A hörgőtágító dicsérete

Én nem tudtam, mit hagyok ki, ha nem kérek hörgőtágítót - de tegnap este az orvos azt mondta, hogy kell, én kiváltottam, kibontottam és beleszippantottam a szabadságba. Nem mondom, hogy utána végigaludtam az éjszakát, de többet aludtam, mint az elmúlt egy hét éjszakáin együttvéve. Momentán még pont úgy nézek ki, mintha saját öreganyám bosszúból elkészített karikatúrája lennék (khm... úgy is érzem magam) - de már sokkal jobban vagyok, mint egy hétnapos vízihulla a fulladása emlékeiben lubickolva. Jelen állapotom szerint már megfulladtam ugyan, de még nem emlékszem rá. Boldog lebegés. Ja, nem. A fuldoklás örökre még velem marad van.