Olvasás

Azt írja egy barátnőm, hogy a férjével közösen felolvasnak egymásnak egy könyvet, amit aztán fejezetről fejezetre megbeszélnek. Még véletlenül sem szeretném elcserélni A.-t senki másra - de azért erre a közös olvasásra irigykedem. A mi érdeklődésünk A.-val kb. fényévnyire van egymástól. Sosem olvassuk ugyanazokat a könyveket, és nagyon ritka, hogy ugyanaz a film tetszene. Voltunk már úgy moziban, hogy azonos időpontokban kezdődő más-más filmekre ültünk be és a végén találkoztunk megint. És soha eszünkbe sem jutna felolvasni egymásnak mást egy-egy rövid híren kívül és azt átbeszélni. Néha nem is értem, hogy keveredhettünk egymás mellé, pláne hogy élhetünk együtt 25 éve. Hamarosan 25 éve - hihetetlen!

A pizsamaparti vége

Idén sokkal (de sokkal) többször veszek majd fel rendes ruhát, mint tavaly. És bár alig volt rá példa a múltban, ezentúl időnként még a zoomos meetingekhez is kisminkelem majd magam. És amellett, hogy persze folytatom - vagy inkább újrakezdem, mert a műtét után még nem lépegettem rajta - a gyaloglógép használatát, többször dugom ki az orromat rusnya időben is (hogy a tavaszi szép időben már többet bírjak)

2021

A tavalyinál vidámabb, könnyedebb, kiszámíthatóbb, békésebb, gazdagabb, reménytelibb, színesebb, találkozósabb, utazósabb,  kreatívabb, de mindenek felett egészségesebb új évet kívánok mindenkinek!  Persze mindenkinek leginkább olyat, amilyenre ő vágyik. Köszönöm, hogy olvastok!

Tájak, nyelvek, emberek

Nektek van olyan, hogy bizonyos földrészeken, országokban, városokban (bármilyen helyszínen) játszódó történetet (könyvet) sokkal sokkal kevésbé szívesen olvastok, mert egyáltalán nem, vagy az átlagosnál jóval nehezebben tudtok befogadni? Vagy épp szívesebben vagy könnyebben?

Azt hiszem, ezért is fáj ennyire, hogy ez az új Ferrante regény rossz, mert amúgy Olaszország és különösen Nápoly környéke nálam nagyon komoly húzóerő - és most nagyobb a csalódottságom. És épp ezért kezdtem el másodikként azt a könyvet, amit többen is ajánlottatok. Még nagyon az elején járok - és szeretem belőle az olasz részeket, de valahogy kicsit taszítanak a szarajevói történetek - holott úgy tűnik, a lényeg ott van, ott lesz. És rájöttem, hogy bizonyos könyveket azért olvastam mindig nehezen (vagy egyenesen soha), mert olyan helyen játszódó történeteket mondtak el, amely helyek történéseibe valahogy nagyon nem akaródzott belevonódnom. Mondok még példát: az orosz irodalmat csak mostanában kezdtem befogadni, korábban kizárólag nyári forróságban tudtam orosz szerzőket olvasni, mert fáztam olvasás közben (még ha nem is téli helyszínek szerepeltek benne). Ugyanígy nehezen veszem rá magam arra, hogy erdélyi írókat/sztorikat olvassak, vagy hogy olyan műveket, amelyek eredetileg spanyolul íródtak és spanyol neve van benne a szereplőknek. Nyilván semmiféle racionális elgondolás nincs ezekben, csak nagyon fura szubjektív érzetek.

Dilemma

A karácsonyi rendelések során indirekt módon szert tettem több négyzetméternyi buborékfóliára. Kidobjam most vagy előtte pukkasszam ki őket?

