Reggel ettem utoljára, egész nap háztartottam és befőztem, aztán elmentünk A.-val a szüleimhez, hogy A. megcsinálja apám számítógépét, én pedig vigyek anyukámhoz egy mosdótálat, amire SOS lett szükség. Aztán hazafelé* én rádöbbentem, hogy egy kis fagyit leszámítva reggel ettem utoljára, két szelet abonettet és egy szál virslit mustárral. A. ugyan ebédelt is, de mindkettőnknek nagyon megkordult a hasa. Mondtam, hogy menjünk be egy lidlbe szusit venni (tudom, gáz lidles szusit enni - de amúgy szerintem egész finom). A bolt azonban orvul vasárnapot jelentett és az orrunk előtt bezárt. Oké, akkor rendelek neked - mondta A. És meg is tette. Ez lassan két órája történt. Akkora kráter van a gyomrom helyén, hogy beférne egy tévé. Jó, ez béna kép - de valamiért ez jutott eszembe. Godot ennyi idő alatt már eljött volna. Nyaff.
* még előtte megpróbálkoztam azzal, hogy visszakérjem apámtól az egyik üveg még januárban odavitt üveges krumplilevest (bébikaja), amit január óta aszalt a hűtőben, holott nem kell hűteni. Megettem őket - mondta. Január óta nem, de vasárnap óta kettőt is! Döbbenet! Miért? Amúgy ízlett neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése