Fejet hajtok a macskánk előtt

Mert míg engem simán átvert a macskaeledel dobozának új dizájnja*, addig őt egy percig sem lehetett átejteni a palánkon. Beleszagolt az új tasakból kiömlő régi minőségbe - aztán keservesen elfintorodott. Az a baj, hogy mással nem készültem a hétvégére számára - így mehetek újra vásárolni a szakdolgozati előkészületeim helyett. Nyaff. Miért nem vagyok én is olyan okos, mint egy macska?

* három dobozzal is vásároltam

A vegyszer nevű cukrászda üresen tátong

a  Drégelyvár utcában. Sietek hozzátenni, hogy jól is van ez így. Mielőtt még tudtam volna bármit is erről a helyről, úgy gondoltam, hogy itt fogom eltölteni azt a másfél órát, amennyi felesleges időm hirtelen adódott távol az otthonomtól. Először az elátkozott kereszteződés átellenes sarkán próbáltam újságot vásárolni egy hírlappalota (vagy ehhez hasonló nevű) helyen, de minden általam kért lapra azt mondta a hölgy, hogy neki ilyet nem hoznak. Kitartásomnak köszönhetően végül is találtam egy női magazint, ami olvashatóbbnak tűnt a többinél. Kifizettem, és az újsággal együtt átvonultam a Vanilinba. Teljesen üres volt a hatalmas terasz, majd belépve láttam, hogy a belső tér is kong az ürességtől. Megkérdeztem a pultnak támaszkodó nyegle csajt, hogy hogy működik náluk a rendszer, vagyis odabent kell-e rendelnem és kihozzák, vagy leülök kint és úgy hozzák ki, amit rendelek. Nem tudom elég jól visszaadni azt a foghegyről odavetett választ amit kaptam: előbb itt bent fizetsz, aztán majd kiviszed magadnak. Én általában szívesen tegeződöm másokkal, de ha bemegyek egy üzletbe, jó napot kívánokkal köszönök, akkor ezért egy kicsit nehezményezem, ha egy nálam körülbelül harminc évvel fiatalabb viaszbaba így válaszol. Persze hülye vagyok, nyilván ez volt beleprogramozva. Ennek ellenére még mindig úgy gondoltam, hogy rendelek valamit a női magazinom mellé. Kértem egy kávét, egy szénsavas vizet, majd megkérdeztem, hogy a sajtos rolót vajjal vagy margarinnal csinálják-e. Butábban már nem tudott nézni a csaj a korábbinál, de erre bután és hozzá felháborodottan is bámult. Honnan tudná, nem ő süti - válaszolta dölyfös magabiztossággal. Kérdeztem, hogy akkor hogyan tájékoztatják az allergén összetevőkről a fogyasztani szándékozókat. Odaintette jóval idősebb, de hasonlóképpen bunkó kolléganőjét, akivel ezután már ketten értetlenkedtek azon, mi közöm van ehhez az egészhez. Fizessek és vigyem az árut, ne tartsam fel őket. Még mindig nem adtam fel teljesen, és kértem három gombóc fagylaltot is pohárba. Majd ha ezt kifizetted, akkor veszek fel új rendelést - nyekeregte a próbababa. Ha lassan is, de felfogtam végre, hogy mit akartak mondani az elejétől kezdve: menj innen! Ez a cukrászda szar! Nem azért vagyunk itt, hogy bárkit is kiszolgáljunk! Szóval nagy nehezen vettem az adást és kijöttem. Egy próbálkozásom volt még az ominózus sarkon, bementem a harmadik nyitva lévő üzlethelyiségbe is, oravecz pékség névre hallgat. Beléptem - savanyú izzadságszag, sápadt nejlonzacskókba gyömöszölt kenyerek bámultak rám a polcokról. Itt még a búbánatot is benejlonzacskózták. Néztem, hogyan meneküljek ki anélkül, hogy megbántanám A"magyar vér összeköt!" felirat alatt tevékenykedő két embert. Kértem itt is egy kávét, aztán ahogy kedvesen szóltak hozzám, felbátorodva kértem egy vizet is. Majd megkérdeztem, mivel van töltve a bukta. Baracklekváros? - reménykedett bennem valami nagyon naiv rész. Nem - mondta a női alkalmazott - valami izé van benne, az a piros. Szilvalekvár? - reménykedtem tovább hülyén. Hitlerszalonna - mondta a tulajnak kinéző férfi - magának ezt ismernie kell - tette még hozzá. Ismerem - mondtam - ezért nem is kérek, köszönöm. A kávémmal visszaültem a toronyház parkolójában álló autómba, ezerszer jobb hely mind az újságosnál, mind a Vanilinnál, mind pedig a pékségnél. A magazint ki sem nyitottam, annyi új élmény ért ebben a kereszteződésben, hogyv mivel szórakoznom: blogot írok. Lassan talán fogad végre a kozmetikus is.

