Egy csipetnyi plusz hétvégi ebédhez

Megnéztem ezt a fb-on talált videót tegnap:

http://finomreceptek.com/mennyire-tudunk-fozni-holgyeknek-kotelezo-a-video.html

és aztán a vele kapcsolódó, hozzá hasonlókat is sorban. Lehet hogy egymillió embert kérdeztek ki és az öt-tíz legviccesebbet vágták csak be (de gyanítom, hogy nem ez volt az arány). Azért megnyugtat, hogy a gyerekeim több érvényes választ adtak, mint az uccaembere. Én pedig amúgy csekély önbizalmamban most alaposan megerősödve úgy látom, hogy simán alkalmazható lennék jó pénzért szakácsnőnek a hagyományos és a különféle reformkonyhák kedvelői által is, sőt, háztartástantanárként is kiválóan megállnám a helyem. Miért is nem vezethetek híres és elismert lakáséttermet? (ha A. nem lenne rosszul már a gondolatától is, bizony, csinálnék)

utó: a mai ebéd rozmaringos sült kacsamell volt krokettel és erdei gyümölcs mártással (nem kacsaporból és házi krokettel, fagyasztott gyümölcsből).

tükör, ki a legszebb, én

You're 7% conservative, 93% liberal.

 

Ez van.

 

(innen: http://science.time.com/2014/01/09/can-time-predict-your-politics/)

E/1., műveltetés

A fiam lába a fotel alól lóg ki hosszan (lábhosszban és időben is hosszan):

- Mit csinálsz?
- A macskával játszom.
- A fotel alatt?
- Igen.
- Mit játszol vele?
- Settenkedtetem.


és egy másik, közel húsz évvel korábbról az apjával:

- én mindenképp szeretnék majd macskát
- én meg gyíkot
- gyíkot??????
- igen, egy kicsi gyíkot.
- de azt nem lehet simogatni
- nem is arra kéne
- hanem mit csinálnál vele?
- sütkéreztetném a napon

Változások

Az idei farsangon Jeanne D' Arc  szeretne lenni. A valóságban pedig színésznő.

Amiről soha nem ír senki

Tegyük hozzá rögtön, érthető, hiszen ilyesmiről nem való írni. Beszélni sem. Meg ugye nem is érdekel senkit. De ha már nagy kíváncsian idekattintottatok, elmondom, hogy van néhány egyszer használatos bugyim. Kicsit több, mint tizenkét éve vettem őket, mielőtt Á. született - hogy majd ne vérezzem össze a szép bugyijaimat. És így is lett, beváltak. Úgyhogy szépen kimostam őket, egyszer, sokszor. Mindig szükség szerint. Aztán megszületett V. és a bugyik még mindig jók voltak (és továbbra is tökéletesen tisztára moshatók). Aztán eltelt tizenkét év, és a bugyik még mindig jók és tisztára moshatók. Mint valami mesében. A többi bugyi jön, megy, málik, szakad, fakul (foltosodnak is, de ezt már tényleg olyan ciki leírni, hogy ilyen diszkrét kis zárójelben teszem csak ide, mintha igazából itt sem lenne, csak gondolnám, ti meg csak úgy olvasnátok a gondolataimban, mintegy teljesen véletlenül, így talán nem történik semmi illetlenség) - de ezek az egyszer használatosak egyszerűen tökéletesek a nehéz napokon (értitek, ugye? hát persze, a piros betűs napok). Szóval, tök jó egyszer használatos bugyikat vettem akkor.

P.S.: nagyon gáz dolog leírni azt a szót, hogy menstruáció? vagy havi vérzés? de miért?