Hogy haladsz a munkával? - kérdezem Á.-t, aki egy tdk kutatást végez (omg, dehát még csak most született), amiből jövőre szakdolgozatot is fog tudni írni (oké, nem most született, de az egyetemet tényleg csak most kezdte, szóval omg). Jól - motyogja, miközben alig áll a lábán, mindjárt lecsukódik a szeme a fáradtságtól, mert napi tíz órákat tölt az egyetemen. Nagyon sok a munka és sietni kell, mert a jövő héten elküldenek mintákat elemezni Göttingenbe. Úristen, tényleg zseni a fiam! Másodévesen Göttingenbe küldi az egyetem! De tartom magam, nem ájulok el a gyönyörűségtől. Ejha! - mondom visszafogottan. Mikor indulsz? Fél hétkor - mondja, Fél hétkor? Melyik nap? Hát holnap - néz rám elképedve, hogy mit értetlenkedek már. És van vonatjegyed? Hány napra mész? Mit viszel magaddal? - bekapcsol bennem az üzemanya-mód, valamit csomagolnom kell neki. Lehűt. Már a pillantásával. Hogyhogy hány napra? Reggel elmegyek, délután találkozom Paulával, aztán jövök haza. Egy nap alatt járod meg? - tényleg nem értem. Mit? - ő sem érti. Hát elmégy reggel Göttingenbe... Miért mennék Göttingenbe? Az egyetemre megyek. De azt mondtad, elküldenek mintákat elemezni Göttingenbe. Nem azt mondtam. Hanem? Hanem hogy a jövő héten mintákat küldenek Göttingenbe. Elemezni. De elő kell készítenem őket, ezért sietni kell. Ah, félreértettem. Semmi gond, akkor majd este találkozunk, jóéjszakát!
Nagyon jó ez a mondat. Többször is átolvastam. Teljesen "A Királynőt megölni..." típus. Egyébként milyen borzasztó, hogy már az egyetemen is így túlterhelik a gyerekeket. Én sem értettem 2 éve mikor a mostani munkahelyem Z generációs közegébe kerültem, hogy ezek a gyerekek hogyhogy nem háborodnak fel, hogy szinte soha nincs egy szabad estéjük? Nekem anno mikor dogozni kezdtem (1995), megterhelő volt 5 fél 6-ig dolgozni. Majd rájöttem, hogy ezek a fiatalok már az egyetemen is a "work-life blending"-et alkalmazzák, és ez nekik így jó. (Nekem viszont nem.)
VálaszTörlésNa de miért??? Én amióta betöltöttem a 45-öt (és már annak is 3 éve) rájöttem, hogy már "alig van hátra" az életemből, legalábbis abból a részéből ami még élvezhető valamelyest és rádöbbentem, hogy a nonstop túlórázásnak nincs értelme. Maximum ha kutató vagy és a Nobel díjra törsz és nincs családod, pláne gyereked. Úgyhogy én azóta úton-útfélen mindenkit próbálok challenge-elni ezzel az önként halálba dolgozással ami itt Magyarországon (is) kialakult az elmúlt 20 év során. És megdöbbent, lesokkol a huszonévesek hozzáállása. És persze megijeszt.
VálaszTörlésFella, amikor én azt mondom, hogy inkább keresek kevesebbet de minden nap 16.00-kor otthon vagyok + minden hétvégém szabad akkor konkrétan hülyének néznek és lesajnálnak.
VálaszTörlés11 éves a fiam.
Szerintem az nem baj hogyha az egyetem egy kicsit bepörgeti az embert, ilyenkor még úgy lehet rajongani a jövendő szakmádért, hogy tényleg rengeteg idő van rá, ami később szerintem sosem lesz. Egyébként pedig az online játékok megedzették, abszolút bírja a monoton koncentrálást 😁
VálaszTörlésIgen, Martine, én is ezt gondolom. Az online játékokkal sikerült "kifejleszteni" ezt az "elvárt" viselkedésmintát. Amúgy teljesen jó hogy lelkesedik és simán lehet hogy komoly kutató lesz, tehát nehogy valaki félreértsen. Picasso-nak sem javasoltam volna, hogy minden délután 5-kor hagyja abba a festést, és Zenjebilnél is értem a projektet is meg azért ő is alkot, létrehoz valamit.
TörlésÉn azokkal a munkakörökkel kapcsolatban emelek szót ahol csak tudok, amik tipikusan a fehér galléros gyári munkás (kék galléros meg főleg) jellegűek, és egyre inkább olyanok. Én közgazdász vagyok (azon belül vállalati bankár) a 90-es években még élvezet volt a munka, ÉS messze nem túlóráztunk ennyit. Ma már olyan szűk keretek közé van szorítva (éljen az automatizáció) hogy ejha, és sosem lehet abbahagyni, este, hétvgén, ünnepnapon, szabadság alatt, csak jön és jön és jön a munka. És a fiatalok ebben "lubickolnak". Na ez az ami nekem nem tetszik. De fehér holló vagyok.
FElla, én nem értek egyet azzal, hogy a fiatalok lubickolnak ebben. Az elején talán igen, amikor még új és izgalmas és kihívás, de utána a legtöbben nagyon hamar kiégnek benne, és ha tudnak, akkor váltanak - átmennek nonprofit szférába, saját vállalkozást indítanak, világkörüli útra indulnak vagy akármi. Persze nem mindenki, de az én ismerőseim közt pl. nagyon sokan vannak, akik a 30-as éveik elején felálltak a jól fizető multis állásukból, és valami teljesen másba kezdtek.
TörlésEgyébként még csak nem is egyetemen, hanem középiskolában kezdődik ez a túlterhelés. Egyre több tök felesleges lexikális tudást kell bemagolni (vagyis kellene, de persze egy csomóan nem teszik meg), és délután 2-3-4-ig órákon ül az ember...
