Lazítás

Hetek óta fáj a hátam a lapockáim vonalában, meg egy kitüntetett ponton a lapockáim és a gerincem metszetében, nem folyton, viszont bizonyos - előre nem látható - mozdulatok hatására úgy nyilall bele a fájdalom, hogy olyan, mintha azon nyomban eltörnék hosszában (meg keresztbe, meg mindenhogyan, darabokra) - be is jelentkeztem gyógytornászhoz. Egy vadi újhoz, mert ugyan jártam évekkel ezelőtt egy nagyon profihoz, de neki olyan szűkösek a kiadható időkeretei és nekem annyira más az időbeosztásom, továbbá olyan messze van tőlünk, hogy az új munkahelyemmel párhuzamosan leszoktam róla - most pedig már ötödik éve dolgozom az "új" munkahelyemen, szóval kénytelen vagyok belátni, hogy nem vagyunk immár kompatíbilisek. Szóval, kerestem egy közelebbit és most izgulok, hoyg legalább nyomokban tudja-e azt, amit Gyöngyi. És hogy addig is túléljek, míg oda eljutok, csináltam egy meleg fürdőt lazító fürdősóval. Van amúgy többféle fürdősó is itthon, A.-nak szoktam venni karácsonyra meg szülinapra - aztán a nagy részét én használom el. Ezt a lazítót szeretem egyébként a legkevésbé, mert élénk narancsszínű és nekem bizarrabb a kék, a zöld, de még a vörös víznél is (és ha ez itthon politikai színezetet is kaphat, most nem erről van szó, bár...) - szóval megszórtam a vizemet a narancssárga kristályokkal, és belemerítkeztem. Nem volt rossz, ha nem ragaszkodtam hozzá, hogy az összes defektes porcikám, úgy mint a hátam, a térdem és a bokám is egyidejűleg benne legyen a gyógyító vízben - mert azt viszont csak olyan kényszertartással tudtam elérni, hogy bármelyik kígyótestű mutatványos megirigyelhetett volna a hajlékonyságomért. És hát analóg ez is: így lazítok én. Rendszeresen ezt csinálom. Addig gubancolom magam folyton lazítás címén, míg teljesen összegabalyodok. Akkor indulhat a fájdalmas kigubancolás.