2014. január 11., szombat

Egy csipetnyi plusz hétvégi ebédhez

Megnéztem ezt a fb-on talált videót tegnap:

http://finomreceptek.com/mennyire-tudunk-fozni-holgyeknek-kotelezo-a-video.html

és aztán a vele kapcsolódó, hozzá hasonlókat is sorban. Lehet hogy egymillió embert kérdeztek ki és az öt-tíz legviccesebbet vágták csak be (de gyanítom, hogy nem ez volt az arány). Azért megnyugtat, hogy a gyerekeim több érvényes választ adtak, mint az uccaembere. Én pedig amúgy csekély önbizalmamban most alaposan megerősödve úgy látom, hogy simán alkalmazható lennék jó pénzért szakácsnőnek a hagyományos és a különféle reformkonyhák kedvelői által is, sőt, háztartástantanárként is kiválóan megállnám a helyem. Miért is nem vezethetek híres és elismert lakáséttermet? (ha A. nem lenne rosszul már a gondolatától is, bizony, csinálnék)

utó: a mai ebéd rozmaringos sült kacsamell volt krokettel és erdei gyümölcs mártással (nem kacsaporból és házi krokettel, fagyasztott gyümölcsből).

2 megjegyzés:

  1. ui: hány perc alatt készült el?
    kacsaporról a régen munkahelyünk által gyártott kakasos por jutott eszembe, aminek a nevétől mindig röhöghetnékem támadt.
    Volt azért egy-két nem egyértelmű kérdés, pl ahonnan a férjemék származnak nem igazán ismert a töltött káposzta, vagyis egy teljesen más étel, mint amit mi itt a Hajdúságban, illetve Szabolcsban megszoktunk. Brassóin meg teljesen mást értünk.
    Ezzel nem menteni akarom a válaszolókat.

    VálaszTörlés
  2. Nem volt túl hosszú idő, egy kacsamellet sütöttem, az volt kb. másfél órányi sütés , előtte 5 perc fűszerezés, és míg sült a kacsa sült, addig bőven elkészült a gyümölcsmártás (a fagyasztott gyümölcsöt felmelegítettem egy kis cukorral, sóval, balzsamecettel, borral és a végén hozzákevertem a kacsa mellett pépesre sült rozmaringos almákat is), és a krokett is csak annyi volt, hogy kis darabokra vágott krumplit megfőztem, összetörtem és liszttel tésztává kevertem, azt kisütöttem. Pont egy ebédnyi volt, sem hús, sem krokett nem maradt, mártás igen, meg egy tálkányi kacsazsír.

    Nem azon lepődöm meg, hogy másképp ismernek az emberek egy-egy ételt, hanem hogy tényleg alapszavakkal nincsenek tisztában. Nagyon ritkán rántok be ételt, de a szót és a technikát ismerem. A fazék-lábas-serpenyő-tepsi megkülönböztetés is elég triviálisnak tűnik. Szóval az, hogy úgy tűnik, némelyeknek tényleg az elemi szókincsük is hiányzik a főzéssel kapcsolatosan - és a megkérdezettek mindegyike olyan középosztálybélinek tűnt. Vajon mit mondanak a gyereküknek, ha kérnek egy fazekat, lábast, serpenyőt, stb - hogy add ide azt az edényt? a hosszú fülűt, a kétfülűt? vagy mit? persze kicsit demagóg is vagyok, nyilván rajtam is lehet fogást találni :D

    VálaszTörlés