Krumpli

Most már majd lassan leállok az evéses témákkal (majd ha lesz más történés), de ezt muszáj még megírnom, mert annyira triviális és annyira finom:

nyers krumplit kell lereszelni, 2-3 darabot alma-vagy sajtreszelőn (a miénk vegyes, mindkét felén húztam), kicsit megsózni, megborsozni, jól összekutyulni és a keletkezett kissé ragacsos masszát belelapítgatni egy vastag falú, tapadásmentes serpenyőbe kb fél - egy cm vastagon (fedje egyenletesen), zsiradék nem kell. Lehet magas fokozaton sütni (nálunk kilences a maximum, azon csináltam) 5-10 perc múlva megsül annyira az alja, hogy egyben, mint a palacsintát, meg lehessen fordítani. A másik felét is meg kell sütni. Úgy ahogy van, magában is nagyon finom - de el tudom képzelni fokhagymás tejföllel és/vagy zöldsalátával. A tegnapi például tökéletes amit a lazachoz  készítettem: összevágtam egy édeskömény gumót, két nagy almát, megsóztam, csavartam rá egy teljes citromot és egy teljes narancsot és szórtam rá kurkumát és őrölt borsot.

Kirándulás

Többezer lelkes, szabad levegőre vágyó ember mellett mi is a Mátrát céloztuk meg A.-val. Mátraháza, Mátrafüred, Kékestető, Galyatető útvonalat terveztünk, hogy majd mindenütt kiszállunk, járunk egyet, továbbmegyünk.  Gyüngyösön azt mondta a waze, hogy másfél óra alatt fogunk felérni a Kékeshez, és ssak azért nem lett igaza, mert végül egyszerűen kihagytuk ezt az állomást. Mint ahogy a Sástót is, amint  rádöbbentünk, hogy reménytelenül azonosan gondolkodunk más ezrekkel, Mátraházán aztán tényleg bóklásztunk egy kicsit az erdőben, ott nem volt rajtunk kívül senki, de nekünk az őszi erdő nem volt elég, ezért átmentünk Galyatetőre, ahol végre volt egy kis hó is - valamint többszázan, akik szintén havat akartak látni.

Hazaérve megettük a tegnapi hagymalevest és pásztorpitét, aztán kettesben kibontottuk a karácsonyi szabadulójátékot. Sajnos butábbnak bizonyultunk, mint ahogy vártuk, a 60 percből 58-at elhasználtunk, mire kijutottunk - és ez volt a legkönnyebb játék a négyből. És még mindig nem teljesen értünk minden megtett lépést (de legalább néhány ponton szerencsénk volt). Az biztos, hogy több fényre és jobb nagyítóra mindenképp szükségünk lesz a következő játékoknál - de talán Á. és V. is lendítenének a csapatunkon.

Szókincs

Amikor gyerek voltam, kétféle főzőedényt különböztettünk meg, lábast és fazekat. A fazékban jellemzően leveseket főztünk, vagy a sok vizet kívánó gombócokat (de persze volt hatalmas mosófazekunk is, ez a pelenkák és egyéb fehér textilek kifőzésére szolgált). A lábasban főttek a főzelékek, pörköltfélék és kislábasban vitte a nagymamám az ebédet a könyvkötődébe, ahol dolgozott. A fedő vastag gumival volt az edényre szorítva - de ez mellékszál. Voltak persze serpenyőink is, azokban sütöttünk a gáztűzhelyen, és tepsik, amiket a sütőben használtunk. Én is ezeket tanítottam a gyerekeknek: az alacsonyabb főzőedény a lábas (és ezt ugyan nem tanítottam, de eszembe nem jutna lábasban főzni levest), a magasabb falúak pedig a fazekak, és nem állna kézre, ha abban kezdenék neki egy pörköltnek vagy főzeléknek.

Erre mit látok egy hirdetésben? Hogy magas lábasok eladók. A kép pedig fazekakat ábrázol. Rá is kerestem gyorsan a neten, hogy más is használja-e a "magas lábas" kifejezést vagy egy teljesen egyedi szóhasználóra bukkantam - erre kiderült, hogy különféle cégek ezen a néven forgalmazzák a fazekaikat. De árulnak másutt mások fazekat is - "alacsony fazékkal" viszont nem találkoztam.

Ennyi. Semmi különös, nekem fura. Úgy tűnik, mintha időnként a faék egyszerűség irányába mozdulna a nyelv. Piros alma, zöld alma. Lábas, magas lábas. Kerek kanál? Szúrókanál? Vágókanál?