Rózsaszín csíkok vannak az égen

olyan, mint egy üres kottafüzet. Reggelente nagyon kell vigyáznom, hogy milyen zenét hallgatok, mert némelyik napokig is kínoz.

fekete napunk

 

Ki fogja így használni az elkészült stadionokat? Talán a pedagógusok? Nekik talán még így is pálya a pálya...

(több) heti menü

Nem, igazából nem az, mert reggelizni azt szoktunk, ami épp eszünkbe jut - és csak ritkán együtt, viszont szinte mindennapra van főtt ebéd és/vagy vacsora. Szóval, azokat írom meg, amiket mostanság készítettem***

A közeli és távolabbi napokban tehát volt (némelyik épp van):

gombapörkölt  - tésztával vagy rizzsel

zöldséges csípős csirkeragu (répa, színes paprikák, brokkoli, chili) - optimálisan rizzsel

kapros csirkehús (rizzsel)

bolognai mártás - tésztával és parmezánnal

spenót

csalán (spenót módra elkészítve)

fokhagymás mángoldlevél petrezselymes krumplival

borscs leves

lecsó - rizzsel vagy tarhonyával vagyvagy kenyérrel (kétszer is)

zöldbab pörkölt

resztelt(?) máj* petrezselymes krumplival

egybesült fasírt, kapormártás, héjában sült krumpli

sült csirke, párolt lila káposzta, krumpli

karalábéfőzelék húsgombóccal

karalábéleves

gulyásleves

tárkonyos krumpli krémleves

brokkoli krémleves

csirke húsleves

morzsás karfiol fejföllel

császármorzsa lekvárral

palacsinta (citromos** lekváros, kakaós, diós)

fejtett bableves (kétszer is)

szilvás kevert süti

padlizsánkrém

padlizsánsaláta

sárgaborsó főzelék

rántott csirkemell zöldborsós rizzsel

rakott kelkáposzta

rakott krumpli

* ez a resztelt máj egy homályos fogalom számomra, én nagyobb darabokra vágott hagymát szoktam pirítani, ráteszem a májat, paprikát, paradicsomot, borsot, némi pirospaprikát, majorannát - nem tudom, hogy nevezik, mi egyszerűen májnak (mert ezen kívül még szoktam csinálni májkrémet vagy lesütöm zsírban és úgy kenjük kenyérre), meg rántott májat, de azok eleve tartalmazzák, hogy miféle máj készül, szóval ami nem májkrém vagy nem rántott, nem zsírban eltett, az a sima máj)

** legfinomabb palacsinta forever (porcukor, citrom)

*** amúgy eléggé elegem van a főzésből és minden háztartási munkából - de például anyukám mélyhűtőjét is nekem kell feltöltenem készételekkel, szóval, van ebből olyan kaja, ami alapvetően a szüleimnek készült, de persze egy-egy adag maradt belőle itthonra is, sőt, V.-t is el szoktam látni némi kajával, hogy ne érezze úgy, hogy attól, hogy elköltözött, nem gondoskodunk róla is szeretettel

Kitartó

Tizenöt éve lakunk itt. Az előttünk itt lakó annak idején egy kozmetikustól vette meg a házat. Nem tudjuk, az eredeti kozmetikus praktizál-e máshol, vagy hogy él-e még egyáltalán. Ha igen, jó öreg lehet. Tizenöt éve rendszeresen megkapunk néhány kozmetikai szaklapot* - ha érdekelne a dolog, már profi lehetnék elméleti kozmetikából. Nem érdekel - de azért át szoktam lapozni, hátha van benne egy köteg pénz termékminta. Még sosem volt, de én sem adom fel, tartozom annyival a feladóknak, hogy legalább belekukkantok, mielőtt kidobom. Ma például azt találtam, hogy létezik szeplőtetoválás - kép is van róla, szóval ha akarom, meg tudom én is csinálni, csak barna tűfilc kell hozzá. Valakit házi szeplőkészítés érdekel?

* bezzeg az általam előfizetett folyóiratok rendre eltűntek - hivatalos megkeresésemre a posta azt üzente, hogy ne a kiadótól,  rendeljem meg, hanem a postán, akkor garantáltan kihozzák - le is mondtam végül őket (és nem rendeltem meg a postán)

Mazsola

Mazsolázzatok, finom. Csak közben jusson eszetekbe Móricz Árvácskájából az alábbbi kis részlet (mert az irodalomban már minden ott van):

" - No mi van vacsorára?

Zsófi azt mondta:

- Ott van a kemencepadkán.

