Mindennapi egerünket add meg nekünk ma

A mi családunk nem eszik ugyan egeret - így a macska sem, aki nyilvánvalóan családtagként definiálja önmagát - de a mindennapi egerünk ott hever reggelente a lábtörlő környékén. És ha mi nem is tudjuk, mit kell vele kezdeni (mindennap kidobjuk - és ő mindennap megbocsátja), a cica egy ilyen napsütéses, langyos decemberi reggelen szívesen tart bemutatót egérkezelésből: az üde zöld füvön bukfencezik vele, két méter magasra is fel-feldobja, ráveti magát újra és újra lesből csak úgy, mint nyíltan. Szegény kis egér! - gondoljuk néha (egyébként akkora kövérre hízott egereket hoz, mintha egy magtár mellett laknánk, mi úgy hisszük, a komposztban laknak) - de az egész jelenet annyira magától értetődően természetes, hogy a macska egerészik, játszik vele - majd hazahozza nekünk - hogy valahogy mégis inkább szép és mégis inkább megnyugtató (amennyiben igenis van világrend, amiben időtlen idők óta épp úgy volt, van és lesz minden) mint szomorú ez a macska-egér játék, ez az élet-halál játék..