A nagy süteménynap

Aki olvasott tavaly, az tudja, hogy nem sütöttem semmit, mert a belem is lógott a betegápolástól. A karácsony estét 28-án tartottuk meg, édességként tiramisut csináltam - finom is volt, de hát nem az a tipikus. 29-én eljöttek a nagyszülők, anyósom hozott bejglit, így az is megvolt. Szilveszterre sem sütöttem semmit, még nagyon fáradt voltam. Mivel V. a legújabb allergológiai szakvélemény alapján többek közt letiltódott minden olajos magról, így sem mákos, sem diós dolgokat nem ehet, vagyis nem azt fogok elsőként sütni. De valamit már kell! Édeset is, sósat is. Úgyhogy ma nekiduráltam magam és begyúrtam háromféle kelt tésztát: egy kis adagot a ferdinándhoz (fél kiló lisztből, de ez a ferdinándszeretetünkhöz képest kis adagnak számít), fél kilónyit egy remek sajtos pogácsához és fél kilónyit egy sajtos ropogóshoz. Mivel mindbe csak tojássárgája kell, hamar ott álltam tíz feleslegesnek bizonyult tojásfehérjével - így abból (nem csak abból!) kevertem egy nagy adag csokis banánkenyeret is*. Az már sül, a többi még kel a hideg konyhában**

* nem mindet mi fogjuk megenni, V. jócskán visz belőlük a buliba is magával

** Ma reggeli történet:

én: jaj, szegény kiscicuskám! ugye, fázol te is!

A.: ne keltsd a hangulatot, csak uszítod azt a macskát!

én: csak sorsközösséget vállalok vele

A.: most bebizonyítom, hogy nincs hideg... van egy titkos hőmérőm

én: na, nézzük csak!

A.: itt van feketén-fehéren, hogy...

én: 19 fok van

A.: 19,5

én: ülő munkához a 24 a kötelező a munkavédelmi törvény alapján

A.: igen?

én: igen

A.: jó, de tudod, hogy nem bír 20 foknál többet a kazán

én: tudom... ezért kell mindig vacogva várnom a tavaszt

Hintázik a széken és játszik az étellel, tűrhetetlen

állat ez a macska? Dehogy! Ő a szívünk legszőrösebb csücske, imádjuk!

az év első ajándéka

Lécci, ne nevessetek ki, de én még soha nem jártam Pintér Béla társulatának előadásán. Egyszerűen nem sikerült rá jegyet szereznem, és ugyan időről időre kaptam ígéreteket, hogy szereznek nekem - de ezek megmaradtak ígéreteknek. Amellett, hogy kíváncsi is vagyok, már-már cikinek is éreztem, hogy én még sosem. Hogy nem vagyok elég trendi, sem előrelátó, sem figyelmes, sem gazdag ahhoz, hogy egyszer végre eljussak egy pintérbélára.

Ma reggel - takarítás helyett - a jegy.hu-n keresgéltem ajándékjegyet valaki másnak valami egészen másra. Beikszeltem, hogy csak azokat az opciókat mutassák, amire még van jegy. Erre ott virít egy pintérbéla holnaputánra. Amire amúgy hónapokkal előre is csak előjegyzés van. Na, gondoltam, vagy rosszul ikszeltem vagy nem működik ez a szar. De azért ráklikkeltem. Hogy megbizonyosodjak, mi nem működik. Erre ott virít két pompás jegy egymás mellett zölden! Gondolkodás nélkül megvettem, már el is küldtem A.-nak, hogy színházba megyünk. Remek - írta vissza. Mivel nála a kényszeredett beleegyezés és a kitörő öröm is ugyanezt az egy szót hozza magával (nagyjából ugyanazzal a hangsúllyal), én úgy veszem, hogy nagyon boldog a jegyek láttán.