Madarat tolláról, tanárt barátságtalanságáról

Megint tábori true story - mert ott aztán történnek a dolgok.

Egy sátorral árnyasított, ezért bődületesen meleg padnál négy fiú sakkozik. Vagy kettő sakkozik, kettő meg átbámul. Megvitatják, mit hová kellett volna tenni, hogyan lép a ló huszár, merre tart a királynő, kicsit veszekszenek, hogy ki nézhet át a másik táblájára, meg hogy ki lökte fel a bábukat és azok oda kerültek-e vissza, ahol voltak, vagy véletlenül eggyel odébb - szóval, játszanak.

A sátrakon kívül egy kislány bolyong, talán fiatalabb a fiúknál, talán egyidős velük, csak véznább. Csapódik ide-oda, de mindenhonnan elzavarják. Végül is odaül a négy fiú mellé, könyökölve, néma áhítattal nézi őket. Így megy ez vagy öt percig is - mire a fiúk egyáltalán detektálják, hogy ott van.

Azonnal összefognak négyen és hangosan vijjogni kezdenek: Ági néni! Ááááági néééééni! Nem hagy minket! Nem hagy sakkozni! Szeretnénk játszani, itt játszottunk négyen békésen, de most idejött ez a lány és nem hagy minket békén! Ááááági néni! Tessék szólni neki, hogy hagyjon már végre minket játszani!

Ági néni épp fontosat beszélget Pitta bácsival - ezt csinálják egyébként reggeltől estig. Nemigen bírják a zaklatást. Egy darabig próbál is úgy tenni, mintha nem neki szólna az Áááááginéééééni! - de mivel a többi tanár épp elment máshová beszélgetni, muszáj, hogy ő reagáljon valamit. Ha már az a galád Pitta nem tesz semmit. Pedig mint férfié, övé a felelősség - meg a síp is az ő nyakában lóg, amivel ki lehet szúrni a gyerekek fülét. De Pitta azt mondja, intézd csak Ágikám, addig elfutok egy telefonra. Ágika tehát odafordul - szigorúan csak felsőtesttel - és azt mondja: Incike, keress magadnak egy kis barátot és hagyd a gyerekeket játszani! Incike egy kicsit tiltakozik, hogy ő csak nézte, de mivel Ági néni és a fiúk is nagyon csúnyán néznek rá, feláll és újra bolyongani kezd táborszerte. Pitta visszatér a telefonálásból, nem kell ide síp, látod, Ágikám, Ági néni megnyugszik, beszélgetnek tovább, a fiúk is folytatják a lökdösődéses sakkot, a többiek most sem játszanak Incikével - megy minden a régi kerékvágásban.

Csillát megölték, nem kell félnetek, haladjatok északnyugat felé

Így foglalnám össze egy mondatban, hogy megszűnt a waze magyar nyelvű opciója, ezért elkezdtem használni a Google útvonaltervező alkalmazását. Egyelőre a saját belső szoftverem égtáj-meghatározó funkciói nem működnek tökéletesen, még napsütésben sem mindig tudom azonnal, hogy merre vegyem az irányt, ha például a címben is említett utasítást hallom, mely szerint északnyugat felé kell elindulnom - de gondolom, hogy idővel majd felnövök a feladathoz. Ha már angolul nem tanultam meg rendesen.

Magyar Közöny

A magyar kormány hivatalos értesítője és egyben álláspontja minden, az ország lakosságát érintő, jóllétét növelni képes lényeges kérdésben.

