megy tovább

moziból jöttünk haza,
jó vicces film volt, sokat nevettünk
biztosan holnap is játsszák,
holnap is lesznek nézők a téren
már elkezdtük mesélni itthon,
de megakadtunk benne
percekig némán álltunk
sírtunk
öleltük egymást
megkérdeztük, hogy történt
V. szorított magához, én meg őt
muszáj volt elmondanom valakinek
mert attól féltem megfagyok
annyi idős volt, mint én
(plusz két év - semmiség)
nem ivott, nem dohányzott
futott rendszeresen
nagy családja volt, négy gyerek
beszélnem kellett róla,
hogy lássam, én még élek
hogy V. is lássa, hogy élek
áthívtunk egy kislányt játszani
megfőztem holnapra és holnaputánra
levelet írtam és telefonáltam
aki kérdezte, annak elmondtam,
hogy nem tudjuk, mi történt,
csak holtan esett össze
nem volt öreg, pont, mint én
pont februári
felhívtam a szüleimet,
a kertben voltak ebben a szép időben
aztán az anyját hívtam,
a fiúét, aki meghalt
beszél a másikon - nem ő vette fel -
egész nap beszél, mondták
mi mást tehetne
csak sír, csak beszél
egyetlen fia volt
sok telefon jön és nem tudjuk, mi a jó,
senki sem tudja
hogy jobb-e felhívni az anyát, akinek meghalt a fia
vagy jobb némán gondolni rá
nem eszik, csak sír
aztán majd enni is fog egyszer
és ha sokáig él, talán nevetni is még
mi is elmentünk sétálni még az este
a nagy döbbent sötét éjszakába
és ugyanolyan illata van a faleveleknek
és kinyílik az internetnek minden oldala
és ugyanúgy fő a karfiol a fazékban
és a mosáshoz ugyanannyi port kell adni
és az éjjeli sötétben az autók lámpával mennek
és a macska követeli a májat
és terveink vannak a jövő hétre
és blogot írok meg olvasok
már sosem ugyanúgy,
mert nem találkozunk már úgy évente négyszer
halászlé sem lesz a kertben főzve télen
a gyerekek majd nélküle nőnek fel
de megy tovább az élet

Van néhány film

Sráckor
Ida
Lavina
Viktória - a zürichi express
Ezerízű szerelem

persze nem ezeket nézzük meg (amúgy pedig nagyon szomorú vagyok (vagy felháborodott?) hogy milyen bugyuta és/vagy félelmetes és/vagy ízléstelen filmeket ajánlanak gyerekeknek 12-es karikával - tényleg nincsenek normális gyerekfilmek? - annak örülök, hogy lassanként majd "igazi" filmeket is meg lehet velük nézni - a Sráckort már bevállalnám velük, ha jó időben játszanák jó helyen)

dúdolmány az elcserélt napokról

Rohanás... nadrág, megvan a zokni
megvan a sál is, meg kell csak szokni,
hétfő vagy kedd van, szerda vagy péntek
menni kell mindig, komoran nézek

vágyam az ágyam, egy kicsit gyűrött
már megint kimaradt a csütörtök
nem hűl a teám, hiába fújom
ameddig várom, a naptárt bújom

tudom, hogy szerdán nincsen még szombat
csak fáj, hogy addig ezerszer nyaggat
főnököm, gyerekem, szomszéd, boltos
ami nekem mindegy, nekik fontos

szombat, vasárnap amíg még voltak
két napot tett ki, csak összefolytak,
úgy folytak össze, táblán a festék,
együtt alkotnák most a hétvégét

hogyha a hétnek lenne egy vége
és minden napból egy benne végre
lenne kedd, szerda, szombat és hétfő
és egy vasárnap, tutira menő,

lenne még csütörtök, lenne péntek
és aznap mind korábban leléptek
hogyha a hétnek hét napja volna
akkor a dalocska másképp szólna

helyeske hétfő, csak egy, nem három,
amit kedd követ, már alig várom,
kedd után szerda, de minden héten,
csütörtök is van, hogyha jól vélem

édes péntek, a délután szabad,
és szombaton mind tovább alszanak,
és aztán végre jön a vasárnap
kinek a húsleves, kinek meg pap

rohan az idő, a munkát tedd le,
még ráhúznék egy napot a keddre
hogyha ma beindulna a verda,
nem állítana meg, csak a szerda

el is felejtettem, mi lesz holnap
anyáink szabadon szappanoztak
szabad a szombat , szabad a péntek
szabad lesz a nap is, amit kérek.

Fogadóóra

Én arra fogadnék, hogy V. magyartanárának IQ-ja nem haladja meg a százat. És a jellemében is találhatunk kivetnivalót. És fogadjunk, hogy pályaalkalmatlan! Csekélyke vigasz, hogy a tanév végén nyugdíjba megy majd, mert addig ontja maga körül a hülyeséget.

(Valódi öröm viszont, hogy a többi tanár, akivel még beszélni tudtam max. öt-öt percet az ott töltött három óra alatt, őszintén kedvesek voltak és csak szuperlatívuszokban emlegették V.-t)

Béka a virágcserépben

Szoktatok MMS-t kapni? Például egy virágcserépben ülő békáról? A. tegnap délelőtt kapott egy ilyet - nemigen tudta mire vélni. A feladó Á. volt. Talán a békáról tanultak biológiaórán és azt akarta megmutatni neked - vélekedtem először. Aztán rájöttem, hogy Á. még reggel felhívott egy kölcsönkért "magántelefonszámról" azzal, hogy tönkrement a telefonja. Talán azóta megjavult a telefonja - vélekedtem később. Mindkétszer hibásan.

Mert Á.-ék nem tanultak biológiaórán a békáról, a kép még nyáron készült apám kertjében. Amikor még működött a telefon. Mármint a képernyője is. Amíg Á. nem vágta földhöz véletlenül. Nem, nem tudja, hogyan csúszhatott ki a kezéből, ő csak suhintani akart vele egyet. Már nem emlékszik, miért akart suhintani a telefonnal úgy, mintha egy varázspálcával próbálkozna épp azonnali, gyors eredményt elérni - mutatja a mozdulatot is, hogy hogyan - de tény, hogy a telefon épp a kezében volt, aztán pont úgy esett ki a kezéből, hogy a földhöz vágódott. Hát, igen, tiszta erőből, mert erőset suhintott. De arra nem gondolt, hogy a telefont valamiért elengedi majd, az váratlan és véletlen volt. Aztán nyomkodni kezdte, hátha megjavul - talán így küldődhetett el a békás MMS A.-nak - Á. nem is tudott róla, csak nézett bután dülledő békaszemekkel, amikor rákérdeztünk.

Így most Á. képernyője tiszta fekete, nem tud telefonálni - én persze felhívhatom, mert kicsöng és felvenni is tudja... ha nem halkította épp le véletlenül... meg ha nála van... meg ha nem suhintott azóta véletlenül még egyet.

A pálinkafőzdében büdös lábú munkások alszanak

Ja, nem.

Ez csak V. iskolatáskája néhány rohadt almával és erjedt körtével, valamint a legalább három hete (!!!!) dobozban elvitt fetás görögsaláta maradványaival. Én rosszul lettem, amikor megláttam (csak a kulcsát kerestem, hogy kiengedjem a macskát), V. rosszul lett, miközben takarította - A. szerint inkább mossuk ki gépben főzőprogrammal. (csak viszonyítási alapként: A. valami rejtélyes oknál fogva a 95 fokos mosás esküdt ellensége)