Kis évkezdő statisztika

Látom másoknál (többeknél), hogy csinos kis statisztikákat készítettek az olvasmányaikról (író nemzetisége, nem, téma, időszak, oldalszám, műfaj, stb) - hogy ez nekem hogyhogy nem jutott soha eszembe, amikor imádom az effajta tök érdektelen táblázatokat és adatsorokat? Na, de sosem késő semmit elkezdeni!

Az év első könyvét, egy regényt, egy 42 éves svéd nőtől (Carolina Setterwall) olvastam. A következő hetek (hónapok?) könyvei pedig egy most 52 éves norvég (de Svédországban, majd Angliában élő) férfitól származnak (Karl Ove Knausgård). Mindkét skandináv író erősen önéletrajzi ihletésű szövegeket hozott létre - úgy tűnik, valahogy megkedveltem az északiakat. Krimiből továbbra is Jo Nesbo a favorit - bár a korábbi Harry Hole kötetek színvonalát szerintem nem érik el az újabb könyvei. De Nesbo a tavalyi évhez tartozik, nehogy véletlenül az ideiekhez vegyétek!

20200101

Jaj, milyen szép hármas számrendszer!

Mivel az nagyon lényeges az év további folyása szempontjából, hogy mit csináltunk az első napon, feljegyzem: éjfél után koccintottunk egy olyan pezsgővel, ami végre ízlett,  aztán aludtunk, reggel eleinte főleg összebújtunk és kávéztunk meg szerelmeskedtünk de ehhez senkinek semmi köze, tiszta ciki lenne, ha kiderülne, aztán meghallgattuk, sőt, megnéztük a bécsi filharmonikusok újévi koncertjét, és közben reggeliztünk kissé elsózott (én voltam) tatár bifszteket (borzalmas lidles kenyérrel), aztán elmentünk sétálni, hogy kipróbáljuk A. új túracipőjét. 5,5 km-rel zártuk a napot, ami másoknak nem túl nagty teljesítmény, de mára épp elég volt (pedig nagyon élveztük, szép volt az idő is, egy cseppet sem fáztunk), aztán főztem lencselevest, amikor hazajött Á. a buliból, együtt ettünk, V.-vel fotókat válogattunk V. barátnőjének a szülinapjára, aztán V. csinált rózsaszín édességet, azt megettük, blogot írtam és olvastam másokét, kiolvastam ezt a könyvet (tegnap kezdtem, de csak ma fejeztem be), gondoltam rá, hogy rendet rakok (de nem tettem), felhívtam a szüleimet egy BÚÉK-kal, macskát simogattunk, neteztünk, beszélgettünk. És még mindig 365 nap van hátra az évből!

BÚÉK 2020

Egyrészt legyetek boldogok ti is, a boldog emberek mindig jobbak másokkal, mint a frusztráltak. Másrészt amit 2020-ra magamnak és minden szerettemnek kívánok: egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget (igen, ennyiszer, ezt nem tudom elégszer és eléggé kívánni, ez az alfája és omegája mindennek, most, hogy öreg vagyok és egészségtelen, pontosan tudom, érzem minden porcikámban - és leginkább kívánom minekünk meg a szüleimnek, de mindenki másnak is), szeretném jövő ilyenkor is felhívni a szüleimet, hogy boldog új évet kívánjak nekik 2021-re, szeretnék békében lenni magammal és másokkal (azokkal is, akiket szeretek meg azokkal is, akiket nem), szeretnék az új diplomám birtokában (is) elkezdeni dolgozni, és sokkal többet keresni, mint most, szeretnék sokat társasozni és beszélgetni a barátaimmal, szeretnék megszépülni (legalább egy kicsit), szeretnék sokat olvasni, sokat utazni, sokat gyalogolni, kirándulni, írni és megmutatni másoknak is, rajzolni, megtanulni rendesen varrni, újra biciklizni, sok zöldséget enni kevés hússal és sok vizet inni, úszni, szeretnék  rendet tenni és tudni rendet is tartani magamban és magam körül, és szeretnék sokkal többet mosolyogni, sőt, nevetni is. Egy boldog, élhető, szerethető világot, egy minőségi új évet kívánok magamnak és nektek is.