nincs időm írni, pedig én is hiányolom magam(nak az írást). Szóval, fordulatos két hét áll mögöttünk több tekintetben is, ha lesz két szusszanásnyi időm, megpróbálom végigvenni őket - egyelőre időt kérek, meg türelmet. Addig is sok vidámságot, mindenkinek!

(ha eddig nem tudtátok volna: léteznek metrikus csavarok is, kilóra árulják az ilyesmit, az én rossz ötletem volt, hogy odamenjünk, A. volt az, aki nem hitt benne, de végül - persze - megoldódott a megoldhatatlan probléma az én idétlen csavaros észjárásomnak köszönhetően. Én nem tudom, A. mikor hiszi már el, hogy mindenre alkalmas valami más is - pedig mellettem már rájöhetett volna, hogy a nem odaillő dolgok is tökéletesen működnek, csak akarni kell jól kell megtervezni.)