megírom a nagy beutalós országjárási kalandjaimat*. Egyelőre az életbenmaradás a kánikulában című projektem köti le az összes energiámat. Pedig nálunk van víz is, áram is - viszont nincs légkondink és légmozgás hiányában még kereszthuzatunk sincs.
* már egy hónapja elkezdtem, de félbehagytam, mert mégsem volt elég érdekes. Most viszont már nagyon bosszantó.
Aki a regnáló hatalomra szavaz, az nyíltan támogatja, hogy a rémálom folytatódjon és (újra, és további) legitimációt kapjon. Nézzétek meg ezt a filmet, és lássátok, milyen az, amikor a lassan két évtizede politikai hatalmat gyakorló miniszterelnök szerint a magyar gyermekvédelem rendben van. Nem, nincs rendben. Valószínűleg mindig lesznek olyan egyének, akik bűnöket követnek el, de hogyan lehet évtizedek óta nyeregben tartani azt a hatalmat, amely rendszerszinten tűri, engedi, támogatja a bűnözőket és gátlástalanul használja a védteleneket?
Már nem emlékszem, hogy pontosan milyen kontextusban kellett használni ezt a kifejezést, talán olyankor, ha valaki ajándáékba adott valakinek valamit, majd azt később visszakérte - de a megajándékozottnak eszében sem volt visszaadni? Ilyesféle szituáció nem merült fel a napokban, de a mondás eszembe jutott - ezúttal egy üveg citromcsavaróról próbáltam levakarni a magyar feliratot Sikertelenül - hogyan másképp? Szinte bárhol, bármilyen kínai árut vásárolok, a címke könnyedén eltávolítható. A török felirat (török áruval álltam szemben) ezúttal is egy húzással lejött, a ragacsos nyomát sem telt hosszú időbe lemosni - végtére is könnyen tisztítható üvegfelületről van szó. A magyar felirat azonban a fém súrolúszivacsnak is ellenáll.
Nem tudom, hogy ezt a különleges magyar terméket - mármint a bárminek ellenálló ragasztót - kellő tisztelet övezi-e világszerte? Kihasználjuk-e, hogy a magyar ipar bármit képes visszavonhatatlanul, örökre felcímkézni? Hátha. Hátha ez hozná meg az áttörést.
https://telex.hu/belfold/2024/10/05/szabalysertes-palackok-osszegyujtes-birsag-orfk
Ha minden gyerektől elvennék a cipőjét, amint megérkezik az iskolába, jól elejét lehetne venni, hogy azok az elkényeztetett, nyámnyila kis dögök megszökjenek az iskolából. Aki pedig mezítláb is szökik, az jobb is, ha nem marad, hulljon a férgese!
Most, hogy jó ideje senki sem olvassa a blogot, teljesen értelmetlen leírni - de majd a hálás utókor... szóval, én nem dőlök be Magyar Péternek. Jókor jött, épp a legnagyobb messiásvárás közepébe érkezett, szőke herceg fehér lovon, és annyira nagy a vágy a megmentőre, hogy szinte** bárkit az ujja köré csavar. De amit gondol (mármint amit tudhatunk arról, hogy mit gondol), az nem áll olyan messze a nertől, hogy biztonságos legyen (sőt, nagyon is közel áll hozzá, csak épp kiesett a pikszisből, fidesz light). Szerencsés fickó, mert a szőkeherceges megjelenése mellett a neve is Magyar, amit nehéz lenne kikezdeni ellenféloldalról, ezt megfejelte egy Tisza névvel, meg a (nagyon ütős) Árad a Tisza! szlogennel, amit a mindmáig ható romantikus Petőfi-kultusz (valószínűleg sokak számára az egyetlen ismert költő) is támogat(hat) - szóval, döbbenet. Kapkodhatjuk a fejünket - és én kapkodom is szomorúan, mert szinte*** nem tudom, kire szavazzak, pedig én szeretek az ilyesmiben tudatos lenni. Nem vagyok, nem tudok, alig van rokonszenves és/vagy vállalható szereplő a porondon.
