Olvasom Jo Nesbo új könyvét (nem, még nem végeztem Knusgarddal, Nesbo beelőzte, tegnap akartam elkezdeni, de csak ma jutottam végül hozzá) és azt olvsaom a tizenegyedik fejezet elején, hogy "Még a falunapra sem szoktak ennyien eljönni. Hatszáz széket tettünk ki a közösségi ház nagytermében, de így sem jutott mindenkinek" - mire az fordul meg a fejemben, hogy hogy az ördögbe, tarthatnak a norvégok hatszáz fősnél nagyobb rendezvényeket, mikor járvány van... sőt, szó sem volt arról, hogy bárki maszkot viselne, azt meg hogy... aztán rájövök, hogy irodalmi művekben nem kötelező a maszkviselés... sőt, a járvány sem. Micsoda szabadságot ad az olvasás! - és hogy beszüremkedik mégis a valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése