Kipróbálom az új karácsonyi micsodámat

 - mondtam, és kivonultam a konyhába. Mert minden egyéb sejtelemmel ellentétben itt történetesen egy konyhai keverőgépre gondoltam (amit végül mégsem próbáltam ki, mert inkább a bejgliket kellett kipróbálni, aztán nekilátni a szarvas-sztifádó összerakásának, aztán beleolvastam V. egyik könyvébe, míg V. kedvenc számait hallgattam az új nagyon puha fülhallgatóján keresztül Selena Gomeztől). Egy kék-ezüst mintás sál is volt rajtam - a fejemen - mert a tegnapi hajfestés-hajmosás után, amire igazából egyáltalán nem lett volna időm, de megmondtam, hogy anélkül ki sem teszem a lábam a házból, így mégis megejtettem - aztán hajszárítás után ugyan, de még kicsit nedves fejjel indultam a családi karácsonyra - ami akkor, a szép időben nem tűnt fel, de... most lüktet a homlokom és fáj a fejem. Olyan szép volt az idő errefelé, hogy a piros nyári nadrágomat vettem fel az ünnepségre, csinos is voltam, csak arra nem számítottam, hogy estére itt is lehűl a levegő - náluk meg eleve hűvösebb volt. Így jár, aki hülye - legyinthetnénk az egészre, de ma még további családrészeket fogadunk ebéddel - szóval, ezt a napot még végig kell küzdenem. Hogy mire gondolhatott a sógornőm, amikor a "Rénszarvas kedvence" ajakápolóval lepett meg tegnap, azt nem tudom, de az ajakápoló formájából arra következtettek, hogy más alakú az ajkunk nekem és a rénszarvasnak. Kaptam még egy kifejezetten a 40-50 éves nők arcbőrét feszesebbé és selymesebbé varázsoló krémet apósoméktól - így arra kell gyanakodnom, hogy tényleg látványosan öregszem, és úgy tűnik, ők pedig nem egy ilyen öreg nőt szántak A.-nak. Ha kidugul a fülem és a homlokom, feltétlenül megszépítem magam - szerencsére V. kapott ajakceruzát, amit kölcsön fogok tőle kérni (remélem, nem sértődött meg nagyon azon, hogy azt mondtam, inkább ne használja még, mert ezerszer szebb a saját ajakszínével).