De csak úgy félvállról mondta a Zsófi, mintha nem is ő lett volna a cseléd, s egész mérgesen nézett a kis államira.

- No Pösze, ez a tied - mondta az asszony.

- Én nem vagyok Pösze.

- Hát mi vagy?

- Árvácska, a naccsága úgy hívott: Árvácska.

- Hát az anyád hogy hívott?

- Csöre.

- Az is vagy, te kis pösze, beszélni se tudsz.

- Engem csenkicse tanított, majd az iskolába megtanulok - pötyögte selypítve Csöre, aki csak most tudta meg, hogy nem beszél szépen, hanem pöszén, vagyis selypítve.

- Edd meg.

Sötét volt a konyhában. Nem lehetett tudni, mi van a lábosban, mind megette a legyet is, ami a mártásban sűrűen volt, gondolta, tepertő. Zsaba Mári bevitte a kis szobába, ahol ő hált, megmutatta: itt fogsz hálni velem. Ferembá nincs ma itthon, ha itthon lesz, akkor se hál idebe, hanem ki a marhákkal. Ez rendbe vót, mert kedvesapám is kint hált mindig az ólban, télen-nyáron. Eccer csak hallja, hogy Zsófi azt mondja:

- Nem válogatós, megeszi ez a legyet is.

És nevetett hozzá."

Például ha nyomtok egy ctrl F-et és beírjátok a keresőbe, hogy "nyelvvizsga" rögtön megjöhet a kedvetek nyelvvizsgázni határvadásznak állni. Lehet más szavakkal is kísérletezni, mindre kiad egy marék legyet valamit.

Akit nem lehet riogatni

Olvasom, hogy Agyarország Ormánya a brüsszeli szanciókat ábrázolni hivatott bombákkal riogatja kedves népét. Autóval elsuhanva én is láttam ilyen plakátot, de nem értettem, ugyanis a bombát negrónak (esetleg másfajta cukorkának) néztem. Krémes, hogy engem még riogatni sem lehet!

Amúgy nyilván fel vagyok háborodva, hogy mi mindenre van pénz (ostoba plakátok, népnemzethy konszultánció, további, még további és annál is további stadionépítések hatalmas reflektorokkal (lásd többek közt a 9-es busz vonalán a rezsiválság alatt is egyre épülő monstrumokat)) iskolák, uszodák és úgy általában oktatás, szociális szféra, egészségügy, önkormányzatok, vagyis a normális dolgok helyett.

Az őszi óraátállításról

Nem tudom, mikor lesz, de az én szervezetem idén magától átállt, képtelen vagyok reggel hét nyolc előtt felkelni.

reggeli

Már napok óta annyira kívántam, hogy szinte éreztem a számban a krumplilángos (?) ízét fokhagymás tejföllel. Nem igazi lángos, igazából semmi egyéb, mint reszelt krumpli egy kis sóval összekeverve és belenyomkodva egy serpenyőbe, majd vastag palacsintává sütve. Mindkét oldalát barnára kell sütni, középen viszont lágy marad (de nem nyers). Kettőnknek elég volt egy nagyobb és egy közepes krumpli (oké, mindketten meg tudtuk volna enni egyedül is az egészet, de inkább elfeleztük), néhány kanál tejföl és néhány gerezd fokhagyma. Ittunk utána egy-egy bögre banánturmixot - és én délután fél hatkor ettem legközelebb, addig éhes sem voltam. Nem túl nagy macera megcsinálni, semmi faxni, egyszerű, hétköznapi íz, de mennyei. Nyers salátával is nagyon finom, holnap azzal csinálom (feltéve, hogy nem alszom el)

Karina, Álmos, Kinga, Krisztofer, Rozé és Dió (meg a motoros)