* szinte
** engem nem
*** kizárásos alapon, pedig nem úgy szeretnék
És amikor azt képzeljük, hogy itt Agyarországon mi már tényleg mindenre fel vagyunk készülve, akkor jön ez. Én tényleg sokszor éhes vagyok, a stressz is folyton basztat, amiatt is ennék, de bakker, láttuk jönni, hogy az Operában szétkaszabolják a Carmina Buranát, hogy a büfének több bevétele legyen? Mondjuk ha azt nézzük, hogy a mémképződést hogyan segítik elő a hasonló ötletek, akkor örülhetünk, mert abban szerintem kiváló mutatókat ér el az ország és sok szellemes komment és mém keletkezett már tegnap óta is.
Most elhelyezést keresek anyukámnak, így nem csoda, hogy ismét a huszonkettes csapdájában találtam magam. Ügyintézési sajátosság.
A demens ottonokban nincs hely*, de ha lenne, sem vennék fel epilepsziával, mármint az egyetlen epilepsziás epizóddal a háta mögött sem, mert nem tudják vállalni a felelősséget azért, hogy nem bámulja őt napi 24 órában egy orvos.** Ezt megérthetem, mondják, hogy bármikor történhet egy roham, akár éjjel is, és ha nem veszik észre, ők lesznek a felelősök. Az epilepszia kórházakba való*** - de oda demenseket nem vesznek fel, mert nincs, aki vigyázzon rájuk. Elvileg zárt pszichiátriai osztályra vihetném****, de ugye alapból nincs hely, nincs orvos, nincs indok. Teszem hozzá én.*****
Úgyhogy miután a délelőttömet ügyintézéssel töltöttem (a munkám helyett, a főnököm hallgatólagos beleegyezésével), felhívtam egy barátnőmet, és azt mondtam neki, hogy én megértem azokat az öregembereket, akik megölik a férjüket/feleségüket, majd öngyilkosságot követnek el (sikeresen vagy sem), mire a barátnőm győzködni kezdett, hogy ne legyek öngyilkos - de amúgy sem akarok az lenni, meg sem fordult a fejemben, csak az jutott eszembe, hogy ez a tehetetlenség, amit én is érzek, egy ezer éve együtt élő öreg pár - ahol az egyik fél szorulna 24 órás ápolásra - esetében szinte logikusan hozza azt a megoldást, hogy akkor haljanak meg együtt, úgysincs más lehetőségük.
Lehetőségeket mondjuk én sem látok, de ennek ellenére sem ölném sem meg anyukámat, sem magamat (sem mást), úgyhogy perpillanat úgy érzem, kevesebb lehetőségem van, mint a végső elkeseredésükben a kiterjesztett öngyilkosságot választó öregeknek.
Biztatások, amiket kapok:
ne keseredjek el!
majd onnan jön a segítség, ahonnan nem is várom!
biztosan lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy sehogy ne lett volna! (mondjuk ez a mondat azért képes erős indulatokat kiváltani bennem, de jó vagyok indulatkezelésből)
(és kaptam arra egy egyébként ténylegesen segíteni akaró és jószndékú ígéretet, hogyha minden kötél szakad, az idős hajléktalanellátásba be tudják nyomni egy kis protekcióval - na de hát erre azért csak megakadt a szó a torkomon)
* nyilván nem hívtam még fel az összeset
** mondtam, haogy szereljenek egy tükröt az ágya fölé, így ha ébren van, folyton egy orvos fogja bámulni. De állítólag ezzel nem szabad viccelődni. Ezzel sem.
*** mondtam, hogy jelenleg otthon tartjuk az epilepsziát is, anyukám vigyáz rá. Ez sem vicces. Állítólag.
**** na, szerintem meg ez nem vicces (persze nem is mondták, hogy az, halál komoly itt mindenki a telefonok túlfelén), miért vinném anyukámat egy kórházi zárt osztályra, amikor nem kell őt kezelni különösebben semmivel
***** de ez sem vicces
Nem tudtam tegnap ott lenni, de hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt. Nem találtam még meg mindenki vágatlan beszédét, de egyet már igen, nézzétek meg ti is! És olvassatok is hozzá. Úgy tűnik, az influenszerek egy részét igenis érdemes követni.
Az áldozatok is megszólalnak több oldalról.
és joggal az, mert minden ízében rémes, gyomorforgató a bicskei ügy és az egyik bűnös elnöki kegyelemben részesítése (és most a korábbi elnöki működésről ne is ejtsünk szót). Csak azt nem értem, hogy a kormánypárti politikusoknak és volt minisztereknek (és ezúttal direkt nem írok a "mezei" szavazókról, drukkerekről meg szimpatizánsokról, bár nyilván róluk is van (ne aggódjatok, többszempontú és többsíkú) véleményem - de mondjuk azt, hogy hát szegények nem érthetik az összefüggéseket) - szóval azt nem értem, hogy onnan (belső kormányzati, politikai körök) tényleg nem látszott az, hogy az első orbánkormány óta vezet pontosan ide az út? Mit gondoltak? Hogy majd egyszer csak megáll a mocsárba merüléskor félúton és azt mondja, na, ennél lejjebb nem megyek? Mert innen messziről már akkoriban is látszott (pedig istenbizony, sem zseni, sem jós nem vagyok), hogy a mocsár feneketlen és mindenkit elnyel, azokat is, akik csak a szélén szerettek volna egy jót dagonyázni. Mégis, mit gondoltak? Hogy ki lehet ebből jönni kicsit koszosan is? Hogy a kis kosz az szinte a tisztaság maga?
Megrendeltem az új jogosítványomat az ügyfélkapun keresztül, meg is kaptam postán. Happy day. És hozzá egy levelet, hogy 15 napon belül adjam le a régit személyesen egy kormányablakban vagy adjam fel postán. Kormányablakból szerintem már több van, mint postából, és talán a sorok is rövidebbek. Igazán ötletes, hogy ezen a módon is dróton rángatnak. Miért nem elég az, hogy a régi már nem érvényes, mert lejárt?
A hétvégén sokat játszottam. Először főzőcskéztem a kis babakonyhámban, aztán csengett a babatelefonom, amin azt közölték, hogy édesanyámat játékból egy rohammentő elszállította, így meg sem játékfürödtem, hanem játékból autóba pattantam és néhány erőteljes kormánymozdulat, fékcsikorgás és bazmeg után (még jó, hogy anyukám nem hallotta) a kórházban találtam magam. Ez elég uncsi volt, ülni kellett a hidegben a sürgősségi osztály felirat alatt, és jöttek ugyan mentősnek öltözött nagyfiúk, de nekem azt mondták, én még nem játszhatok, üljek nyugodtan. Végül amikor már sírva mentem oda egy SBO feliratú nagylányhoz, hogy legalább azt mondják meg, él-e egyáltalán az anyukám, kisvártatva (ezt a szót a 30 percen túli, de 60 percet el ne érő időtartamokra használom) kijött egy orvosnak öltözött lány, aki azt kiabálta, hogy a Kovács néni hozzátartozóit keresi - nagy nehezen rájöttem, hogy anyukám Dr Kovács Amazónia nevét rövidítették így le. Elmondta, hogy anyukámat átszállították egy másik kórházba, majd vissza fogják hozni, addig üljek nyugodtan. Mondtam, hogy ilyenkor nehéz nyugodtan ülni, amíg semmit sem tudok, de azt mondta, nincs más választásom. Szerettem volna mást játszani, de nem lehetett. Néhány óra múlva ismét szólították Kovács nénit, ekkorra már felkészítettem magam arra, hogy hallgassak az új nevére. Ismét kijött az orvosnak öltözött nagylány, és azt mondta, hogy azt mondták neki bent, hogy az anyukám is orvos volt. Mondtam, hogy igen. Milyen szakorvos? Hol? Azt is elmondtam. De tényleg? - kérdezte. Nem, ez a mai legjobb viccem - mondtan én kissé sértődötten. Azt válaszolta, hogy a bent játszó kispajtásokkal nem tudják elképzelni, hogy így leépülhet egy orvos. Ilyen mértékben. Mint az anyukám. Mondtam, hogy de, ők is, simán. Aztán bemehettem anyukámhoz, aki látszólag már jól volt, és mint kiderült (nagy nehezen), nem kapott sem sztrókot, sem tüdőembóliát, csak epilepsziája volt - hát, van ez így. Ezentúl azt is kell játszani, hogy anyukám epilepsziás is. Amikor a kórházból való kicsekkolás előtt egy nővérjelmezes lány azt mondta neki, hogy nyújtsa már ki rendesen a kezét, mami! rendre kellett utasítanom a nagylányt, hogy anyukám megszólítása Dr Kovács Amazónia, esetleg kedves főorvosasszony - amúgy anyukám nem használta sűrűn ezeket a neveit, de én úgy éreztem, hogy van egy határ, amit nagyon káros átlépni, így ezt nem engedtem tovább fajulni. A nővérek mind nagyon gázok voltak, az orvosok közül volt két kifijezetten empatikus is. Nem húzom az időt, éjfélre már haza is vihettem. A játékba beszállt a kisöcsém is, de nem nagyon sok köszönet volt benne, mert inkább utazósat meg autókázást meg egyéb hülye fiús dolgokat akar játszani, hiába mondtam neki, hogy most azt kell játszanunk, hogy ápoljuk anyukámat. Szűk keresztmetszetként éjszaka ő szállított minket haza anyukám házához, nekem kicsit halálfélelmem volt az erdőn át 120-nál, de a játékok az életre készítenek fel, és biztosan a halálfélelmet is többféle módon kell gyakorolni ahhoz, hogy jól tudjuk majd később. Szerencsére a játékőzeket meg a játékvaddisznókat már el kellett pakolniuk az erdei gyerekeknek, mire arra száguldoztunk, így egyet sem tettünk tönkre (mert aztán fizethettük volna ki még azokat is). Tegnap aztán ápolósat játszottam anyukámmal, szerencsére jól volt, így tudtunk sétálni és napozni is. Este még elmentem egy gyerekhangversenyre is, hámollmise volt a neve, gyönyörű volt, de jobban szerettem volna már az ágyból hallgatni. Ma dogozósat játszom, de közben még a kórházas játékból sem volt szabad kiszállnom, mert azt mondták a nagy gyerekek, hogy ma hívogatnom kell a kórházat egy papírért, amit nem fognak feltenni a felhőbe, hanem be kell érte menni, de úgy szeretik játszani, hogy sokszor kelljen őket hívnom, néha kinyomják, néha kicseng, de nem veszik fel, amikor felveszik, akkor azt mondják, hogy telefonáljak később. Kiszállnék, de azt mondták, játékból meghal az anyukám, ha nem kapja meg a gyógyszert, de a gyógyszert csak a szakorvosi javaslatra írja ki a háziorvos, amit csak 1000+ telefonhívással tudok beszerezni, ha elérem a megfelelő szintet, de mindig előről kell indítanom.
Ki hitte volna, hogy egyszer olyan sokra visszük mindannyian, hogy egy dandártábornok igazgató (mint a hatáskör gyakorlója) és egy alezredes főosztályvezető-helyettes (mint kiadmányozó) engedélyezi majd, hogy megváljunk a roncsautóinktól? És eljöhet még a nap, amikor írásos engedélyt kell kérni ahhoz is, hogy egy gyümölcsből kivágjuk a rothadást. Vagy az egészet, ha az állapota úgy kívánja. Pedig már most is itt lenne az ideje.
