22.2.0

Most elhelyezést keresek anyukámnak, így nem csoda, hogy ismét a huszonkettes csapdájában találtam magam. Ügyintézési sajátosság.

A demens ottonokban nincs hely*, de ha lenne, sem vennék fel epilepsziával, mármint az egyetlen epilepsziás epizóddal a háta mögött sem, mert nem tudják vállalni a felelősséget azért, hogy nem bámulja őt napi 24 órában egy orvos.** Ezt megérthetem, mondják, hogy bármikor történhet egy roham, akár éjjel is, és ha nem veszik észre, ők lesznek a felelősök. Az epilepszia kórházakba való*** - de oda demenseket nem vesznek fel, mert nincs, aki vigyázzon rájuk. Elvileg zárt pszichiátriai osztályra vihetném****, de ugye alapból nincs hely, nincs orvos, nincs indok. Teszem hozzá én.*****

Úgyhogy miután a délelőttömet ügyintézéssel töltöttem (a munkám helyett, a főnököm hallgatólagos beleegyezésével), felhívtam egy barátnőmet, és azt mondtam neki, hogy én megértem azokat az öregembereket, akik megölik a férjüket/feleségüket, majd öngyilkosságot követnek el (sikeresen vagy sem), mire a barátnőm győzködni kezdett, hogy ne legyek öngyilkos - de amúgy sem akarok az lenni, meg sem fordult a fejemben, csak az jutott eszembe, hogy ez a tehetetlenség, amit én is érzek, egy ezer éve együtt élő öreg pár - ahol az egyik fél szorulna 24 órás ápolásra - esetében szinte logikusan hozza azt a megoldást, hogy akkor haljanak meg együtt, úgysincs más lehetőségük.

Lehetőségeket mondjuk én sem látok, de ennek ellenére sem ölném sem meg anyukámat, sem magamat (sem mást), úgyhogy perpillanat úgy érzem, kevesebb lehetőségem van, mint a végső elkeseredésükben a kiterjesztett öngyilkosságot választó öregeknek.

Biztatások, amiket kapok:

ne keseredjek el!

majd onnan jön a segítség, ahonnan nem is várom!

biztosan lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy sehogy ne lett volna! (mondjuk ez a mondat azért képes erős indulatokat kiváltani bennem, de jó vagyok indulatkezelésből)

(és kaptam arra egy egyébként ténylegesen segíteni akaró és jószndékú ígéretet, hogyha minden kötél szakad, az idős hajléktalanellátásba be tudják nyomni egy kis protekcióval - na de hát erre azért csak megakadt a szó a torkomon)

* nyilván nem hívtam még fel az összeset

** mondtam, haogy szereljenek egy tükröt az ágya fölé, így ha ébren van, folyton egy orvos fogja bámulni.  De állítólag ezzel nem szabad viccelődni. Ezzel sem.

*** mondtam, hogy jelenleg otthon tartjuk az epilepsziát is, anyukám vigyáz rá. Ez sem vicces. Állítólag.

**** na, szerintem meg ez nem vicces (persze nem is mondták, hogy az, halál komoly itt mindenki a telefonok túlfelén), miért vinném anyukámat egy kórházi zárt osztályra, amikor nem kell őt kezelni különösebben semmivel

***** de ez sem vicces