Ezeket a gyerekeket, sem a kutyát nem ismerem. Többségükben ők sem ismerik egymást. Hogy mi a közös bennük? Az apjuk. Mármint nem úgy, hogy egy apjuk van mindannyiuknak, hanem hogy mindannyiuknak olyan apja (Dió esetében gazdája) van, aki fehér, középosztálybéli férfi, feltehetően középvezetői, esetleg felsővezetői pozícióban és aki elképesztően kurva büszke arra, hogy a hétvégén segít a nejének. Például elmegy a gyerek(ek)kel a DM-be bevásárolni, elviszi őket játszótérre vagy étterembe (ez pont nejestül történt) - és azt, hogy megjelent a színen egy ilyen alfahím, azt mindannyian azonnal a tudomására is akarták hozni mindenkinek, aki egy szűk öt kilométeres körben tartózkodott, ezért azzal a hangerővel kommandírozták a gyerekeket és Diót, hogy senki ne maradjon értesületlenül arról, hogy itt vannak, és pelenkát vesznek (érted, nép? Én, felsőkategóriás apa, pe_len_kát veszek Karinkával a DM-ben), meg mászókáznak (felfogtátok, emberek? Én, én, én (én, én, én, én, én!!!!!) hoztam el a gyerekeket a jáccóra!), meg rendelnek az étteremben (Dió, lábhoz! Lábhoz! Maradsz! Ülsz! Dió! Majd otthon kapsz marhahusit!). (Kriszikém, kérsz somlóit? Anya, te ebbe ne szólj bele, ez a férfiak dolga, hogy döntsenek, igaz, Krisz? De ha otthagyod, belenyomom az arcodat!) A DM-ből konkrétan úgy menekültem ki, hogy a dolgok felét elfelejtettem megvenni, mert alfaapu darabokra törte az agyamat a hangerejével. Azt hiszem, a szombat volt az utolsó alkalom, hogy nem szólok valakinek, aki ennyire durván emberellenesen viselkedik.

A motoros gyerek nélkül volt. A benzinkút egyik kútjánál hosszabb sor, a másiknál egy motor, vezető nélkül - nyilván odaálltam, hiszen mindjárt fizet (gondoltam én). A társa motoros ruhában kint telefonált a shop előtt. Várja a másikat - gondoltam. Aztán nagy nehezen (hosszú percek, már mögöttem is állt a sor - de míg a másik sor haladt, mi álltunk) letette a telefont és bement. Gondoltam, megnézi, hogy hol akadt el a másik. Újabb hosszú percek. Aztán a kút számlálója nullára ugrik, kijön a motoros (semmi társ), nekitámaszkodik a motorjának és újra telefonálni kezd. Úgy, hogy bent áll a kúton, mögötte több autóból álló sor, akiket már így is feltartott vagy tíz percig. Én néhány héttel ezelőtt használtam életemben először az autómon  a dudát, de most megnyomtam. Kissé meghökkent. De nem annyira, hogy abbahagyja a telefonálást, csak dühösen legyintett felém, mintha egy legyet akarna elhajtani. Meg odaszólt, hogy ne dudálj. És lazán a motorra támaszkodva telefonált tovább. Sajnálom, de eldurrant az agyam, szóval rátenyereltem a dudára. Muszáj volt letennie a telefont, mert szerintem nem hallotta többé, hogy mit mond bele valaki. És ha nem indult volna el (korántsem elég sietősen amúgy), akkor kiszálltam volna, hogy megmondjam neki, hogy csak a saját idejével szórakozzon. Végül is ott ültek mögöttem a szüleim, biztosan megvédenek, ha rám támad. Oké, tegnap amúgy is elég feszült voltam egész nap (úgy fél miliméterre a robbanástól), de szerintem ez a teljesen oké napjaimon is felháborított volna.

Halmazok

Visszatérek a ruhahalmaimhoz. Pörgetem, rakosgatom őket, szekrényből, gépből, szatyrokból ki és be, mosom, szárítom, kidobom, visszalopom - rémes az egész. És arra jöttem rá, hogy bár nagyon sok ruhám van, de kevés az közülük, amely épp halmazmetszetben van. Méretben jó, jól áll, tetszik, kényelmes, színben, anyagban, meg még évszaknak is megfelelő. Persze nyilván (nyilván? - ugyan már!) nem kéne olyan ruháimnak lenniük, amelyek nem felelnek meg mindezeknek.

Egyébként inkább csak nyekeregni van időm, zokogok, hogy folyton másokra megy el az életem, még ha az anyám is az. Hálátlan dög vagyok, pedig felnevelt. Én pedig több, mint húsz éve folyton gondoskodom valakiről, aki nem én vagyok. Hamarosan azon vehetem észre magam, hogy én is mások ellátására szorulok, pedig még annyi tervem van. Nem akarok odamenni, nem akarok előre tervezni, nem akarok fürdetni és enni adni, nem akarok (kényszeredetten) mosolyogni, elég volt. Nem, nem azt akarom, hogy haljon meg. Csak azt, hogy legyen valódi. Legyen az, akivel beszélgetni lehet, akitől kérdezni lehet, akivel programot lehet csinálni, aki főz egy kávét nekem - de legfőképp, aki megkérdezi, hogy hogy vagyok és érti, ha válaszolok.