Ma van a téli szünet utolsó napja. És a szabadságomé. Holnaptól dolgozom megint. Hiába szeretem úgy általában, most mégsem várom. Most kezdem csak érezni a szünet ízét. Még teljesen le vagyok merülve, most kezdem csak el feltöltögetni magam energiával. Most kezdeném, ha lenne még időm. Egy nap volt eddig, amit hullafáradtan olvasással töltöttem és a mai, amikor végre az aktív pihenést választottuk és délelőtt elmentünk relaxálni egy viszonylag közeli gyógyfürdőbe. Nagyszerű volt. Ja, és elseje óta majdnem mindennap elmentünk gyalogolni. De még mindig annyi a napi feladat: ebédet főzni, ebédeket csomagolni, mosni, mosogatni, ruhát pakolni, hogy sosem érzem azt, hogy kipihentem volna magam vagy hogy magamra fordítottam volna hasznos időket. A szobámban tomboló őskáosz hetek óta csak egyre romlik. És tehetetlen vagyok vele szemben, már a látványa is leszívja az erőmet. Itt ülök a romhalmaz közepén és egyszerűen nem teszek keresztbe egy szalmaszálat sem. Még a lábamat sem, mert azt a mozdulatot is erőfeszítésnek érzem. Help! 2020! Te egy nagyon erős év vagy! Adj nekem energiát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése