Öröktől fogva adott képességeink elvesztése részint magányba taszít, részint új kreativitásokkal örvendeztet meg. Elég döbbenetes tapasztalat, hogy nem tudom felvenni a telefont - mármint fel tudom, csak nem tudom elmondani, hogy bár felvettem, de nem fogok beszélni - szóval inkább fel sem veszem. A vonalas számosok úgy maradnak. Akiket jobban ismerek és akikhez van más utam, azoknak megírom, hogy nem tudok beszélni. Nemcsak beszélni nem tudok, egyedüllétemben énekelni sem - pedig mindig szoktam, ha egyedül maradok. A gondolkodás az elmúlt tíz napban elszenvedett százezer agyrázkódás következtében még kevéssé megy, de nekiálltam a szakdolgozat struktúráját kialakítani (igen, tudom, ahhoz pont kéne tudni gondolkodni - de bizonyos dolgok már rutinból mennek) - és szakirodalomolvasás helyett podcastokat hallgatok. Ha nem tudom leírni elsőre, visszatekerem tízszer. És sült almát készítek. Almát szeletelek, 8-10 cikkre egyet-egyet, a szeletkéket a tepsibe tett sütőpapírra dobálom és megsütöm. Nagyon finom - és estére is megfelelő étel.... khm... itt gusztustalanságok következnek... ugyanis már többedszerre ébredtem arra, hogy egy-egy fulkodlással kísért köhögőroham odáig fajult, hogy telibe hánytam az ágy mellé tett papucsaimat (én szóltam) - és a sültalmát (kicsit) kevésbé gusztustalan takarítani éjfélkor, mint mondjuk egy pörköltet lenne. Szóval mostanában nem vacsorázom, maximum sült almát. Mások ennyi idő alatt ezzel a módszerrel már ledobtak volna öt-hat kilót, én annyit értem el, hogy nem hízok. Az is valami. Epedve várom az időpontot, hogy eljöjjön a Messiás bevehessem a második szem antibiotikumot is. Három szem van, de tíz napig hat. Bízom benne, hogy tíz nap múlva már tudok majd beszélni. Sosem kedveltem a kis hableány meséjét, mert ostobának tartottam. Azt nem mondom, hogy most megszerettem, de másképp gondolok rá. Empátiával. Integetek messengeren a királyfimnak, de az csak a karatéval van elfoglalva. Kamillateát kortyolgatok - azt viszont mindig is szerettem. Valahogy gyógyulásíze van. Hitet ad.
2023. március 4., szombat
Betekintés a remetelak legmélyebb bugyraiba
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése