Hogyan takarítsunk meg egy szempillantás alatt tizennégyezer forintot?

A.: jaj, én mindjárt szívbajt kapok, ez rengeteg cucc, ez legalább ötvenezer lesz
pénztáros: harmincötezer-hatszáznegyvenkilenc forintot kérek!
én: látod, mennyit spóroltunk hirtelen?

Így készülünk mi

Egyelőre sehogy - még mielőtt valaki tőlünk próbálna ihletet meríteni.

Viszont itt van öt gyerek (összesen öt, vagyis csak három a vendég), a nagyszobában társasoznak (Dixitet játszanak - ha nem ismernétek, talán még nem késő karácsonyra beszerezni - csinálni is lehet, csak az időigényesebb, viszont jóval olcsóbb, szóval ez a (méltán) legnépszerűbb játék nálunk tavaly óta), felhallatszik a nevetésük, nagyon jóban vannak egymással, úgy szeretem az ilyet! Volt ebéd, volt süti (csokiszuflé - hadd lássa A., mire valók a kis fehér porcelánbilik - mert A.-t meggyőztem, hogy feltétlenül szükségem van ilyen kis tálkákra még karácsony előtt), én meg... hát, én meg bejglisütés helyett (de hiszen még nincs is hozzá elég mákunk, diónk csak héjba zárva, aszalt szilva sehol..) olvasok. Vettem anyukámnak egy könyvet az agykutatásról - és nagyon tetszik. Nyilván agykutató olvasóim ismeretterjesztő gyerekirodalomnak titulálnák, de annak, akit nem kutatóként, csak szimpla felhasználóként és agytulajdonosként érint a téma, annak szerintem nagyon olvasmányos, érthető - és én külön örülök neki, mert alátámasztja azt a véleményemet, hogy nem célszerű bartoserikán felnevelni a gyerekeket (ki fogom ezt előbb-utóbb jobban is fejteni, bár ha anyukám elviszi majd a könyvet 24-én, akkor idézni már nem fogok tudni belőle) - pillanatnyilag ezerszer jobban esik olvasni, mint sütögetni (a takarításról nem is beszélve... azt hiszem, a gyerekeimet nagyon meg fogja lepni a későbbiekben, majd ha egyszer nyitottak lesznek a témára, hogy létezik karácsony előtti nagytakarítás - ami persze nem helyettesíti a hetenkénti, naponkénti rendszereset... de remélem, a dixitezés is ér annyit...)

A könyv: http://www.libri.hu/konyv/a-valtozo-agy.html

(Vettem apámnak is egy könyvet, annak pedig A. kezdett neki: http://moly.hu/konyvek/richard-p-feynman-trefal-feynman-ur)

Ha majd megkapták őket az érintettek, belinkelem a többi karácsonyit is - azokat egyelőre jól eldugtam a ruhák közé.

Úgy tűnik, beleestem

egy adag élesre fent, majd szanaszét hagyott sarlóba és kaszába (nem, nem kalapácsba), méghozzá torokkal előre. Mert mi más szaggatná ilyen kegyetlenül a torkomat? Egy nappal a nagy bejgliprojekt megkezdése előtt, amikor is a saját kettőn kívül további gyerekek jönnek majd, hogy fényes, illatos süteménysütéssel egybekötött szórakoztató napot tartsak számukra? Azt hiszem, megengedem nekik, hogy egyedül süssenek és egyedül takarítsanak... persze, csak ha jók lesznek.

Fogó

Á. felhív, hogy vége a szünet előtti utolsó tanítási napnak, indul haza.
én: jó napod volt?
Á.: igen
én: örült B. az ajándéknak?
Á.: igen
én: és téged ki húzott?
Á.: egy lány
én: melyik? és mit kaptál?
Á.: focilabdát
én: hú, az nagyon klassz, akkor tényleg odafigyelt... és melyik lány húzott?
Á.: jaj már, nem szeretem lányok nevét kimondani
én: ne már
Á.: jó, az Anna
én: kedves ajándékot adott... óvatosan gyere haza, már sötét van
Á.: visszafogás nem ér!!!!!
én: hm???
Á.: mondtam, hogy a visszafogás nem ér
én: ööö....izé... nekem mondtad?
Á.: nem, fogózunk
én: azt hittem, már eljöttél
Á.: igen, már lent vagyok a kapunál
én: és ott fogóztok?
Á.: hát, mielőtt eljöttem, megfogott a M., aztán most elment mellettem a D., úgyhogy megfogtam őt
én: és akkor D. kit tud még megfogni? nem hazaindult?
Á.: lehet, hogy még találkozik valakivel... vagy ha nem, ő lesz a fogó egész téli szünetben

