Egyelőre sehogy - még mielőtt valaki tőlünk próbálna ihletet meríteni.
Viszont itt van öt gyerek (összesen öt, vagyis csak három a vendég), a nagyszobában társasoznak (Dixitet játszanak - ha nem ismernétek, talán még nem késő karácsonyra beszerezni - csinálni is lehet, csak az időigényesebb, viszont jóval olcsóbb, szóval ez a (méltán) legnépszerűbb játék nálunk tavaly óta), felhallatszik a nevetésük, nagyon jóban vannak egymással, úgy szeretem az ilyet! Volt ebéd, volt süti (csokiszuflé - hadd lássa A., mire valók a kis fehér porcelánbilik - mert A.-t meggyőztem, hogy feltétlenül szükségem van ilyen kis tálkákra még karácsony előtt), én meg... hát, én meg bejglisütés helyett (de hiszen még nincs is hozzá elég mákunk, diónk csak héjba zárva, aszalt szilva sehol..) olvasok. Vettem anyukámnak egy könyvet az agykutatásról - és nagyon tetszik. Nyilván agykutató olvasóim ismeretterjesztő gyerekirodalomnak titulálnák, de annak, akit nem kutatóként, csak szimpla felhasználóként és agytulajdonosként érint a téma, annak szerintem nagyon olvasmányos, érthető - és én külön örülök neki, mert alátámasztja azt a véleményemet, hogy nem célszerű bartoserikán felnevelni a gyerekeket (ki fogom ezt előbb-utóbb jobban is fejteni, bár ha anyukám elviszi majd a könyvet 24-én, akkor idézni már nem fogok tudni belőle) - pillanatnyilag ezerszer jobban esik olvasni, mint sütögetni (a takarításról nem is beszélve... azt hiszem, a gyerekeimet nagyon meg fogja lepni a későbbiekben, majd ha egyszer nyitottak lesznek a témára, hogy létezik karácsony előtti nagytakarítás - ami persze nem helyettesíti a hetenkénti, naponkénti rendszereset... de remélem, a dixitezés is ér annyit...)
A könyv: http://www.libri.hu/konyv/a-valtozo-agy.html
(Vettem apámnak is egy könyvet, annak pedig A. kezdett neki: http://moly.hu/konyvek/richard-p-feynman-trefal-feynman-ur)
Ha majd megkapták őket az érintettek, belinkelem a többi karácsonyit is - azokat egyelőre jól eldugtam a ruhák közé.
Épp ma volt egy kis beszélgetésünk Marcival a jó és rossz könyvekről - aminek a végén megállapítottuk, higy az annetigergő univerzum egyik tagja sem tartozik a jók közé.
VálaszTörlésIgen, én is így gondolom - már félig elkészült egy bejegyzés erről, kb. egy hónapja, mert egy másik blogban méltatta valaki, én meg nem értettem egyet vele, de nem akartam másnál vitát gerjeszteni ezen, úgyhogy itt fejtegetem a nézeteimet - majd egyszer - bár most épp aktuális lenne az agykutatásos könyvből beidézendő részek miatt.
TörlésEz az annapeti kérdés mindig ilyen megosztó. Rengetegen riogattak minket vele, ugyanazok legtöbbje végül megszokta a saját gyermekeinél. Egyelőre még csak Bogyó és Babócánk van. Kíváncsi vagyok a bejegyzésre. :-)
VálaszTörlésA Tréfál, Feynman úr? szórakoztató, remélem édesapád is élvezni fogja.
Az agykutatós könyv ajánlását köszönöm. Lehet, hogy megveszem valakinek, akivel már órákat vitatkoztam a neuroplaszticitásról.
V.-nek is van APG-je, vagy négy-öt, egyet ezek közül tőlem kapott - mert én ugyan nem szeretem, de ő nagyon vágyott rá, én pedig azt mondtam neki, hogy ha megtanult olvasni, megkaphatja - erre megtanult :) Aztán kapott még másoktól is.
TörlésNem azt állítom, hogy el kell égetni (a könyvégetés olyan rossz ómen, hogy azt sosem), de azt hiszem, hogy egy gyerek gondolkodását kihívásoknak kell kitenni ahhoz, hogy jól működjön, az APG pedig túl egyszerű, túl sematizált, és azt hiszem, ennél a kicsi gyerekek egy része is összetettebben látja a világot.
Dixitet én is játszottam, nagyon béna voltam (nulla kreativitásommal), a gyerekeknek jobban ment és nagyon élvezték.
VálaszTörlésAPG: én a rajzokon vagyok főleg kiakadva (Fro-ban ilyet el nem lehetne adni), aztán jön a szöveg. Remélem, megússzuk...