Kenyérsütésről (és egyéb konyhai gépekkel való munkákról ) kishitűeknek

Amikor a covid alatt megvettük a kenyérsütő gépet, sokan mondták, hogy egy lesz a felesleges lomok közül, nekik is van, sütöttek vele kétszer-háromszor, de macerás, úgyhogy abbahagyták. Nálunk már többszörösen behozta az árát - nem tagadom, elsősorban A.-nak köszönhetően, aki megszerette ezt a kockagépet. Ha olvastok egy ideje, tudjátok, hogy A. nem a főzőférfiak közé tartozik, ő nem sürög-forog a konyhában, alkalomszerűen sem főz élvezettel pörköltet (sem), nem forgat nagy szakértelemmel nyársakat a kertben a tábortűz helyett - őt nem érdekli a sütés-főzés. Az evés mostanra igen, de volt munkám benne. Ennek ellenére előfordult már, hogy főzött a gyerekeknek vagy nekem, de mindig szükségből és sosem azért, mert csak úgy eszébe jutott, hogy jólesne neki, ha főzne.

De a kenyérgéppel valahogy magára lelt, pont azt szereti benne, amit én utálok, a béna receptkönyvét, amitől ha nem tér el, akkor a megadott cselekvéssor pontos végrehajtása végén kap egy kenyeret. A kenyér többnyire kiszámíthatóan unalmasra jól sikerül, szögletes tégla, ehető, de nem különösebben ízletes (de mindenképp sokkal jobb, mint a szomszédos boltban legtöbbször kapható SanyiPék kenyere). Időnként próbálkoztam azzal, hogy meghekkeljem A. receptjét mondjuk sült hagymával vagy sajtdarabkákkal, vagy hogy mazsolás kalácsot süttessek a géppel - de mind szögletes lett, és ezzel mindent el is mondtam róluk*. Én a kemencés villanysütős vaslábosos típus vagyok, az én kenyereim girbegurbák, szabálytalanok, táncolnak és élnek. Én hosszan kelesztek, érzésre dobálok bele mindent, folyton kísérletezek - nem mindig járok sikerrel, de ha igen, az nagyot szól. A. gépes kenyerei kiszámíthatóan ott gőzölögnek a megadott időben, ahol kell. És a gép? A legjobb helyen van, a mikró mellett egy külön polcon. Sosem kell elrakni, sosem kell kerülgetni, sosincs útban - ott a helye, ott kényelmes használni. És ez egyben a titka is annak, hogy rendszeresen használjuk. Nem kell sehonnan elővenni, helyet keresni neki, előtte/utána elpakolni, csak bele kell szórni a cuccot, megnyomogatni a gombokat (megfelelő sorrendben - ez A.-nak a vérében van, nekem meg nem megy a fejembe, folyton öszevissza nyomkodok) - és hagyni, hogy brummogjon. Nem lesz semmi tésztás, lisztes, vajas, maszatos, nem kell hozzá elővenni fazekakat, hogy miben fér majd el, nem kell kisúrolni előtte a sütőt, ahová valaki kifolyatta a hurkazsírt - egyszerű használni.

És ezt figyeltem meg a többi (amúgy praktikus) konyhai kisgépnél is: azt használjuk, amit nem kell sehonnan előkotorni, hanem ott áll szolgálatkészen. Vízforraló, turmix, kenyérgép. Újabban (mióta vettem külön polcot nekik) a két melegszendvicssütő (egy hagyományos és egy kenyérlapítós) meg a kenyérpirító. Zsémbelve, de előveszem a botmixert és a habverőgépet (? vagy kézimixer a neve?) - de ritkán, csak ha tudom előre, hogy nagy mennyiséget készítek, veszem elő a zöldségszeletelő/ zöldségreszelő gépet, pedig nagyon hasznos, és sokkal egészségesebben is étkeznék, ha mindig lenne reszelt zöldség salátám. Csak olyan macerás előkotorni. Vabnmég vaslapunk és raclette-sütőnk is - sátoros ünnepekkor kerülnek csak elő (ha egyáltalán) - pedig jópofa dolgokat lehet azokkal is csinálni. Szóval, ha kétezer forint lesz egy kiló kenyér, lehet, hogy érdemes keresni az eddg valahol csak porosodó gépeknek egy fix helyet. Az is igaz, hogy az időben felszereltetett napelemeinkkel ugrálhatunk egy kicsit, nem kell folyton lesni a villanyórát.

* ez így merő előítélet és igazságtalanság, a mostani szögletes kenyerünk például nagyon jól sikerül - igaz, 24 órát kelt tálban (hidegen) és kovásszal** készült, nem (csak***) élesztővel - jó állagú, ruganyos és finom - én a ropogós héjat és a csücsköket hiányolom ezekről a kockakanyerekről

** a bolti szárított kovászt próbáltam ki, mert az én sk kovászaim rendre becsődöltek

*** én csak kovásszal akartam, de A. (kreatívan) összeeeresztette a kísérleti kovászos tésztát a maradék élesztős pizatésztával