Hároméves korom óta

vágyom erre - persze az itt megvalósítottnál konszolidáltabb körülményeket képzeltem el - de ki nem? Egy másus elseji lufigyűjtés eredményeképp a fonott kisszékemmel szerettem volna felszállni, nagyjából a szekrények tetejének a magasságába, de apám szerint kövér voltam* kevés volt a lufim hozzá.

* a valóságban nem voltam túlsúlyos egy cseppet sem, az jóval később kezdődött - többek közt annak eredményeképp, hogy képtelen vagyok normálisan kontrollálni az evést, mivel kiskoromtól azt hallgattam, hogy "elefánt leszel, ha így zabálsz" - és ennek a szellemében nem kaptam reggelit, vacsorát, édességet, stb., pedig sokszor rosszul voltam az éhségtől

Boldog új évet!

Legyen legfőképp és mindenekelőtt mindenki egészséges - ez egyszerre a minimum és a maximum, amit kívánhatok. Na jó, azért alapként legyen mindenkinek legalább egy valaki saját magán kívül, akit szerethet és viszontszereti. A többi csak hab a tortán. Kívánok még sok olvasást, kirándulást, friss levegőt, kíváncsiságot, érdeklődést, szerelmet, boldog, sokszor találkozó családokat és barátokat, sok játékot, alkotást, sikert, fényt, örömöt, boldogságot, tanulást, érdekes, értékes munkát, olyan kihívásokat, amikre örömmel vállalkozunk - és azok nagyszerű teljesítését. Harmóniát magunkban és a világban. Pénzt ahhoz, hogy jól élhessünk. Gyors netet. Elegendő időt. És csodákat oda, ahol más már nem segít. És mindezen kívül mindenkinek minden egyebet is, amit ezeken kívül szeretne.

2021

A tavalyinál vidámabb, könnyedebb, kiszámíthatóbb, békésebb, gazdagabb, reménytelibb, színesebb, találkozósabb, utazósabb,  kreatívabb, de mindenek felett egészségesebb új évet kívánok mindenkinek!  Persze mindenkinek leginkább olyat, amilyenre ő vágyik. Köszönöm, hogy olvastok!

Beszüremkedik

Olvasom Jo Nesbo új könyvét (nem, még nem végeztem Knusgarddal, Nesbo beelőzte, tegnap akartam elkezdeni, de csak ma jutottam végül hozzá) és azt olvsaom a tizenegyedik fejezet elején, hogy "Még a falunapra sem szoktak ennyien eljönni. Hatszáz széket tettünk ki a közösségi ház nagytermében, de így sem jutott mindenkinek" - mire az fordul meg a fejemben, hogy hogy az ördögbe, tarthatnak a norvégok hatszáz fősnél nagyobb rendezvényeket, mikor járvány van... sőt, szó sem volt arról, hogy bárki maszkot viselne, azt meg hogy... aztán rájövök, hogy irodalmi művekben nem kötelező a maszkviselés... sőt, a járvány sem. Micsoda szabadságot ad az olvasás! - és hogy beszüremkedik mégis a valóság.

kicsi a rakás

Kudarc siker siker kudarc hátán.

Mint látszik, eléggé összetett a dolog. Egyrészt hiába csináltam egy tök jó plakátot, találtam nagyszerű helyet, az emberek azt mondják (magukban, nyilván) hogy a jófenét megyek én csoportba covid idején - és hát mi mást mondanék, mint hogy igazuk van. Én sem mennék, ha nem húzna a vágy, hogy vezessem a csoportot. Még lefut ez a dicstelen hirdetési kör, aztán abbahagyom - magamban már elengedtem, sőt, szinte drukkolok, nehogy összejöjjön és ne nekem kelljen lemondanom.

Aztán még van az is, hogy megfáztam megint. Tegnap. Nincs hőemelkedésem (de olyan, mintha lenne), kis fejfájás, kis köhögés, kis diszkomfortok laza mászkálása testszerte. De nem merek szólni róla senkinek, mert nem szeretnék ismét három hétre itthon ragadni. Vagyis nagyon szívesen tölteném itthon minden napomat, míg a vaskos covidfelhő a fejünk felül el nem múlik. Ugyanakkor szívesen is dolgoznék, mert szeretem. Foncsikának azért szóltam, hogy itthonról űzöm az ipart ma, meg holnap, meg holnapután.  Szomorú lett. Aztán viszont programom van.

Vasárnap, hétfő, személyes jelenléttel. Bakker, a pszichológust el kell tolnom egy héttel. Vagy korábban hazajönnöm, jóval. Vagy eleve online kapcsolódnom vasárnap meg hétfőn - az király lenne. Vagy elhalasztani azt. Az rossz lenne. Mert elismerések várhatók, arra meg vágyom. Vannak előjelek rá, hogy így lesz.

Több mindenhez lenne kedvem naponta, mint amennyit egy-egy napba bele bírok tuszkolni, különösen, hogy szeretek komótosan, kényelmesen élni. Sok felesleges netezgetés, blogolgatás, szakmai meg magánéleti lassú fecsegések - de hét végül is ez a munkám - firkálás különféle felületekre ezzel-azzal, gombvarrás funkciójukat vesztett anyagokra valamilyen más rendben, a fejben eközben felhőszerűen vonuló gondolatokkal, írogatás, hogy nyomuk is maradjon.

Bakker, hogy én mennyire utálom, hogy újra ki kell találnom fejben a már összeállított szófelhőmet, mert nem kínálja fel és csak azokat tudom beüzemelni, amiket épp akkor elő tudok húzni magamból. Ez a legbotrányosabb hibája az új bloggernek (nem kevés más mellett - de elismerve, hogy a visszakeresést kijavították, az működtethető)

Ma is nagyon kedves

születésnapot ünneplünk, ezúttal A.-ét. Hála a karanténnak, mindenki itthon van, így volt ünnepi ebéd és lesz ünnepi vacsora is. Még ajándékot is sikerült szereznem! Azt hiszem, életem legszerencsésebb napja volt, amikor A.-t megismertem. Szeretnék még vagy ötven évig vele élni (remélem, a kölcsönösség jegyében)

Immunerősítő

Végy 10-12 kedves, szeretetre méltó, vicces kollégát, alaposan rázd össze velük  magad videochaten mintegy két és fél - három órán keresztül. Minél gyakrabban állítod elő és fogyasztod ezt a koktélt, annál nagyobb az esélye a túlélésnek. Köszönöm!

Légy

aki lennél!

Egy energiamezőn szeretnék legelészni naphosszat

Ma van a téli szünet utolsó napja. És a szabadságomé. Holnaptól dolgozom megint. Hiába szeretem úgy általában, most mégsem várom. Most kezdem csak érezni a szünet ízét. Még teljesen le vagyok merülve, most kezdem csak el feltöltögetni magam energiával. Most kezdeném, ha lenne még időm. Egy nap volt eddig, amit hullafáradtan olvasással töltöttem és a mai, amikor végre az aktív pihenést választottuk és délelőtt elmentünk relaxálni egy viszonylag közeli gyógyfürdőbe. Nagyszerű volt. Ja, és elseje óta majdnem mindennap elmentünk gyalogolni. De még mindig annyi a napi feladat: ebédet főzni, ebédeket csomagolni, mosni, mosogatni, ruhát pakolni, hogy sosem érzem azt, hogy kipihentem volna magam vagy hogy magamra fordítottam volna hasznos időket. A szobámban tomboló őskáosz hetek óta csak egyre romlik. És tehetetlen vagyok vele szemben, már a látványa is leszívja az erőmet. Itt ülök a romhalmaz közepén és egyszerűen nem teszek keresztbe egy szalmaszálat sem. Még a lábamat sem, mert azt a mozdulatot is erőfeszítésnek érzem. Help! 2020! Te egy nagyon erős év vagy! Adj nekem energiát!

BÚÉK 2020

Egyrészt legyetek boldogok ti is, a boldog emberek mindig jobbak másokkal, mint a frusztráltak. Másrészt amit 2020-ra magamnak és minden szerettemnek kívánok: egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget egészséget (igen, ennyiszer, ezt nem tudom elégszer és eléggé kívánni, ez az alfája és omegája mindennek, most, hogy öreg vagyok és egészségtelen, pontosan tudom, érzem minden porcikámban - és leginkább kívánom minekünk meg a szüleimnek, de mindenki másnak is), szeretném jövő ilyenkor is felhívni a szüleimet, hogy boldog új évet kívánjak nekik 2021-re, szeretnék békében lenni magammal és másokkal (azokkal is, akiket szeretek meg azokkal is, akiket nem), szeretnék az új diplomám birtokában (is) elkezdeni dolgozni, és sokkal többet keresni, mint most, szeretnék sokat társasozni és beszélgetni a barátaimmal, szeretnék megszépülni (legalább egy kicsit), szeretnék sokat olvasni, sokat utazni, sokat gyalogolni, kirándulni, írni és megmutatni másoknak is, rajzolni, megtanulni rendesen varrni, újra biciklizni, sok zöldséget enni kevés hússal és sok vizet inni, úszni, szeretnék  rendet tenni és tudni rendet is tartani magamban és magam körül, és szeretnék sokkal többet mosolyogni, sőt, nevetni is. Egy boldog, élhető, szerethető világot, egy minőségi új évet kívánok magamnak és nektek is.