Jaj, de hülye, jaj, de hülye

Nem, nem mások (mint egyéb írásaimban általában), ezúttal én személyesen. A Balatonnál voltam ma, olyan gyönyörű volt, hogy legszívesebben el sem mozdultam volna a partról (álltam a móló legvégén, arccal a víznek, a szélnek, a napnak, a hajamat romantikusan lobogtatta a szél - és patakokban folyt rólam az izzadság - részben a már említett napsütés miatt, részben pedig mert akkora hős vagyok, hogy még a délutáni előadásom előtt elmentem egy nagy közepes körre - könnyű nekem, mert itt már úgy ismernek, hogy kaptam napközbenre egy szobát és két törülközőt is, hogy tudjak zuhanyozni. Meleg vizet nem kaptam, mint fél órányi felesleges vízfolyatás után rádöbbentem - de egyrészt a hősök nem nyafognak a hideg víz miatt, másrészt már levetkőztem és mégsem mehettem ki pucéran nyavalyogni, szóval, beálltam a hideg zuhany alá - és végül is jó volt ki lehetett bírni)

Aztán iszonyú jó délutánt kerekítettem a résztvevőknek - de komolyan. Még a fb-ra is tettek fel róla videót - de azt leszedettem a szakmai titkaim védelmében. Aztán hazajöttem - de még mielőtt egészen hazaértem volna, úgy megéheztem, hogy kopogott a szemem az éhségtől - pedig ettem már reggel óta két körtét és egy almát is, meg kávét is ittam, sőt, karfiollevest is ettem (a második fogás ehetetlen volt) - szóval, úgy gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, bemegyek a közeli mcdonaldsba valamit enni. Már voltam ott (mondjuk tavaly?), és emlékeztem, hogy nagyjából háromszáz forintért szívesen kiszúrják az ember szemét valami látványos, ámde korántsem egészséges dologgal - de annyira megkívántam egy ilyen fastfoodot, hogy a szemkopogás mellett már a nyálam is csorogni kezdett (ez a kettő messze nem áll annyira jól, mint a hajlobogás) - de aztán azt gondoltam, hogy a lehetőségekhez mérten legyen legalább egy kicsit egészséges (tudom, így sem az), így egy halas szendvicset rendeltem. Némi várakozás után meg is kaptam.

Szerintetek mennyibe kerül egy gyerektenyérnyi halas szendvics? (ha jártok mcdonaldsba, akkor nem ér!) 810 forint volt! Nyolcszáztíz! Nagyon durva! Ugye, hogy nem vagyok normális?

(ja, és a végén még aludni sem bírtam tőle - hogy konkrétan a halas szendvicstől-e vagy a mardosó önvádtól, hogy ilyen egészségtelen marhaságokra szórom a pénzt, azt nem tudom, de tény, hogy ilyen pocsékul rég aludtam)

Ehhez képest V. a múltkor egy elég kevéssé aktualizált matematikafeladatot oldott meg, mely szerint Jolánka elmegy vásárolni, vesz kenyeret 26 forintért, tejet 18 forintért, vajat 47 forintért és sajtot 51 forintért - mennyi pénzt kap vissza az ötszázasból, amit magával vitt? V.-nek nem okozott gondot a feladat (ötödikes - nem is értem, hogy keveredett hozzá egy ilyen példa!) - de aztán megkértem, hogy számolja ki azt is, vajon Jolán a mai árakat tekintve mennyi kenyeret, sajtot, tejet, vajat vett ennyi pénzből, és vajon maradt-e holnapra is (feltételezve, hogy Jolán nem egy csigabiga, hanem egy ember). V. megtagadta az újabb, sokkal izgibb feladatmegoldást. Pedig a várt megoldást komoly társadalomismereti hozadékokkal is szerettem volna megfűszerezni...

Ezért tartok itt

mások: Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
én: Én is? Mindenki? És aki nem kíváncsi, az mitől öregszik meg? És a kíváncsiak vajon miért? Ugyanúgy öregszenek meg vagy másképp? És ezt honnan tudjátok? És ki számít kíváncsinak? Az, aki mások által ismert dolgokra kérdez rá, vagy csak az, aki teljesen ismeretlenekre?