Aranyóra

Reggel hét és nyolc közt süt be hozzám a nap - ekkor célszerű takarítani. Ha mindehhez nem társulna permanens kánikula, még jobban tudnám szeretni.

Érdek nélkül, de nem érdektelenül

Egy aranyló sárgabarackokkal teli fa az ablakunk előtt akkor is gyönyörű, ha másé.

Megvan

az utolsó félévem utolsó jegye* is - már csak a nagy hajrá van hátra az újabb diplomáig: szakdolgozat, védés, záróvizsga.

* négyes... holott ki sem nyitottam a könyveket... írjuk a rutin számlájára

Hóvégi anzix/2.*

- Brrrr, de savanyú... mi ez?
- Ezt a kurva kenyai kávét is meg kell innia egyszer valakinek**



* Hó elején, de hol van még az a családi pótlék?
** magad, uram, ha szolgád nincsen

P.S.: a médiaelnök nem én vagyok

Hűvös reggel

 - hát nem egy imádni való, gyönyörű szókapcsolat?

Hóvégi anzix

én: nincs egy kis földimogyoród?

V.: nincs sajnos

én: nincs egy kis földimogyoród?

Á.: miért lenne?

én: nincs egy kis földimogyoród?

A.: az is kell a vacsorába?

én: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mi mondjuk meg, mi kell egy ételbe*

A.: mi?

én: abból főzök, ami van - de ez jól illene bele

* ennyire persze nem tragikus az anyagi helyzetünk, de tény és való, hogy ebben a melegben semmi pénzem kedvem nincs vásárolgatni, csak este főzök és csak abból, amit itthon találok**

** így születik mára egy cseppet sem autentikus***, ámde kínainak nevezett vacsora

*** kockázott csirkemellet dobtam az utolsó fej fonnyadt hagymákra, aztán kínai citromborsot, ázsiai citromfűszárat, sok fokhagymát és gyömbért, majd teriyaki szószt (szójaszósz nincs most), aztán egy csomó fafülgombát, egy zacskó fagyasztott zöld színű hosszú babot, némi csiliszószt és csicseriborsót - aztán a földimogyoró hiányát kompenzálva tahinit is. Minden ellenkező várakozással szemben az étel finom - rizs lesz hozzá.

Homár reggelire

Reggel a fb-ról áttévedtem a Homár oldalára - és mivel az utóbbi időben nem került elém, ott visszamenőleges olvasgatásba kezdtem. Aztán megjelent A. a reggeli kávéval és én elújságoltam neki, hogy miket olvastam a Homáron - hozzátéve azt a nagyon szerencsétlen félmondatot, hogy kár, hogy az elmúlt években sosem jutott eszembe Homárt olvasni, hiszen nekünk is lett volna néhány olyan ügyünk, ami a Homár ollói közé való.

- Például? - kérdezte A.

- Például az ominózus ügy a KELLO-val, amikor évekig kellett leveleznem velük meg a régi iskolával meg a KLIK területi kormányzójával ahhoz, hogy végre levegyenek V. nevéről egy olyan  tankönyvtartozást, amit mi sosem halmoztunk fel (ellenben a régi iskola a nevünkben igen) - mondtam egy szuszra.

- Annak még nincs vége - mondta A.

- Mi? de hát a KLIK helytartóhoz intézett levéltömeg után nem válaszoltak soha többé és a pénzt sem kérték

- de, kérik - így A.

- mi van? mikor? ki? hogyhogy?

- odatettem neked a Kellos levelet az asztalodra.

- az én asztalomra? Bakker, azon egy komplett hadsereg is elveszne... mégis, mikor?

- úgy egy hónapja

- és miért nem szóltál?

- mit kellett volna szólnom? gondoltam, látod

- nem láttam... és nem is értem, miért tetted oda....

(innentől csúnyán összevesztünk, aztán elég szépen kibékültünk - ezeket nem részletezem)

Szóval, basszus, úgy tűnik, még mindig tart az ügy. A levél és a csekk persze nincs meg, hogy legyen mire hivatkozva rájuk borítanom az asztalt, úgyhogy valószínűleg majd szeptemberben jelentkeznek azzal, hogy V. nem kaphat tankönyveket, mert tartozásunk van (nincs!)