Amúgy igen, ahol én dolgozom is hatalmas a fluktuáció, de kifogyhatatlan az új pályakezdők forrása. Ennek ellenére engem anno az első munkahetemen fejbe vágott a valóság (1995-ben amikor 5-kor fel lehetett állni), hogy itt "egész nap" dolgozni kell. A maiak meg 8-10 évig bírják a minden nap este 9-10-ig való dolgozást. Tehát a tendencia megfigyelhető. És nem mondhatom azt, hogy nekem már mindegy mert még elvileg 17 évem van a munkaerőpiacon (jó ég!!) És én már nem mehetek világkörüli útra, legfeljebb budapesti kórházkörútra.
TörlésPersze, ezt nem is azért mondtam, hogy neked könnyebb lesz tőle, csak arra akartam rámutatni, hogy az én generációm, meg pláne az alattam levők már teljesen másképp állnak a munkához. Egyébként nekem van olyan ismerősöm, aki gyerekkel ment világkörüli útra. :)) És egyet értek, ez szerintem is egy nagyon rossz tendencia, de sajnos a magyar oktatási rendszerben elég korán, legkésőbb középiskolában, de sokszor már általános iskolában elkezdik erre nevelni a gyerekeket, fiatalokat. Aztán pedig nehéz kitörni ezekből a mintákból, pláne hogy a fáradtság egyre inkább státuszszimbólum, és nem csak a fiatalok körében.
TörlésEzzel mire gondolsz? Érdekes megfogalmazás: fáradtság egyre inkább státuszszimbólum, és nem csak a fiatalok körében.
TörlésHa belegondolok akkor sajna ebbe lehet vmi
Éva
Számomra ez az amerikai álom valósága. Ott nagyon divat a nonstop dolgozás, a 24/7 elérhetőség, a work-life blending (amit én a jelenlegi amerikai munkáltatómnál tanultam) és hát látom a New-York-i kollégáimat hogy mikor én leülök dolgozni 9-kor, ők gyakran még dolgoznak, és 2-kor meg már újra online vannak. Még van hogy gyerekkel is, akit nevel (vagy hát csinál vele valamit) a nanny...
TörlésÉva: arra gondolok, hogy ha valaki megemlíti, hogy mennyit dolgozik / túlórázik / milyen lehetetlen feladatai vannak, akkor rögtön jön valaki (vagy inkább több valaki), aki rákontrázik, és általában az a legmenőbb, aki a legtöbbet túlórázik, legkevesebbet alszik, leglehetetlenebb feladatokat tudja megoldani, legtöbb dolgot tudja belezsúfolni a napba. Az ilyen beszélgetésekből nekem az jön le, hogy nem az a fontos, hogy mit dolgozik az ember, hanem hogy mennyire hajtja túl magát - mert minél inkább, annál menőbb és erősebb, hogy ő még ezt is kibírja.
TörlésFElla: egyet értek veled, pont a napokban gondolkoztam én is ezen. Szomorú, hogy sok helyen itthon is ennyire átvesszük ezt az életmódot. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk Nyugat-Európában vagy egy skandináv országban hogy látják ezt a kérdést, vajon ott élhetőbb-e a rendszer vagy ugyanez történik?
Oké, nekem nyilván a legtöbb ismerősöm korombeli és főleg őket látom. De pl. akikkel ilyen-olyan formában együtt dolgozom, azoknak nagy része 40+-os és köztük is vannak bőven, akik azon versenyeznek, hogy ki fáradtabb. De ez biztos függ a környezettől is, az ember azért igyekszik hasonló gondolkodású barátokkal körbevenni magát, amennyire teheti, a baráti társaságomban nekem is más az arány. :))
TörlésIgen Névtelen, én is szívesen keresnék 1/3-ad ennyit akárcsak fele ennyi munkáért. De azt nem lehet. Amúgy nem keresek sokat, pontosan 10 éve pontosan dupla ennyi pénzt + még egy autót annak minden költségével kaptam, kb 3/4 ennyi élvezetes(ebb) munkáért. Csakhát, elmentem külföldre, aztán meg szültem egy gyereket is...
VálaszTörlésDe szerinted váltani nem lehet akárhány évesen?
VálaszTörlésÉn azt látom hogy sokan muszájból dolgoznak rengeteget sokaknak meg presztízs féle hogy sokat keressenek.
Ezért is kapok lesajnálást sokszor.
De szerintem hosszú távon én fogok jóljárni hogy 40 fele haladva nyugis, élhető életem van.
De hát sokaknak a pénz az isten.
Nem rád gondolok
Éva, az előbb is én voltam csak lemaradt. Bocsi
Bár nem tőlem kérdezted, de szerintem nem lehet bárhány évesen büntetlenül váltani (bár én váltottam többször is elég nagyot), mert ha szeretnél egy szakmai karriert, azt nem nagyon lehet félbehagyni, míg a gyerekek kicsik és aztán folytatni, amíg a szülőket nem kell gondozni, aztán megint visszatérni ... kábé lehetetlen. Én úgy voltok mindig, hogy szerzek egy új diplomát és az újat nem kezdem teljesen nulláról - de nem is ott, ahol az előző munkában tartottam, sem pénzben, sem karrierben (presztízs, publikációk, pénz)... szóval egyáltalán nem triviális a váltásról gondolkodni. Én jól érzem magam a mostani munkahelyemen, de nagyon (nagyon-nagyon) túlképzett vagyok hozzá - amit amúgy jól tudok használni, nem erről van szó - de a keresetem az békasegge alatti (szóval például egyedülálló szülőként nem tudom, hogy állnék helyt)
VálaszTörlés