Néhány településen nincs víz tegnap óta, mert eltörött egy főnyomócső. Talán péntekre már lesz, ha megérkezik Milánóból a csőcseréhez szükséges hatalmas bigyó. Télvíz idején, különféle járványok közepette, karácsony előtt elég kellemetlen ez a dolog - teljes szívemből remélem, az érintetteket megnyugtatja a vízhiányos időkben az, hogy az eset nem Pest megyében, hanem Pest vármegyében történik. Mégiscsak menőbb egy ilyen történelmi kontinuumban gondolni arra, hogy régen sem mindenki tudott meleg, tiszta folyóvízzel kezet mosni télvíz idején.
sikerült megakadályozni, mert erős zsarolási potenciállal rendelkezik
Ezeknek a szép, szelíd sikereknek lehet ma örülni, ha valakiben megvan a késztetés arra, hogy a regnáló agyarkormány ökölszabályai és az ő sikerkritériumai szerint örvendjen.
A ma elkezdett székre állva az éjféli misén megpillanthatók a boszorkányok. Talán egyéb ártó lények is. Székkészítésre fel! A leghosszabb éjszaka is elmúlik egyszer és eljön a fény.
A csontfűrészre mégsem került sor, kihúzta, összevarrta - még zsibbadt a fél fejem, úgyhogy nem tudom, mennyire fog fájni. Tejterméket nem egy hétig ehetek - de remélem, lesz más is a pénteki céges lakomán.
Gondolom, egyedül vagyok azzal a skillemmel, hogy gyűlölök ügyintézni. Vagy nem?
Nem akarom rossz híremet kelteni, de még nem adtam le a régi autómat. Eleinte azt hittem, el tudom adni, aztán tél lett, aztán tavasz, de inkább temetést intéztem meg szakdolgozatot írtam, a nyár alkalmas lett volna, de rühelltem az egészet, ősszel elhavazódtam (oké, képzavar, de mondjuk azt, hogy betemetett az avar) - és most már nem lehet ezt a kurva autót úgy leadni, hogy eljönnek érte, elviszik, adnak egy bontási igazolást, amivel én bemászok a kormányablakon, ők meg kivonják a forgalomból (vagy valahogy így) - most (mióta a MOHU nevű szörnyeteg rátette a borzalmas tappancsait minden ügyre) már először be kell nyújtanom a NAV-nál egy F04-es nyomtatványt , amit ők elbírálnak, de nem ám azonnal, aztán ha elbírálták, adnak igazolást, hogy felvehetem a kapcsolatot a bontóval (akiknek az adatait már előre meg kell jelenítenem a beadványomon) - és gondoltam, hogy nem azért van nekem ügyfélkapum szélesre tárva, hogy azon ne vonulhassak be pálmaágaktól legyezetten, úgyhogy beírtam, hogy F04, meg hogy szezám tárulj - de ami a szemem elé tárul, az egy emberi aggyal felfoghatatlan katyvasz, amit nem tudok kitölteni, mert nem értem, mi a kérdés, és nincsenek válaszaim, nekem leblokkol az agyam legkésőbb a mezőcsoport szónál. Lépjetek be, nézzétek meg magatok is:
Bejelentésazonosítása22.mezőcsoportBejelentésazonosításaBejelentő:TöbbletleadásaHiánypótlásHivatozottbeküldésiazonosítóTárolásra(bontásra)vonatkozadatok33.mezőcsoportTárolás(bontás)helyérevonatkozóadatokFIGYELMEZTETÉSIKONKITÖLTETLEN!IrányítószámVáros/községközterületneveközterületjellegeházszámépületlépcsőházemeletajtóHelyrajziszám:Bontásiengedélyszáma:Afelvásárlófémkereskedőátvevkoncesszorifémkereskedőazonosítása44.mezőcsoportFelvásárlófémkereskedőreátvevőkoncesszorifémkereskedőrevonatkozóadatokFelvásárlófémkereskedőÁtvevőkoncesszorifémkereskedő:AfelvásárlófémkereskedőtelephelyengedélyénekszámaFEIrányítószámVáros/községKözterületneveHázszámHitelesítés55.mezőcsoportFelelősségemtudatábankijelentem,hogyaközöltadatokavalóságnakmegfelelnek.Város/községDátumBejelentőazonosítóAleadnikívántfémkereskedelmiengedélykötelesanyagravonatkozóadatok66mezőcsoportAleadnikívántfémkereskedelmiengedélykötelesanyagravonatkozóadatok1.elemLapszámSorszámKódFelismerésrealkalmasjellemző(FAJ)Mennyiségdb/kgMegnevezés (leírás)
Igen, én okoztam, én halogattam, miattam van minden, de nem érdemlem ezt mégsem.
Állítólag egy tisztulási folyamaton fog átmenni a fidesz. Erről azt gondolom, hogy van az a szennyezettségi mérték (jelen esetben többezerszeresen túlteljesítve), amin már nem segít a mosás, mosogatás, mosdatás, tisztogatás, pucoválás, a végén így is, úgy is ki kell dobni, de még jobb elégetni az egészet, hogy írmagja se maradjon. Aztán neki lehet kezdeni egy valódi tisztulási folyamatnak. Az én életemben ez már nemigen fejeződik be (pedig szeretnék hosszú és boldog életet élni) - szóval, jobb lenne mielőbb nekikezdeni, anélkül, hogy a vakok még néhány újabb esélyt adnának a szarnak*.
* nem tudok olyan trágár szót, ami mélységében és romlottságában ténylegesen ki tudná fejezni azt a szennyet, amit ma a fidesz, a kdnp, a kormánypárt, a ner (stb) szavak Magyarországon jelentenek.
Állítólag "kapott egy gyomrost" a magyarországi infláció, és térdre rogyott. Nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy ez egyáltalán nem igaz - de most azt emelném ki, hogy a magyar kormányszóvivő (nő - de nem akarok szexistának tűnni) nem tudott egy nyilvánvaló emberi erőszakcselekménynél méltóbb hasonlatot találni arra a jelenségre, hogy némileg csökkent az infláció mértékének növekedése. Valóban ezek jellemzi Magyarországot: kokik, gyomrosok, tockosok és egyéb, az urbánus vagy népies szleng jól ismert köntöseibe csomagolt, mindent átható agresszió. Szóval, minden civilizált magyar állampolgár napi szinten kapja a gyomrosokat, tockosokat, kokikat, nemcsak verbálisan. Gondoljunk az oktatásra, a szociális szférára, az egészségügyre, a kultúrára, a szolidaritásra, az emberségre, az együttérzésre - mind végstádiumban agonizálnak.
Vajon Púp törvényként vagy Pép törvényként rögzül-e majd a magyar köznyelvben a pedagógusok új életpályáját gúzsba kötő rögzítő törvény? Most örülhetek igazán, hogy annak idején nem vettek fel az egyetemre magyar-történelem szakra, mert akkoriban még megrögzötten tanár akartam lenni - aztán mire megértem a felvételre, már egészen más irányokba mentem*. Á, el sem mondom, hogy szeptembertől megint elkezdek valamit, mert ez kötelező kör, afféle levezetés lesz, mindössze két félév.
* persze biztos ami biztos, vannak papírjaim a tanításhoz is, csak már kedvem** nincs
** de azért szeptemberben mindig megcsap valami régről derengő nosztalgikus iskolaszag, ami malter, friss mész, tiszta papír, tinta, ropogós nyomdaszag, félig evett fonnyadt almák, vadgesztenye, sárguló falevelek fanyar illatából tevődik össze.