Kesztyű

Fantáziátlan anyai énem azt találta ki, hogy Á. egy pár meleg, vízhatlan kesztyűt is fog kapni karácsonyra. Nem különösebben briliáns ötlet, elismerem, de amíg nem tart ott a világ felmelegedése, hogy ne menjen a hőmérő +15 fok alá és amíg Á. keze a lábához hasonlóan nő évi két számot, addig új kesztyűre szükség van - és a karácsony előtti időszak ideális a kesztyűvásárlásra, mert ilyenkor tartanak a boltok kesztyűt. És ki sem ment a divatból, mint a garbó.

Vettem tehát Á.-nak egy pár kesztyűt, sötétkék és fehér, úgy néz ki, mint egy kapuskesztyű, tehát ronda valószínűleg szeretni fogja. Megvettem, hazahoztam. Aztán itthon belebújtam, azaz belebújtam volna. Nemcsak azért nem sikerült, mert még nagyobb a kezem, mint Á.-é (ami amúgy fura, mert a lábam kisebb már), hanem főként azért, mert a kívülről jókora kesztyűbe egy kisebb bélést tettek. Vagyis az ujjait bevarrták. Néhány ujját. És csak az egyik kézen - na, de semmiképp nem hordható így, gondoltam, így visszavittem, hogy kicseréljék. A számlát ugyan nem találtam, de a bolt logójával, címével, árral ellátott címkét még nem szedtem le, vagyis nem volt kétségem afelől, hogy visszacserélhető.

Jó napot, ezt a kesztyűt szeretném visszacserélni, mert...
Hol a számla?
Sajnos nincs, de a bolt logójával, címével, árral ellátott címkét még nem szedtem le
Számla kell
Sajnos azt eltettem valahová, de...
Mivel bizonyítja, hogy nálunk vette?
...bolt logójával, címével, árral ellátott címkét még nem szedtem le
Lophatta is
... hát, végül is.... azt nem szoktam... és nem túl logikus utána visszajönni cserére... meg hát a csipogó sincs rajta
Mutassa!
Kicsire varrták a bélést...
Na.... (felveszi az egyiket)... ennek semmi, de semmi hibája
a másik kezén
De ez hibátlan, nézze, felhúztam...
Látom... de az én fiam két kezű gyerek, és a másik kesztyűben a bélés...
Na jó, mutassa azt is!... Nahát! Ezt bevarrták!
Igen...
Nézzétek! Micike! Rozika! Jucuska! Nézzétek, milyen kesztyű!
Ezért szeretném kicseréltetni
Na, jó, hozok egy másikat
Köszönöm
Hozott, felpróbálta, megengedte, hogy én is megtegyem, kicserélte. Úgy értem, tényleg kicserélte. A hibás kesztyűre ráerősítették az újról leszedett csipogót és visszatették a többi közé.
khm...bocsánat, de így a hibásat megint megveszi valaki...
Nekünk a darabbal el kell számolnunk! Örüljön, hogy magának kicseréltük!
Úgyhogy örülök. Ha egyszer azt tanácsolták.

