az éjjel azon, hogy a szüleim épp akkor fognak meghalni, amikor én a születésnapomat ünneplem A.-val Brüsszelben. Gondoltam, gyorsan leírom, akkor majd elég abszurdnak tűnik ahhoz, hogy oldódjon a szorongás. Leírtam. Nem tűnik abszurdnak. Azt, hogy a brüsszeli kiruccanáshoz (majd a hazatéréshez) újra (és újra) repülőre kell szállnom, már nem is említem (de) - mert nyilván azon is szorongok. Én A.-val repülőre szállok, a gyerekek pedig itt maradnak a földön nélkülünk. Örökre. Hogy valami tényleg abszurdat is írjak: két szorongás közt elszenderedve azt álmodtam, hogy a magasság és az IQ egyenesen arányosak (lettek), és hogy az utcán járva-kelve mindenkiről pontosan tudható, hogy mire számíthatunk IQ terén. Annak örültem (álmomban), hogy A. és én így is szép párt alkotunk, mert arányosan vagyok alacsonyabb nála.
Ismeros erzes, nagyszuleim miatt aggodtam sokat (sokaig ok neveltek, mintha a szuleim lettek volna..). De ez az erzes nyilvan nem szogezhet ide az otthon - munkahely - szuleid szentharomsagaba.
VálaszTörlésRepules: ha extrem a felelem es a szorongas, erdemes szakembertol kerni tablettat, ami atsegit az utazason. Nalunk vegul en voltam a legnyugisabb, pedig tavolsagi buszon is kepes vagyok panikolni...
Brusszel. Ha tehetitek, ki ne hagyjatok Brugge varosat! Mi ugy volt, h Brusszelbe indulunk - oda vegul be sem tettuk a labunkat, az egesz adventi kiruccanast Brugge-ben es a kornyezo varosokban toltottuk.