2015. október 27., kedd
A hit hegyeket
Szabadságon vagyok (hogyhogy már megint? de hát még így is marad egy hetem) - és mivel a gyerekek a velük szívesen töltendő időmre már kevésbé tartanak igényt (bezzeg a főztömre és a helyettük elvégzett házimunkára...), úgy döntöttem, rendet rakok magam körül (pld. nyári cuccok - téli cuccok cseréje, selejtezés, papírhalmok felszámolása, stb.). Többnyire nagy elánnal vágok bele az ilyesmibe, és bár tizennégy éves korom körül megfogadtam, hogy így aztán soha többé, mégis mindig úgy kezdem, hogy kiszórok mindenhonnan mindent (az üres szekrények olyan reménykeltően átláthatóak mint egy üvegzseb) - aztán az elán gyorsan fogy (nyilván a kámforhoz hasonló anyag lehet), ebbe a nagy munkába bele is fáradok, a kupacok pedig önálló életre kelnek és összekeverednek - a már összekeveredett kupacokat viszont teljesen reménytelennek látom, így elmegyek sétálni, úszni, vásárolni, főzni, végső esetben (nem) blogot írni - a kaotikus kupacok pedig tovább keverednek, osztódnak, szaporodnak kedvükre - míg végül annyian nem lesznek és olyan rendetlen minden, hogy már csak sírni van kedvem. Pont így voltam vele tegnap este is, amikor V. bejött jó éjszakát kívánni. V. jó éjszakát kívánt, adott két puszit és azt mondta: annyira büszke vagyok rád, mamikám! Büszke? énrám? amint itt ülök reményvesztett pofával a szemétdombjaim között? hogyhogy? miért? Mert nagyon kitartó vagy! - válaszolja selymes hangon V. Nem, nem gúnyolódik, őszinte lelkesedés csillog a szemében. Büszke rám. Mert kitartó vagyok. Hogy napokig dolgozom azért, hogy rend legyen. A dicsérete aranyat, gyémántot, brilleket ér. Újult erővel, megtízszerezett erővel látok neki a halmoknak. És lassan mintha tisztulna a terep...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esküszöm úgy segítenék!!!! És közben jót beszélgetnénk, kíváncsi lennék rá pl. hogy hogy és mitől lesz maga a kupi? Van egy rémültesen rendetlen nagyon okos barátnőm, de tőle sosem kérdeztem meg, csak úgy csináltam mindig mintha nem látnám, mert zavarni tényleg nem zavart sosem - az ő kupija, és valahogy hozzá tartozott, de ha téged zavar, akkor meg merném kérdezni és lehet, hogy tudnék segíteni is, hogy hogy ne legyen, mert valamekkora kupi kell, de a káoszos nyomasztó lehet! V. tüneményes!
VálaszTörlésÖöööö... szóval, én már a kérdést sem értem... hogyhogy hogyan és mitől lesz? Az az eredendő állapot (őskáosz, ősrobbanás, etc.) :D - és valószínűleg én is "rémületesen rendetlen" vagyok - de attól még zavar - mert még nagyon okos sem vagyok, kívül-belül tiszta káosz. És köszönöm, de senki sem tud segíteni, mert utálom, ha hozzányúlnak a holmimhoz (a gyerekek se nyúljanak, A. se nyúljon, mert kidobnák a sok fontos izémet, vagy eltennék oda, ahol nem látszik, magasra - de nekem kézmagasságban kell minden, egyszerre...)
TörlésTamko mai rajza egyébként jól mutatja a kezdetet (másoknál - mert nálam az a fajta rend maximum pillanatokra jön el és máris nőnek a kupacok)
Szerintem azt kell eldönteni, először hogy a holmi az tényleg holmi-e vagy csak szemét?:) Vió is rendetlen, neki a holmi az holmi mind és nem szemét, de nem veszi rossz néven, ha a jelenlétében szemétté nyilvánítok egyes dolgokat és ha rendet rakok helyette, azaz vele és mellette a szekrényében is... Ő képtelen rá, látom és azt is, hogy hullik belőle a sok apró fecni és vacak... A többiekből nem, vagy nem olyan mennyiségben. Olyan fura, mert nem tehet róla, de ha hagyom eluralkodni felette a káoszt, akkor őt is zavarja. Szóval ez olyasmi lehet, ami része a személyiségnek azt hiszem, de azért biztosan erős önneveléssel korrigálható:) Cserében viszont szépek vagytok és szerintem igenis okosak és jó a beszélőkétek:D Ja, ha használ valamit, az ott és úgy marad utána ahogy kiesik a kezéből, a kisbaltától a szemzeruzáig bármi! Ennek ellenére nem hagy el dolgokat ( kopp kopp ) - ez is érdekes:)
TörlésDettó! :/
VálaszTörlés