Illusztris

"... és akkor jött egy beosztottam, egyébként barátom azóta is, aki akkoriban a nemtudommilyen kombinát vezérigazgatója volt, hogy..." - mesélte lelkesen a múltba révedt L. a bizottság évzáró ünnepi ebédjén, én pedig igyekeztem nagyon jó társalgónak mutatkozni, és ebbéli igyekezetem komolyságában csak az a tény akadályozott meg, hogy a roston sült cápához bébispenóttal kevert, rockfortos öntettel nyakon öntött rukkolasalátát választottam köretként, és a szósztól csöpögő rukkolaszálak úgy meredtek ki épp a számból, mint a nyári réteken nyugodtan legelésző tarka tehenekéből a vizes fű

(viszont utána szinte mindenkinek beszereztem szinte minden ajándékot, aminek nagyon örülök, mert estére a leszakad a derekam fordulat kínzóan igazzá kezdett válni)

 P.S.: a kép nem engem ábrázol, csak egy hozzám hasonló tehenet - a netről szedtem le, nem a saját tehenünket kaptam le hirtelen (gondoltátok volna, milyen nehéz fűcsomóval a szájában ábrázolt szarvasmarhát lelni? nyilván személyiségi jogok miatt)

Ne vegyetek garbót!

Mert sajnos már nem divat. Ezt tudtam meg az elmúlt három napban több ruhaüzletben is, ahol A.-nak és Á.-nak kerestem garbót. De férfiaknak és fiúknak való garbót többnyire nem tartanak a boltok, hiszen mint mindenhol el is mondták, már nem divat (ahol mégis volt, ott olyan silány anyagú vagy rettenet színű, hogy azokat békén hagytam lógni a boltban), kiment a divatból. Női garbók vannak, talán az még divat. Vagy már megint az? De a férfigarbó már és még nem divatos semmiképp. Az egyik helyen azt is megmondták, hogy miért vegyek kardigánt helyette: ugyanis a kardigánt sokkal könnyebben tudják fel- és levenni, így manapság inkább azt szeretik a férfiak. Végül is örömmel konstatáltam, hogy két olyan jó mozgású, hajlékony pasi is tartozik a családunkhoz, akiknek egyáltalán nem okoz gondot a garbóba való bebújás, sem annak levétele. Vagyis nem okozna, ha találnék nekik. Na jó, Á.-nak végül találtam, részben turkáltam, részben a legkisebb női méret pont jó rá, és ő hajlandó kicsit színesebb holmit is magára húzni, mint az apja (én meg hosszas összehasonlítást követően sem láttam eltérést a női és a férfi garbók közt, remélem, jól néztem).

Bátorság

én nem félek tétovázni

süti

Már mindenki a karácsonyra gyúr - ezúttal egyre inkább ténylegesen, mint képletesen. Mivel én nem szeretem a mézeskalácsot, azt nem is sütök - majd hoznak a nagymamák és egyéb rokonok úgyis. Bejglit fogok készíteni, mert azt viszont szeretem (igen, ennyire durván egocentrikus a világképem manapság, sőt, még ennél is jobban), mákos is lesz, diós is lesz, sőt, mivel tavaly nagyon jó lett, aszalt szilvás is lesz ismét. Most viszont még csak a takarításnál tartok. Nagytakarításnak nem nevezném, őszintén bízom benne, hogy még 100 évesen is mozgékonyabb leszek majd, mint most - de azért sertepertélek a konyhában, kamrában (ez utóbbi képletes, mert sajnos nincs kamránk, nincs, nincs sehol). Ennek folyományaként (mármint a takarítás - rendrakás) kiderült, hogy van egy csomó kis adag ez meg az. Amiktől bosszantóan nem tudok rendet tenni! Úgy döntöttem, megsütöm őket. Korántsem minden ellenségemtől szabadulok ám meg így - de ezeket nem tudtam tovább kerülgetni. Tehát most sül egy hatalmas adag minden ízű sütemény. Van benne cukor, liszt és tojás - valamint a maradékok: vaníliakivonat, kakaópor, csokidarabkák, diódarabkák, meggylekvár, meggybefőtt, kókuszreszelék, vaj, joghurt, tejföl, szódabikarbóna és puffasztott rizs, egy cseppnyi rum. Nem tartok attól, hogy ne lenne jó íze, finom volt a nyers tészta, és szeretünk minden hozzávalót. (és megint néztem filmet is:
http://film.indavideo.hu/video/f_szomszedaink_a_magyarok_szlovakia)
- már nagyon nehezen bírom mozi nélkül.